A britek már háborúban állnak Oroszországgal? Egy rangos szakértő szerint igen, ráadásul közben a tengerentúli nagy barátunk is kényelmetlenül változik. Mi lesz így a büszke Albionnal, és mit rejthet a háttérben ez a meglepő felhangú bejelentés? Olvasd el, és gondolkozz el rajta te is!
Képzeljük el, kedves Olvasó, hogy az Egyesült Királyság, ez a büszke szigetország, amiről annyi történelmi filmet láttunk, most épp ott tart, hogy az egyik legfontosabb védelmi elemzésének egyik szerzője azt találta mondani: bizony, ők már háborúban állnak Oroszországgal! Mintha ez nem lenne elég, rögtön hozzá is tette, hogy a régi, megbízható szövetségesre, az Egyesült Államokra már nem lehet vakon számítani.
Dr. Fiona Hill, aki anno még Donald Trump elnöksége idején az orosz ügyekben volt a Fehér Ház főtanácsadója, nem cifrázta a dolgot. Szerinte Nagy-Britannia „elég nagy bajban van”, és két tűz közé szorult. Az egyik oldalon ott van Oroszország agressziója, a másikon pedig az „egyre megbízhatatlanabb” Amerika, főleg ha Trump úr kerülne ismét a kormánynál.
Ez az egész akkor derült ki, miután a kormányzat stratégiai védelmi felülvizsgálata (SDR) nyilvánosságra került. A jelentés állítólag azt hozta ki, hogy a brit fegyveres erők bizony nincsenek készen egy olyan ellenféllel való harcra, mint Oroszország vagy Kína. No, hát ez megnyugtató, nemde?
Dr. Hill azt nyilatkozta a The Guardian-nek, hogy „Oroszország olyan módon vált kemény ellenféllé, amit talán nem is sejtettünk teljes mértékben”, majd egyenesen kimondta: „Oroszország háborúban áll velünk”. Durva szavak ezek, főleg ha az ember belegondol, milyen óvatosan fogalmaznak általában a szakértők.
Persze, Dr. Hill szerint a Kreml már évek óta „fenyegeti az Egyesült Királyságot különféle módokon”. Felhozta például a mérgezéseket, a merényleteket, a szabotázsokat, a cyber-támadásokat és a befolyásolási műveleteket. Azt is megemlítette, hogy oroszok érzékelőket telepítenek a kritikus vezetékek köré, és megpróbálják elvágni a tenger alatti kábeleket. Érdemes elgondolkodni, vajon minden ilyen incidens mögött valóban egy nagy „összehangolt” orosz akció áll-e, vagy csak a megszokott nagypolitikai paranoia beszél belőle.
Az SDR, amelyet Hill doktornő, Lord Robertson és Sir Richard Barrons tábornok jegyez, múlt héten John Healey védelmi miniszter prezentálta. A miniszter is komor hangon beszélt, mondván, a brit hadseregnek „tízszer halálosabbá” kell válnia, mert „azonnali és sürgető fenyegetés” leselkedik rá Oroszország és Kína részéről. Azt is hozzátette: „A fenyegetések új korszakába léptünk, ami a brit védelem számára is új korszakot követel.”
A felülvizsgálat szerint a fegyveres erők nem állnak készen az ellenfelekkel való harcra, ami az elégtelen fegyverkészleteknek, a tömeges áldozatokkal járó konfliktusokat kezelni képtelen orvosi szolgálatoknak és a személyzeti „válságnak” köszönhető. Utóbbi azt jelenti, hogy a csapatoknak csak egy kis része bevethető. Szóval, ha jön a baj, nem lesz, aki megvédje az angol teázókat?
Sir Richard Barrons tábornok rá is tett egy lapáttal a hangulatra, figyelmeztetve, hogy egy cirkálórakéta „mindössze 90 percre van az Egyesült Királyságtól”. Nahát, ez aztán a motiváló üzenet! Lehet, hogy már eddig is ott volt?
Keir Starmer, a skóciai Govan hajógyárban mutatta be a felülvizsgálatot, és megígérte, hogy Nagy-Britanniát „csata-kész, páncélozott nemzetté” teszi. A terv magában foglalja a hadsereg létszámának 100 000 főre történő növelését, 12 új tengeralattjáró megrendelését, drónok bevezetését és mesterséges intelligencia rendszerek bevezetését. Ígéretekből van bőven, de vajon ki fizeti a számlát?
