Gondolta volna, hogy még egy olyan egyszerű mozgást is, mint a járás, rosszul csinálhatunk? Pedig egy sporttudós szerint a legtöbb ember öntudatlanul is árthat a testének és a céljainak, amikor útnak indul. Érdemes elolvasni, miért és hogyan lehet ezen változtatni!
A járás. Kézenfekvőbb, egyszerűbb mozgás aligha létezik. A legtöbbünknek meg sem fordul a fejében, hogy ezt is el lehet rontani. Pedig egy brit sporttudós, Joanna Hall állítja, hogy sajnos a legtöbben nem jól tesszük egyik lábunkat a másik után, és ezzel észrevétlenül szabotáljuk a testünk, sőt, még a fittségi céljaink is. Mintha tudtunkon kívül szemetet dobnánk a saját motorunkba.
Hall asszony, akinek már több mint három évtizedes tapasztalata van a sport- és fitnesziparban, elhatározta, hogy segít ezen a problémán. Ezért fejlesztette ki a WalkActive nevű, tudományosan megalapozott módszert, ami azt ígéri: egy egyszerű sétából is teljes testet átmozgató edzést varázsol, javítva a tartást, az ízületek egészségét és az általános jó közérzetet.
A WalkActive a tengerentúlon, azaz az Egyesült Királyságban már igazi siker lett, és nemrég robbant be Amerikában is. Egy ottani újságíró hölgyet, a New York Post munkatársát, aki kíváncsi volt a felhajtásra, arra kérték: fűzze be a sportcipőjét, és nézze meg, vajon Hall meg tudja-e tanítani neki, hogyan sétáljon okosabban (nem keményebben), mindössze két hét alatt. Mi pedig figyelünk, és tanulunk a tapasztalataiból.
Négy hiba, ami tönkreteszi a járásunkat
Az újságíró elárulta, eleinte szkeptikus volt, mikor Hall azt mondta neki, javítani tud a járásán. New York-i lévén, autó nélkül, könnyedén megtesz napi 10 000 lépést, vagy még többet. Milyen rossz lehetett vajon a járása?
De abban a pillanatban, amikor meglátta Hallt, amint elegánsan suhan le egy zsúfolt utcán – felemelt fejjel, hátracsapott vállakkal, magabiztos és lendületes léptekkel –, az ő megszokott, kicsit csoszogós „járdavillogása” hirtelen már nem tűnt olyan nagyszerűnek. Érezte, van hova fejlődni.
„Bárki és mindenki jobban tud járni” – mondta Hall, amikor megtették az első közös kört. Azonnal észrevette, hogy a riporter is elkövette azt a négy hibát, amit a legtöbb ember járás közben. Nézzük, mik ezek, mert valószínűleg mi is érintettek vagyunk!
Először is: az újságíró csípőhajlító izmai végeztek minden nehéz munkát.
„Ezek az izmok olyanok, mint a játszótér zsarnokai” – magyarázta Hall. „Arra edzettük őket, hogy előre vigyenek minket, pedig valójában azt akarjuk, hogy a hátulsó izomláncunk dolgozzon” – ez az a bizonyos izomcsoport, ami a hát felső részétől egészen a vádliig húzódik.
Az újságíró – és vele együtt sokan mások – azzal, hogy túlzottan használta a csípőhajlítóit és elhanyagolta a farizmait, valamint a hasizmait, öntudatlanul merev, robotikus járást alakított ki. Ez megrövidítette a lépteit és megterhelte a derekát. Ami még rosszabb: a tanulmányok szerint ez az egyensúlyhiány korlátozhatja, milyen messzire tudunk eljutni sétálva. Szóval, ha gyakran fáj a dereka, és úgy érzi, mintha robotnak tanult volna meg járni, gyanakodjon!
A következő hiba: az újságírónő lapos talppal lépett, arra hagyatkozva, amit Hall „passzív lábleütésnek” nevez. Mintha papucsban járna az ember.
„Ahol ízület van, ott mozgásnak is kell lennie” – magyarázta a szakértő. „Amikor helytelenül járunk – passzív lábleütéssel és a csípőhajlítók túlerőltetésével –, azzal veszélyeztetjük azt a képességünket, hogy a láb összes ízületét bevonjuk a mozgásba.”
Ez idővel csökkenti a láb és a boka rugalmasságát, és térdfájdalomhoz, valamint a combhajlító izmok rossz működéséhez vezethet – tette hozzá Hall. Szóval, a szép tartásnál sokkal többről van itt szó!
„Ez egy intelligens módja annak, hogy kapcsolatba lépjünk azzal, ahogyan a testünknek mozognia kellene, szemben azzal, ahogyan a testünk megtanult mozogni.”
Joanna Hall
A harmadik mumus a fej helyzete volt.
Mivel az újságírónő sokat ül a számítógépe előtt, és mint egy igazi Z-generációs, állandóan a telefonján lóg, ideje nagy részét lehajtott fejjel tölti. Ez a rossz szokás persze átragadt a járására is.
