Olaszország, az Európa egyik szívében dobogó ország, ismét a politikai porondon adta fel a leckét, ezúttal egy népszavazás formájában, ahol a választók öt izgalmas kérdésben mondhattak véleményt. A tét nem volt kicsi, hiszen a szavazás a mindennapi életre is komoly hatással lehetett volna, főleg ami a munkaerőpiacot és a bevándorlást illeti. De vajon mi lett a vége, és egyáltalán, mennyire érdekelte mindez az olaszokat?
Szóval, népszavazás volt a csizma országában, nem is akármilyen. Öt kérdést tettek fel a választók elé, amelyekből négy a munka világát érintette. Ezeket a változtatásokat a CGIL, egy nagy és befolyásos szakszervezet kezdeményezte. Arról szóltak, hogy miként lehetne átírni a munkavállalók jogait, hogyan működjenek a munkaszerződések, és egyáltalán, a munkaerőpiacot érintő dolgokról. Ezt a témát persze mindannyian jól ismerjük, hiszen itthon is gyakran vita tárgya a munkavállalói érdekvédelem.
Az ötödik pedig a nem EU-s állampolgárok számára tette volna lehetővé az olasz állampolgárság kérelmezését tíz helyett öt év helyben lakás után.
Na, de jött az ötödik kérdés, ami már igazi csemegének számított, és ami valószínűleg a legtöbb vitát is kiváltotta. Ezzel az „érdekes” javaslattal azt szerették volna elérni, hogy a nem uniós országból érkezők már tíz helyett öt év után kérhessék az olasz állampolgárságot. Gondoljunk csak bele: feleannyi idő alatt máris olasz állampolgárrá válni! Ez egy igazi liberális álomnak tűnhet, hiszen felgyorsítaná a honosítást. Ki tudja, miért pont fele idő alatt, és ki tudja, milyen következményekkel járt volna ez Olaszországra nézve. Érthető, hogy ez a téma még nálunk is felkelti a kényes kérdéseket.
Ami viszont sokatmondó, az a részvételi arány. Mert ugye egy népszavazás akkor érvényes, ha a szavazásra jogosultak legalább fele + egy fő elmegy és leadja voksát. Nos, Olaszországban ezúttal ez sehogy sem jött össze. Miközben az északi, gazdagabb országrészben még csak-csak megvolt a 40%-os részvétel, addig a déli, jellemzően szegényebb régiókban ez a szám már 25% alá esett. Ez azt jelenti, hogy az olaszok többsége valószínűleg nem érezte elég fontosnak, hogy elmondja a véleményét.
Ez az alacsony részvétel egyébként nem szokatlan az olasz népszavazások történetében, de mindenképpen elgondolkodtató. Azt sugallja, hogy a választók vagy közömbösek voltak, vagy egyszerűen nem hittek abban, hogy a népszavazás érdemben befolyásolhatja az életüket. Az ilyen alacsony érdeklődés miatt a népszavazások általában érvénytelenek maradnak, ami azt jelenti, hogy a feltett kérdésekre adott válaszok nem válnak törvényerőre. Így aztán a munkaerőpiacot érintő kérdések, és főleg a felgyorsított honosítás ötlete is marad a fiók mélyén.
Nyitókép forrása: Alberto PIZZOLI / AFP
#Köztér #Európa #Hírek #Média