Képzeljék el azt a borzalmas helyzetet, amikor egy nő, aki egy szörnyű támadás áldozatává válik, végül gyilkosként áll a bíróság elé, és nemcsak tetteiért, hanem a múltjában átélt traumákért is megfizet. Egy brit bírósági ítélet most egy ilyen, vérfagyasztóan összetett ügyben hozott döntést, ami ismét megosztja a közvéleményt, és számos kérdést vet fel az igazságszolgáltatás működéséről.
Martyna Ogonowska neve talán nem cseng ismerősen idehaza, mégis érdemes odafigyelni a történetére. Ez a fiatal nő, aki alig 18 éves volt, amikor gyilkosságért életfogytiglani börtönbüntetést kapott, most azzal a ténnyel szembesült, hogy a 17 éves büntetése elleni fellebbezését is elutasították.
A tragédia 2018-ban történt egy peterborough-i parkolóban, ahol Ogonowska megkéselte a 23 éves Filip Jaskiewiczet. A nő azzal védekezett, hogy a késsel, amit állítólag önvédelemből hordott magánál, akkor szúrt, amikor Jaskiewicz szexuálisan bántalmazta.
A Cambridge-i bíróságon 2019-ben ítéletet hozó Farrell bíró elismerte Ogonowskának, hogy Jaskiewicz „kétségkívül szexuálisan érintette és erőszakos volt” a nővel szemben a halála előtt.
Mégis, a bíró szerint ez nem minősült jogos önvédelemnek, mert Ogonowska kést vitt a helyszínre. Azt is elfogadta, hogy a nő valamilyen mentális fogyatékossággal küzd, és korábbi traumákon esett át. De a kés jelenléte felülírta a jogos önvédelem lehetőségét.
A fellebbviteli bíróság múlt pénteken elutasította Ogonowska büntetés elleni fellebbezését. Érdekes módon, a bűnösség elleni fellebbezését már 2023-ban elutasították. Ügyvédei azzal érveltek, hogy a kiszabott büntetésnek 12-13 évnek kellene lennie, nem pedig 17 évnek.
Lord Justice Stuart-Smith, a fellebbviteli bíróság ítéletében így fogalmazott: „Bárhogy is közelítjük meg, ez még mindig súlyos büntetés egy fiatal személy számára, az igénylő (Ogonowska) adottságait figyelembe véve; de a bíró megállapításai szerint ez súlyos bűncselekmény volt, még akkor is, ha minden engedményt és enyhítő körülményt figyelembe veszünk. Végső soron nem győztünk meg arról, hogy a bíró által kiszabott büntetés túlzottan túlzottnak mondható, ami indokolná beavatkozásunkat.”
A tárgyalás során derült ki, hogy Ogonowska poszttraumás stressz szindrómában (PTSD) szenvedett, miután 2015-ben, mindössze 14 évesen megerőszakolták. Az állítólagos erőszakolóját soha nem emelték vádat. Saját tárgyalásán Farrell bíró elfogadta az ügyészség álláspontját – részben Ogonowska és az állítólagos támadója közötti Facebook üzenetekre támaszkodva –, miszerint a közösülés konszenzuális volt, a lány kora ellenére. Ez a pont különösen érzékeny, és sokakban felháborodást váltott ki.
A Justice for Women nevű szervezet „a nőgyűlölő igazságszolgáltatási rendszer kettős áldozataként” jellemezte Ogonowskát. Harriet Wistrich, jogász és a Centre for Women’s Justice igazgatója, 2022-ben azt írta, hogy az eset „komoly kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy az ügyészek követik-e a nemi erőszakról szóló mítoszokkal kapcsolatos saját iránymutatásukat, amikor egy állítólagos áldozat vádlottá válik”.
Stuart-Smith azonban leszögezte, hogy Farrell bíró joggal utasíthatta el Ogonowska állítólagos nemi erőszakról szóló beszámolóját.
„Nehéz döntés volt a bíró számára, de megvoltak a jól dokumentált előnyei, amelyek a tárgyaló bírói pozícióból adódtak, és ez a bíróság sem jogosult, sem abban a helyzetben, hogy felülbírálja az ő megállapítását” – írta Stuart-Smith.
„Miután ez így van, az a kritika, hogy a bíró nem vette figyelembe a nemi erőszak hatását az igénylő (Ogonowska) PTSD-jére és a gyilkosság elkövetésével kapcsolatos bűnösségére, irrelevánssá válik.” – fűzte hozzá a fellebbviteli bíróság. Vagyis, a PTSD-t nem hagyták figyelmen kívül, hanem a bíró másképp interpretálta az okát és hatását.
Farrell bíró az ítélethozatal során elismerte, hogy Ogonowska korábbi traumákat szenvedett el, de azt mondta, hogy ez „valószínűleg a Lengyelországból, ahol gyermekként élt, 12 évesen ebbe az országba való költözés, az iskolai zaklatások, a gyermekének születése után kétségtelenül elszenvedett szülés utáni depresszió, és a társadalomba való beilleszkedés nyomásának kombinációja” volt. Ezzel látszik, hogy a bíró nem csak a szexuális erőszakot, hanem más, komplex tényezőket is figyelembe vett, mint a trauma forrását.
A fellebbviteli bíróság szerint Farrell bíró helyesen ismerte fel az „jelentős személyes enyhítő körülményeket”, amelyek miatt a minimális büntetési időt a kiindulási 25 évről csökkentette. Tehát, még ha a fellebbezést el is utasították, az eredeti bíró sem volt teljesen hajthatatlan.
#VeszélyZóna #Európa #Cikkek #Szöveges