Ki ne ismerné a Tündérkeresztanya, vagy épp a Húsvéti Nyúl történetét? De mi a helyzet a Fogtündérrel? Nálunk, Magyarországon talán kevésbé beágyazott a köztudatba, mint az angolszász országokban, mégis, a világ millió gyermeke várja izgatottan, hogy ha a párnája alá teszi a kiesett tejfogát, az éjszaka leple alatt egy titokzatos, szárnyas lény pénzre cseréli azt. Bár nem olyan horderejű esemény, mint a Mikulás vagy a Húsvéti Nyúl látogatása, a Fogtündér érkezése mégis hatalmas izgalommal jár a kicsik körében.
De míg a pocakos Mikulás és a tojáshozó nyúl története évszázadokra nyúlik vissza, addig a Fogtündér viszonylag modern „találmány”. Készüljünk fel egy furcsa – és meglepően rágcsálókkal teli – utazásra, hogy kiderüljön, honnan is ered ez a szárnyas figura!
Amikor a Fogtündér szárnyra kapott
A Fogtündér már generációk óta cseréli a tejfogakat pénzre. Ám a folklór mögötti történetek csak az 1970-es években kezdtek napvilágot látni. 1972-ben Rosemary Wells, a Chicagói Northwestern Egyetem Fogorvosi Karának professzora kapott egy kérdést az egyik hallgatójától: mi a Fogtündér története? „Azt gondoltam, egyszerűen elmegyek a könyvtárba, beszerzem az információt, és visszahozom” – magyarázta egy 1992-es interjúban.
Wells azonban nem talált semmit erről a mitológiai lényről, ezért úgy döntött, saját nyomozásba kezd. Évekig tartó kutatás után ő lett a Fogtündér legnagyobb szakértője – a névjegykártyáján még az is szerepelt, hogy „Fogtündér-tanácsadó”. Ez azért nem semmi, nemde?
Bár a Fogtündér legendája ősi mesének tűnhet, első nyomtatott említése meglepően friss. A Chicago Daily Tribune 1908. szeptemberi számának „Háztartási Tippek” rovatában egy olvasó, Lillian Brown adta a következő ötletet: „Sok makrancos gyermek hagyja majd eltávolítani a laza fogat, ha tud a Fogtündérről. Ha elteszi a kis fogacskáját a párnája alá lefekvéskor, a Fogtündér éjszaka eljön, elviszi, és a helyére valamilyen kis ajándékot hagy.”
Valószínűleg Brown tippjének idején már szájhagyomány útján terjedtek a Fogtündér meséi, de a figura nyomtatásban csak 1927-ben bukkan fel újra, Esther Watkins Arnold rövid gyermekdarabjában, a The Tooth Fairy (A Fogtündér) című művében. A legenda aztán tovább terjedt a 20. században – különösen a második világháború után.
Tad Tuleja folklorista három okot is megnevez a Fogtündér 20. század közepén tapasztalt népszerűségnövekedésére. Először is, a háború után megnőtt a jólét, ami azt jelentette, hogy sok szülő megengedhette magának, hogy egy kis pénzt adjon a gyermekeinek. Másodszor, ekkoriban vált a hagyományos családi élet gyermekcentrikusabbá; ez arra késztette a szülőket, hogy nagyobb valószínűséggel enyhítsék gyermekeik apró szorongásait (például egy kieső fog miatt). Végül pedig ott volt a Disney tündérmeséinek népszerűsége és befolyása – Hamupipőke (1950) Tündérkeresztanyjától Pán Péter (1953) Csingilingjéig. Látjuk, a mese bizony hat!
Általában van egyfajta konszenzus arról, hogy néznek ki a mitológiai szereplők – a Mikulás például tipikusan szakállas, pocakos és piros ruhás –, de a Fogtündér esetében a vonalak kicsit elmosódottabbak. Wells 1984-ben felmérést végzett, és megállapította, hogy a résztvevők 74 százaléka úgy vélte, a Fogtündér nőnemű, míg 12 százalékuk férfinak gondolta a figurát (a maradék 8 százalék szerint bármelyik nemű lehet). Néhány gyermek még csak nem is humanoid lénynek képzeli el a Fogtündért: Wells dokumentált egy gyereket, aki egy „Fogtündér sárkányt” képzelt el. A mai kultúrában a Fogtündért leggyakrabban apró, nőnemű tündérként ábrázolják, de vannak kreatívabb modern értelmezések is, mint például a fél kolibri „Fogtündérke” az Őrzők legendájából (2012). Szóval, a fantázia határtalan!
Minden egy egérrel kezdődött
Bár a Fogtündér tipikusan emberszerű, a legenda eredete régebbi kontinentális európai mesékhez nyúlik vissza, ahol egy Fogegér szerepel. Egészen a mai napig sok országban egy kis rágcsáló végzi a fog-pénz cserét, nem pedig egy szárnyas tündér. Azt gondolják, hogy ez az egér-alapú mítosz keveredhetett a számos tündérmesével, így jöhetett létre a ma ismert Fogtündér.
Franciaországban a tejfogakat a La Petite Souris (A Kisegér) gyűjti össze, akinek története Madame d’Aulnoy 1697-es meséjéig, a La bonne petite souris (A Kis Jó Egér) című művéig vezethető vissza. A történet egy tündérről szól, aki egérré tud változni, és kiüti egy gonosz király fogait (de nem cseréli őket pénzre). Ezt a mesét 1890-ben fordították le angolra – kevesebb mint két évtizeddel azelőtt, hogy a Fogtündér először megjelent volna nyomtatásban.
Spanyolországban a foggyűjtő egér El Ratoncito Pérez (Pérez, a Kisegér), aki először Fernán Caballero Cuentos, oraciones, adivinanzas y refranes populares (1877) című művében jelent meg. Pérez azonban csak 1894-ben vált Fogegérré, amikor Luis Coloma-t felkérték, hogy írjon egy történetet XIII. Alfonz spanyol gyermekkirállyal, aki éppen elvesztette az első tejfogát. Pénz helyett Pérez egy királyhoz méltó ajándékot hagyott – az Aranygyapjas Rendet – a kitalált uralkodó párnája alatt. A történetet először 1914-ben adták ki angolul, amikor a Fogtündér meséi épp gyökeret vertek.
A Fogegérről szóló történetek azonban nem voltak az első olyan mítoszok és rituálék, amelyek a gyermekek fogvesztése körül alakultak ki. Az óészaki Grímnismál című költeményben azt mondják, hogy Álfheimr – az Elfek földje – egy „fogajándék” volt Freyr istennek. Új-Guineában és Szenegálban hagyomány volt elásni a tejfogakat, míg Dél-Koreában a gyerekek a tetőre dobták a fogaikat, hogy a madarak elvigyék, és újat hozzanak.
De a fogak egérnek való felajánlásának rituáléja a legelterjedtebb és legtartósabb gyakorlat (bár ma már a Fogtündérrel verseng), amelyet a világ kultúráiban is dokumentáltak. Európa különböző országai mellett a Fogegérről szóló folklór Ukrajnától és Dél-Afrikától kezdve számos latin-amerikai országig terjed. A gyerekek nem mindig kapnak pénzt; néhány országban a fogat „szimpatikus mágia” csereként ajánlják fel, abban a hitben, hogy ezáltal felnőttkori fogaik olyan erősek lesznek, mint egy rágcsáló fogai. Hát, ez aztán a szimpatikus mágia!
#Kultúra #Nagyvilág #Cikkek #Szöveges
Forrás…