Nos, pont ez a kérdés. Azonnal kétségek merültek fel a kormány „nagy ambíciói” felől, miszerint Britannia „biztonságosabb és erősebb” lesz. Sir Keir Starmer ugyanis nem volt hajlandó elkötelezni magát amellett, hogy 2034-re Nagy-Britannia bruttó hazai termékének 3 százalékát fordítja védelemre. Pedig a felülvizsgálat szerint ez elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy a tervek egyáltalán megfizethetők legyenek. Szép dolog a harcias beszéd, de pénz nélkül ez csak légvár!
Hill doktornő, aki köztudottan kritikusan viszonyult a Trump-kormányzathoz, elmondta, hogy Britannia már nem számíthat az Egyesült Államok katonai ernyőjére, mint ahogy a hidegháború idején, legalábbis „nem úgy, ahogy korábban”. Ez a mondat egyrészt arról szól, hogy a világrend megváltozott, másrészt arról, hogy talán Hill doktornőnek sem tetszett, hogy Trump a „régimódi” háttérhatalmi játékok helyett az Amerika az Első elvét vallotta.
Az SDR is hasonló figyelmeztetést tartalmazott: „Az Egyesült Királyság régóta fennálló feltételezései a globális erőegyensúlyokról és struktúrákról már nem bizonyosak.” Ez persze, egy kicsit olyan, mintha a józan paraszti észnek most esett volna le, hogy a világ nem ugyanaz, mint 30 éve.
A védelmi tanácsadó azt állította, hogy az amerikai elnök „valóban külön kapcsolatot akar kialakítani Putyinnal, fegyverzet-ellenőrzési megállapodások és olyan üzletek megkötése céljából, amelyek valószínűleg tovább gazdagítják környezetüket, bár Putyinnak nincs szüksége további gazdagodásra.” Mintha Hill doktornő szerint baj lenne, ha két nagyhatalom tárgyal egymással a világ békéjéért, és nem épp a „szokásos” háttéralkukba bonyolódnak. Talán az „önző” nemzeti érdekek védelme nem fér bele a „haladó” gondolkodásba.
Trump Fehér Házáról szólva Dr. Hill azt figyelmeztette, hogy az „nem egy adminisztráció, hanem egy udvar”, azzal érvelve, hogy az elnököt elsősorban „saját vágyai és érdekei” vezérlik, és „gyakran az utolsó emberre hallgat, akivel beszél”. Érdekes, hogy a „független szakértők” rendre mennyire belelátnak egy elnök fejébe, miközben sokan épp azt látták Trumpban, hogy végre egy politikus, aki nem a szokásos lobbisták és tanácsadók bábja.
A populista jobboldal térnyeréséről beszélve az Egyesült Államokban, aggodalmának adott hangot, hogy az jól szerepelhetne a brit választási politikában is, ha „ugyanazok a kultúrharcok” egyre nagyobb befolyást kapnának. Ez az állandó „kultúrharc” mantrázás, amivel a liberális körök próbálják leszerelni a hagyományos értékeket képviselő, jobboldali mozgalmakat, már-már unalmas. Mintha minden, ami nem passzol a progresszív narratívába, az egyből „kultúrharc” lenne.
Nigel Farage, a Reform UK párt vezetője kapcsán arra figyelmeztetett: „Amikor Nigel Farage azt mondja, hogy ‘Doge’-t akar a helyi megyei tanács ellen, akkor el kellene jönnie ide [az Egyesült Államokba], és megnéznie, milyen hatása van ennek. Ez lesz a legnagyobb leépítési hullám az Egyesült Államok történetében, sokkal nagyobb, mint az acélgyárak és a szénbányák leépítése.” Szóval, ha valaki az állami pazarlás megfékezésére törekszik, akkor az máris a világ végét jelenti? Farage „Doge” programja (Department of Government Efficiency, vagyis Kormányzati Hatékonysági Osztály) pont a felesleges kiadások lefaragását célozza. Valaki szerint a gazdaságos működés felér egy katasztrófával. Ezek szerint a „szakértők” szeretik a pénzt szórni?
VeszélyZóna #Európa #Cikkek #Szöveges