„Ez óriási hatással van a test mozgására” – mondta Hall.
Az előrehajló testtartás megerőlteti a hát felső részét, korlátozza a gerinc forgását és beszűkíti a rekeszizmot, csökkentve az oxigénfelvételt. Arról nem is beszélve, hogy ezzel a járás mentális egészségre gyakorolt jótékony hatásai is csorbát szenvednek.
Hall elmagyarázta, hogy a magasra emelt fej javítja az „optikai áramlást” – azt, ahogyan érzékeljük a mellettünk elmozduló tárgyakat. Ez pedig segíti a stressz és a szorongás csökkentését. Mintha egy szép, nyitott tájat látnánk, és nem a lábunk előtt heverő kavicsokat.
„Ha az életünk »ragasztóanyagát« tökéletesítjük, a hatás messzemenő lehet.”
Joanna Hall
„Ha valaki a mentális jólétéért indul sétálni, de rossz technikával és lehajtott fejjel jár, a jótékony hatások valójában csökkennek” – fejtette ki Hall. Szóval ne csodálkozzunk, ha még egy frissítő séta után is nyúzottnak érezzük magunkat!
Végül, de nem utolsósorban az újságírónő a karjait is elhanyagolta, hagyta, hogy passzívan lógjanak a testük mellett, mintha festékbe mártott lécek lennének.
„Amikor a kar nem csinál semmit, elveszítjük azt a lehetőséget, hogy az egész testünk mozogjon” – mondta Hall. „Korlátozza azt a képességünket, hogy használjuk a hasizmokat, és formát adjunk a derékvonalnak.” Ezt a hölgyek különösen megérthetik, ugye?
Két hét a tökéletes léptekért
Ahhoz, hogy javítsuk a járásunkat, és többet hozzunk ki a sétáinkból, sokan azt gondolhatjuk, hogy hosszabban, keményebben vagy gyorsabban kellene mennünk. De Hall szerint ez nem a megoldás. Sőt!
„Valójában egy sokkal intelligensebb módot kell találnunk arra, hogy kapcsolatba lépjünk a testünkkel, így a megfelelő izmokat a megfelelő módon, a megfelelő időben és a megfelelő sorrendben használjuk” – magyarázta a szakértő. Ez így elsőre bonyolultan hangzik, de majd meglátjuk, milyen egyszerű a gyakorlatban.
Hogy megtanulja ezt a módszert, a riporter kipróbálta a WalkActive Módszer Tanfolyamot. Ez egy 14 napos program, ami 64.99 dollárért (jelenlegi árfolyamon nagyjából 23-24 ezer forint) ad életre szóló hozzáférést a tudáshoz. Ennyiért egy egészségesebb, magabiztosabb mozgást ígérnek – nem rossz üzlet, valljuk be!
A sport és fitnesz területén szerzett több mint 30 éves tapasztalatával Hall egy gyakori mintázatot figyelt meg: a legtöbb ember elszakadt attól, hogyan is kellene mozognia a testének. Ez a „kapcsolatmegszakadás” – amelyet gyakran sérülések, rossz szokások vagy izom-egyensúlyhiány okoz – megakadályozza a hatékony járást.
A WalkActive célja, hogy négy egyszerű lépéssel korrigálja ezt. „Ha az életünk »ragasztóanyagát«, a járást tökéletesítjük, a hatás messzemenő lehet” – mondta Hall. Mintha alapból újraprogramoznánk magunkat.
„Minden egyes lépés, amit megtesz, javítja a testtartását” – magyarázta. „Funkcionális előnyökkel jár az ízületeinek igazodása szempontjából. És még kozmetikai előnyöket is hozhat a testalak változásai révén.” Gondoljunk csak bele: egyenesebb tartás, feszesebb izmok, és máris másképp festünk a tükörben.
A tudomány is igazolja ezt. A South Bank Egyetemen végzett tanulmány 24 egészséges felnőttön tesztelte a WalkActive módszert. Hall edzésének 28 napja után az átlagos sétasebességük 23%-kal nőtt, a testtömegük 2%-kal, a testzsírjuk pedig 3%-kal csökkent. Nem rossz eredmény egy kis „sétagyorsítótól”!
A résztvevők tartása és csontozatuk igazodása is javult, miközben kevesebb terhelést érzékeltek a térd- és bokaízületeikben. Ez utóbbi különösen fontos azoknak, akik ízületi fájdalmakkal küzdenek.
Ami még lenyűgözőbb: a résztvevők 96%-a az általános jó közérzet javulásáról számolt be, és mindannyian fizikailag aktívabbak voltak, mint a kísérlet előtt. Szóval nemcsak a testük, de a lelkük is megkapta a magáét.
„Ez egy intelligens módja annak, hogy kapcsolatba lépjünk azzal, ahogyan a testünknek mozognia kellene, szemben azzal, ahogyan a testünk megtanult mozogni” – foglalta össze Hall. Vagyis nem csupán a megszokott, sokszor rossz mozdulatainkat ismételjük, hanem tudatosan építjük fel a helyes mintát.
