Anyai ösztön: Amikor az orvosok félrenéztek, de egy anya nem adta fel – Egy gyermek élete múlt rajta
Kétgyermekes édesanyaként Christina Harris pontosan érezte: valami rettenetesen nincs rendben. Amikor pezsgő, életvidám kislánya, Skye hirtelen alhasi fájdalomra, lázra és légszomjra panaszkodott, Christina azonnal a háziorvoshoz rohant vele. De ami ezután következett, azt még a legrosszabb álmaiban sem képzelte volna: egy hosszú, gyötrelmes küzdelem a téves diagnózisok labirintusában, ahol az anyai ösztön volt az egyetlen iránytű a sötétben.
Gondolták volna, mi volt az első „szakvélemény”? A 10 éves Skye csupán szorongott, mondták az orvosok. Egy pici gyerek, aki tele volt élettel, akit mindenki csak úgy ismert, mint egy vibráló energiaszálat, most hirtelen, minden ok nélkül szorong? Christina, az Essexben élő 46 éves anya szíve összeszorult. Tudta, mélységesen tudta, hogy ez nem lehet igaz. Ez a diagnózis süket fülekre talált az anyai szívben.
Az anyai ösztön – az a hatodik érzék, ami sokszor felülmúlja a tankönyveket – nem hagyta nyugodni. Skye fájdalmai nem enyhültek, sőt, a láz sem akart múlni. Néhány nappal később Christina nem habozott, ismét a sürgősségi osztályra vitte a lányát. „Van, amikor egyszerűen muszáj hallgatni a belső hangra, ha az ember érzi, hogy valami nincs rendben” – nyilatkozta Christina a The Mirrornek. Magyarországon is hányan érezhetjük ugyanezt, amikor a bürokrácia és a látszatdiagnózisok falába ütközünk a szeretteinkért vívott harcban!
Ekkor már a sürgősségi osztályon sem tudták félvállról venni a dolgot. A tüdő röntgenárnyéka, amit korábban egy fertőzésnek gondoltak, nem akart eltűnni. Antibiotikumokat kapott, hazamentek, de az anya lelke nem nyugodott meg. Éjszaka Skye láza újra felszökött. Christina ekkor kapcsolt ‘robotpilóta üzemmódba’: „Minden negatív gondolatot kizártam, csak az lebegett a szemem előtt, hogy a lányom a legjobbat kapja.” A tüdeje tele volt váladékkal, tüdőgyulladást diagnosztizáltak – ez volt a kínzó fájdalom oka. De a mélyebb vizsgálatok, a vérvétel eredményei hamarosan sokkal, de sokkal súlyosabb igazságot tártak fel.
- december 7. – egy dátum, ami örökre beégett Christina emlékezetébe. A vibráló, táncoslábú Skye-nál akut limfoblasztos leukémiát (ALL) diagnosztizáltak, egy ritka, ám annál kegyetlenebb vérrákot. „Tudtam, hogy valami nem stimmel, folyamatosan arra a fájdalomra panaszkodott, még álmában is. Ez nem volt normális” – idézte fel az aggódó édesanya. Mentőautóval, szirénázva vitték a londoni Great Ormond Street Kórházba, hogy azonnal megkezdhessék a kemoterápiát. „Amikor elmondták, hogy tüdőgyulladása van, az is ijesztő volt. De erre? Erre senki sincs felkészülve. Ez minden szülő legrosszabb rémálma.”
Christina, a kétgyermekes anya, feladta ingatlanközvetítői állását, hogy teljes munkaidős gondozóvá váljon. Fia, a 13 éves Marley, apjánál töltött több időt – nem volt más választás, Skye-nak szüksége volt az anyjára, minden percében. „Mélyen legbelül tudtam, hogy valami nincs rendben, de soha nem gondoltam volna, hogy leukémia. Ezekben a pillanatokban muszáj hallgatni az ösztöneinkre, és annyira örülök, hogy megtettem. Amikor megkaptuk a hírt, mintha harcra készültem volna fel, és nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy a lányom rákos.” Ahogy megérkeztek a Great Ormond Street-re, Christina zokogásban tört ki. Furcsán hangzik, de akkor érezte magát először biztonságban. „Annyira örültem, hogy végre kiderült, mi a baj.” Skye tizenegy napot töltött a kórházban, ahol megkezdődött a kemoterápiás kezelése.
Hetente többször utaztak a Great Ormond Streetre, mellette a helyi kórházba is jártak. Skye hat hónapon keresztül kapta az agresszív kemoterápiát. Az édesanya élete egy percre sem állt meg: folyamatosan figyelnie kellett a lány lázát, ha 38 fok fölé ment, azonnal rohannia kellett vele a kórházba. „Éreztem, ha valami nem stimmel.” Az immungyenge Skye minden lázrohamnál erős antibiotikumokat kapott, a kemoterápiát pedig többféle módon, combjába és gerincébe is adták. „Ez a leukémiatípus az egyik leghosszabb kezelést igényli a gyermekeknél, és nagyon rosszul viselte Skye.” Christina egy komplett gyógyszernaplót vezetett, órára pontosan bejelölte, mikor mit adott be a lányának. „Gyakorlatilag ápolónővé váltam mellette. Próbáltam kizárni minden negatív gondolatot, és csak arra fókuszálni, hogy megadjam neki, amire szüksége van.” Az első kilenc hónapban, a legintenzívebb időszakban, szinte el sem hagyták a házat. Egyetlen látogatójuk a nővérek voltak. Christina szülei Dániában élnek, így sokszor egyedül volt mindenre. „Marley fiamat sokszor apjához kellett vinnem, különösen, ha Skye-t gyorsan kórházba kellett vinni – akár az éjszaka közepén is.”
És mi van Skye-jal? Bár a kezelések alatt rettenetesen rosszul volt, elmondása szerint mégis élvezte a Great Ormond Street-re járást, mert barátságot kötött az orvosokkal és a nővérekkel. És persze anyukája a kedvében járt: ha valaha volt ereje, bármilyen ételt ehetett, Nando’s vagy Pizza Express volt a menü. „Nem jártam iskolába, nem szereztem barátokat, ami nehéz volt, de megismertem a nővéreket, és nagyon kedvesek voltak velem. Nem volt szép élmény, de találtam benne örömteli pillanatokat.” Végre, tavaly március 30-án Skye megkongatta a gyógyulás harangját! Azóta is remisszióban van, és az elmúlt három év várakozása után megünnepelhette a kezelés végét egy fergeteges bulival.
Ma már 13 éves, és makkegészséges. Ami a legmeghatóbb: Skye dietetikus szeretne lenni a GOSH-ban. „A kezelés alatt szerzett tapasztalataim inspiráltak arra, hogy másoknak segítsek, ahogy az orvosok és nővérek segítettek nekem.” A Great Ormond Street Kórház jótékonysági szervezete jelenleg 300 millió fontot gyűjt egy új Gyermektumor Központ építésére, ami Skye-hoz hasonló gyerekek ezreinek adhat esélyt a jövőre. Christina és Skye szerint ez a központ „csodálatos” lenne a betegek számára. Ez a történet nemcsak egy anya rendíthetetlen erejéről szól, hanem arról is, hogy a hit és az összefogás hogyan győzheti le a legfélelmetesebb ellenséget is. Tanulság mindannyiunknak, akik talán túl sokszor hagyatkozunk vakon a „szakértőkre”, miközben a legfontosabb válaszok néha a szívünkben rejtőznek.
Source link