Vannak dolgok a világban, amik egyszerűen csak megtörténnek. Nem azért, mert logikusak, nem azért, mert mindenki egyetért velük, hanem mert az, aki elindítja őket, akkora és olyan erős, hogy egyszerűen megteheti.
Valahogy úgy van ez a világpolitikában, mint a focipályán: a legerősebb játékos diktálja a tempót. Ha valaki elég nagy, elég befolyásos, akkor az általa kitalált vagy támogatott irányzatok hirtelen világtrenddé válnak. Mindegy, hogy a józan paraszti ész mit diktálna, vagy a hagyományok mit súgnak: ha a nagyok csettintenek, sokan rázendítenek a dalra.
Az utóbbi időben különösen érezhető ez a jelenség. Gondoljunk csak a „haladó” gondolatokra, amelyek mintha futótűzként terjednének el, és mindenhol megpróbálnak gyökeret ereszteni. Mintha valakik a tengerentúlról – vagy éppen Brüsszelből – ránk szabadították volna a legújabb világmegváltó ideákat, és most csak nézhetjük, ahogy a józan ítélőképesség lassan, de biztosan háttérbe szorul.
Például az úgynevezett „gender-ideológia”, ami korábban csak egy szűk egyetemi körben volt téma, ma már a bölcsődéktől az óriáscégekig mindenhová beférkőzik. Azt mondják, ez a „tolerancia” és a „nyitottság”, mi meg csak kapkodjuk a fejünket, hogy hová lett a hagyományos család, a férfi és a nő természetes kapcsolata.
Vagy vegyük a klímahisztériát, ami már odáig fajult, hogy lassan az emberiség a legnagyobb bűnös a Földön, csak mert él és lélegzik. Persze, a környezetvédelem fontos, de lassan már levegőt is csak engedéllyel vehetünk, mert a nagyok azt mondják, ez a bolygó megmentése. Pedig a józan ész azt diktálja, hogy ésszerű keretek közt is lehet tenni a jövőért, nem kell rögtön világvégét kiáltani mindenért.
Mi itt, Közép-Európában, meg pláne Magyarországon, még emlékszünk arra, milyen volt, amikor kívülről akarták megmondani, hogyan éljünk, miben higgyünk. Nem vagyunk mi olyan bonyolultak, hogy ne értenénk, miről van szó. Egyszerűen csak éljük az életünket, a saját hagyományaink és a józan ész mentén.
De úgy tűnik, ez ma már nem elég. Ha a nagyok azt gondolják, valami trendi, azt mindenki el kell fogadja, különben megbélyegeznek, kirekesztenek. Jöhet a „digitális lábnyom” elemzése, a szigorú cenzúra a közösségi médiában, ahol nem csak a gyűlöletbeszéd, hanem lassan már a „nem kellően progresszív” vélemény is tiltott gyümölcs.
A probléma nem az, hogy új gondolatok születnek, hanem az, ahogy ezeket ránk erőltetik. Mintha kötelező lenne gondolkodás nélkül átvenni minden „újítást”, függetlenül attól, hogy az egyezik-e a mi értékrendünkkel, vagy éppenséggel szétrombolja azt, amit a szüleinktől, nagyszüleinktől tanultunk.
Lehet, hogy tényleg akkora az ország, vagy a hatalom, aminek a kezében ezek a dolgok összpontosulnak, hogy megtehetik. De azért reméljük, hogy a józan ész még utat tör magának, és nem nyeli el teljesen a világot az a bizonyos „progresszív” ár.
#Köztér #Nagyvilág #Cikkek #Szöveges