Úgy tűnik, hogy a világ a szakadék szélén táncol, és egyre közelebb kerül egy olyan globális konfliktushoz, ami könnyen katasztrófába torkollhat. Csak az elmúlt napokban öt olyan aggasztó esemény történt, amelyek önmagukban is jelentősek, de együtt nézve egy olyan mintázatot rajzolnak ki, amit nem söpörhetünk a szőnyeg alá. Ezek az események azt mutatják, hogy a nemzetközi rend rohamtempóban romlik, a diplomácia csődöt mond, az elrettentés gyengül, és egy többfrontos háború veszélye vészesen megnőtt.
Először is, vegyük az ukrán dróntámadást, ami mélyen orosz területen, állítólag az orosz stratégiai bombázóflotta jelentős részét pusztította el vagy rongálta meg. Nos, ez az akció, lássuk be, eléggé magán viseli a nyugati beavatkozás jeleit. Hiába mondja Kijev, hogy ők voltak, az akció kifinomultsága – gondolok itt a precíz távolsági célzásra és az összehangolt időzítésre – azért elgondolkodtató. Ugye, az emberben felmerül, hogy ehhez nem kevés amerikai vagy NATO-s hírszerzési és technológiai segítség kellett.
Még a régi titkosszolgálati tisztek is azt pedzegetik, hogy talán a CIA vagy valamilyen szövetséges ügynökség keze lehetett a dologban. Hogy mi az igazság, azt csak ők tudják, de egy dolog biztos: Moszkva most már nem csak Ukrajnával háborúzik, hanem az egész „szélesebb nyugati szövetséggel” érzi magát hadban. Oroszország válasza – legyen az kiber-, fizikai vagy titkos akció – könnyen túlszaladhat a frontvonalakon. Ki tudja, mi sül ki ebből.
Másodszor, az iráni atomprogram megfékezésére tett kísérletek is dugába dőltek. Ali Hamenei ajatollah, Irán legfőbb vezetője, nyíltan visszautasította az amerikai javaslatot, ami csak szigorúan korlátozott, alacsony szintű urándúsítást engedélyezett volna. Azt mondta erről az ajánlatról, hogy "100%-ban ellenkezik az érdekeinkkel". Helyette ragaszkodott ahhoz, hogy Iránnak joga van teljes szuverén urándúsítási jogokhoz. Ez bizony nem sok jót ígér.
Ez a Maxar Technologies által közzétett műholdfelvétel az oroszországi Kelet-Szibériában, az Irkutszki régióban található Belaya légibázison történt ukrán dróntámadás okozta károkat mutatja, június 4-én, szerdán. (Maxar Technologies az AP-n keresztül)
Ráadásul Izrael is nyíltan katonai akciókon gondolkodik, a tárgyalások pedig teljesen megfeneklettek. A Közel-Kelet így egy regionális lángtenger szélén billeg, főleg akkor, ha Irán tényleg felpörgeti a fegyverminőségű urán előállítását. Itt már nem sokat kell tenni, hogy a puskaporos hordó felrobbanjon.
Harmadszor, Donald Trump elnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök sokat emlegetett telefonbeszélgetése sem hozott áttörést a diplomáciában. Hiába beszéltek a két vezető a fokozódó háborúról és a dróntámadásról, a beszélgetés semmilyen konkrét vállalás, tűzszünet vagy a feszültség enyhítésére vonatkozó terv nélkül ért véget. Trump maga is beismerte, hogy ez nem az a fajta beszélgetés volt, ami békét hozna. Inkább csak azt mutatta meg, milyen mélyen gyökerezik a konfliktus, és mennyire kevés diplomáciai kiút maradt már. Ennyit a nagy reményekről…
Negyedszer, egy igen aggasztó fenyegetés ütötte fel a fejét amerikai földön. Az ottani ügyészek vádat emeltek egy kínai házaspár ellen, akik megpróbálták bejuttatni az Egyesült Államokba a Fusarium graminearum nevű, növényekre veszélyes gombát. Az igazságügyi minisztérium ezt a gombát egyenesen "mezőgazdasági terrorizmusra alkalmas fegyvernek" titulálta. Gondoljunk csak bele! Ez a kórokozó letarolhatja a búzát, az árpát és a kukoricát, a méreganyagai pedig emberekre és állatokra egyaránt károsak.
A házaspár egyébként kínai állami kutatásokhoz kötődik, és gyanítják, hogy korábban is próbálkoztak már csempészéssel. Akár állami irányítású volt ez a terv, akár nem, egy dologra rávilágít: Amerika otthona egyre inkább ki van téve a nem hagyományos, ellenséges szereplőktől származó fenyegetéseknek. De vajon csak Amerika? Mi lesz akkor, ha ez a csúfság hozzánk is eljut? Mi lesz a kenyérrel, ha nem lesz gabona? Az ember beleborzong.
Ötödször pedig, Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter arra figyelmeztetett, hogy Kína készülhet Tajvan teljes körű inváziójára. Szingapúrban, a Sangri-La Párbeszéden mondta ki kerek perec: Kína "a nagy dobásra készül". Mivel Peking egyre pörgeti a katonai gyakorlatokat és szigorítja a retorikáját, a Tajvani-szoros mára valóságos lőporos hordóvá vált. Ha Kína lép, az amerikai beavatkozás szinte borítékolható – ez pedig egy óriási konfliktust robbanthat ki az Indo-csendes-óceáni térségben. És tudjuk jól, hogy a világgazdaság mennyire függ Tajvantól, főleg a chipek miatt. Szóval, ha ott baj van, az a mi pénztárcánkon is érezhető lesz, nem is kicsit.
Ezek a forró pontok együtt egy igen vészjósló képet festenek a válságban lévő világról. Három nukleáris hatalom – Oroszország, Kína és (potenciálisan) Irán – egyszerre teszteli a Nyugat elszántságát, vagy éppen tehetetlenségét.
A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg (PLA) haditengerészetének atommeghajtású Type 094A Jin-osztályú ballisztikus rakétahordozó tengeralattjárója a Dél-kínai-tengeren tartott katonai bemutatón, 2018. április 12-én. (REUTERS/Stringer)
Az Egyesült Államok egyre nagyobb terhet cipel, miközben több fronton is meg kellene fékeznie az agressziót, de kevés diplomáciai sikerre támaszkodhat. A hagyományos eszközök – tárgyalások, szankciók, csúcstalálkozók – egyszerűen elégtelennek bizonyulnak. Két választás maradt: vagy meghátrálnak a globális vezetés szerepétől, vagy egyszerre néznek szembe az egyre növekvő fenyegetésekkel Európában, a Közel-Keleten és Ázsiában.
Ez nem holmi riogatás. Ez a veszélyek összeérése. A diplomácia szétzilálódik, az ellenfelek egyre pimaszabbak, és a saját otthon sem biztonságos többé. A világrend egy összehangolt eszkaláció felé robog. Még nem vagyunk háborúban, de nagyon veszélyesen közel állunk egy olyan rendszerszintű konfliktushoz, ami nagyhatalmakat nyelhet el, és átrajzolhatja a 21. század térképét. A vészjelző lámpák vörösen villognak. Már csak az a kérdés, hogy a világ cselekedni fog-e – vagy tovább sodródik a tűz felé.
#VeszélyZóna #Nagyvilág #Cikkek #Szöveges