A botladozóból magabiztos járóvá
Hall és az újságíró a New York-i Bryant Parkban találkoztak, hogy átvegyék a WalkActive alapjait. Képzeljünk el egy forgalmas parkot, ahol két nő furcsán lépked – de legalább tudják, miért!
Hall első gyakorlata az „nyitott boka” mozdulat volt. Ennek lényege, hogy a hátsó lábat egy kicsit tovább a földön hagyjuk, majd lassan, saroktól lábujjhegyig „lehámozzuk” a földről, mintha tépőzárral lenne ráragadva.
„Érezd a hámozást!” – emlékeztette az újságírót, lépésről lépésre, ahogy az elején még botladozott. Azonnal érezte, ahogy megfeszül a combja, ahogy a farizmai és a hasizmai is bekapcsolódtak. Na, tessék, már az első lépésnél dolgoznak azok az izmok, amik eddig lustálkodtak!
Ezután meg kellett hosszabbítania a bordái és a csípője közötti távolságot – ez egy apró, de annál hatásosabb igazítás, ami laposabbá teszi a hasat, javítja a tartást és enyhíti a csípőre nehezedő nyomást.
Aztán a fülcimpája és a kulcscsontja közötti távolság növelésére összpontosított, ami automatikusan hátrahúzta a vállait és felemelte a fejét. Mintha egy láthatatlan zsinór húzná felfelé a feje búbját – ez amúgy egy remek vizuális tipp a helyes tartáshoz.
Végül a karjain dolgozott. Hall arra utasította, hogy természetesen lengesse őket, mint egy ingát, nem pedig egy „power walker” merev, robotikus mozdulatával. Gondoljunk a futókra: ők sem tartják feszesen a karjaikat, hanem lazán hintáztatják őket.
Az újságírónő nem tagadja – eleinte úgy érezte magát, mint egy újszülött őzike, akinek még inognak a lábai. De néhány kör után a technika kezdett természetesebbé válni. Azonnal érezte, hogy másképp mozog.
Az első találkozójuk után Hall „szabadjára engedte” a riportert a 14 napos programban.
A WalkActive alkalmazás oktatóvideók és hanganyagok keverékét kínálja, hogy irányítsa az embert minden séta előtt, közben és után. Hall folyamatosan ad tippeket és emlékeztetőket, így segítve, hogy az ember ne térjen le a helyes útról. Mintha egy személyi edző ülne a zsebünkben.
Eleinte a helyes forma fenntartása igazi koncentrációt igényelt. Lassabban mozgott a szokásosnál, és folyton visszacsúszott a régi, görnyedt szokásaihoz. Ugye, ismerős érzés, amikor a jó szándék ellenére is eluralkodik rajtunk a lustaság?
„Amikor először kezdi, kissé nehézkes lehet” – nyugtatta meg Hall az első egyéni edzésen.
Többször is találkoztak virtuálisan a két hetes tanfolyam alatt – ez egy olyan plusz, ami minden WalkActive felhasználó számára elérhető. Hall biztosította a riportert, hogy az alkalmazkodási időszak teljesen normális. Hiszen egy életen át végzett mozgásforma újra megtanulása nem történik meg egyik napról a másikra. Mint ahogy a biciklizés sem, de egyszer elkapja az ember a fonalat.
De idővel a módszer elkezdett működni. A hát felső részén és a vállain lévő feszültség enyhült. Új izomlázat érzett olyan izmokban, amelyeket eddig nyilvánvalóan elhanyagolt, mint a vádli és a combhajlító izmok. Ez a jó fajta fájdalom, ami azt jelzi, hogy dolgoznak az izmok!
Amint elsajátította az alapokat, készen állt a tempó növelésére. Az egyik kedvenc funkciója az alkalmazásban az időzített séták voltak, amelyek különböző tempójú zenékre voltak beállítva, hogy segítsenek megtalálni az ideális ritmust.
Hamarosan már alig várta, hogy befűzze a sportcipőjét és elinduljon, Hall hangja a fülében pedig minden lépésnél biztatta.
Két hét elteltével magasabb tartással, gyorsabban és könnyedebben járt. Messzebbre tudott menni, és még meg is izzadt – ami eddig nem volt jellemző az ő „sétálós” edzéseire.
„Mélyen felemelő érzés, ha pozitív kapcsolatban vagy a testeddel” – mondta Hall az újságírónak, miután a tanfolyam véget ért. „Azt szeretnénk, hogy ezt egy szórakoztató és élvezetes formában érje el. De ha komolyan veszi, valóban segít majd jobban éreznie magát.”
Az újságírónő beszámolója szerint két hónappal később is használja a módszert. Erősebbnek érzi magát, magabiztosabban jár, és még néhány kilóval könnyebb is a mérleg szerint. Ez persze már csak hab a tortán, a lényeg a test és a lélek harmóniája. Ki tudja, talán érdemes itthon is belevágni, és máris másképp tekintünk a mindennapi sétára!
#EmberiLét #Nagyvilág #Cikkek #Szöveges