Gondolták volna, hogy az évezredek óta emlegetett emberi „aura” valójában nem is holmi ezoterikus hókuszpókusz, hanem egy nagyon is valós, tudományosan igazolható jelenség? Eddig a spirituális tanok birodalmába tartozott, most viszont a tudósok is rábukkantak valamire, ami alapjaiban írhatja át a testünkről és az energiáról alkotott elképzeléseinket! Készüljenek, mert az eddig láthatatlan titkok most kezdenek felszínre bukkanni!
Évezredek óta beszélünk az emberi auráról, erről a sejtelmes, láthatatlan energiamezőről, ami állítólag körbevesz minket, és belső állapotunkat tükrözi. A spirituális tanok gyakran színes energiamezőkkel és csakrákkal magyarázták, ám a szigorú tudomány mindeddig csak legyintett rá – hiszen nem volt kézzelfogható bizonyíték. Nos, úgy tűnik, mostantól a szkeptikusoknak is el kell gondolkodniuk.
A kulcsszó az úgynevezett „ultragyenge fotonkibocsátás”, vagy rövidebb nevén UPE. Ez a jelenség nem egy újkeletű dolog a tudományban, hiszen a biológusok már régóta tisztában vannak vele, hogy a sejtek, szövetek, sőt még a DNS is bocsát ki fényt. De nem ám valami diszkófényre gondoljunk, hanem egy olyan hihetetlenül halvány, suttogásszerű sugárzásra, amit a legérzékenyebb műszerekkel is alig lehet mérni.
A Calgary Egyetem kutatói azonban nem elégedtek meg ennyivel. Olyan speciális, extrém érzékeny műszereket fejlesztettek ki, amelyek képesek voltak ezt az ultragyenge fotonkibocsátást az emberi testben is észrevenni. És ez az, ami igazán izgalmassá teszi a dolgot!
Gondoljunk csak bele: a testünk folyamatosan „világít”, csak épp mi nem látjuk. Ez a finom biológiai fény egyfajta „biofotonsugárzás”, ami eddig rejtve maradt a szemünk elől. Vajon mi más rejtőzik még bennünk, ha a testünk még fényt is képes kibocsátani, ami eddig csak a misztikus tanok lapjain szerepelt?
Persze, mielőtt valaki azonnal rohanna új csakragyógyító tanfolyamra, fontos tisztázni: ez a tudomány által igazolt „aura” nem feltétlenül az a pulzáló, színes energiamező, amit a hollywoodi filmekben látunk. Ez sokkal inkább egy rendkívül finom biológiai jelzés, egy halk „suttogás” a sejtjeinkből.
De attól még ez a felfedezés hihetetlenül elgondolkodtató. Egyfajta hidat képezhet a tudomány és a spiritualitás között, megmutatva, hogy a kettő talán nem is áll annyira távol egymástól, mint gondoltuk. Lehet, hogy a régi bölcsességek, amiket eddig csupán meséknek tartottunk, valójában tudományos alapon nyugszanak, csak épp a technológiánk nem volt elég fejlett ahhoz, hogy bebizonyítsuk őket?
Ki tudja, talán egyszer majd olyan technológia áll rendelkezésünkre, amivel nem csak mérni, de vizuálisan is érzékelni tudjuk majd ezt az ultragyenge fényt, és akkor a „láthatatlan” aura valóban láthatóvá válik. Addig is marad a csodálkozás és a felfedezés öröme, ahogy a tudomány egyre mélyebben bepillant az emberi test rejtélyeibe.
EmberiLét #Nagyvilág #Cikkek #Szöveges