Ki ne ismerné azt a helyzetet, amikor a feladatok tornyosulnak, a határidők szorítanak, de valahogy mégis csak a halogatás megy? Ne aggódj, nincs veled baj, mindannyian megküzdünk ezzel a szörnyeteggel! Az élet rohan, a munka nem vár, de vannak napok, amikor egyszerűen semmihez sincs kedvünk. Ilyenkor könnyű elmerülni a tehetetlenség mocsarában, de én inkább a megoldásokra fókuszáltam. Elárulom, három szuper alkalmazás mentette meg a napjaimat, amikor már azt hittem, elvesztem a káoszban!
Todoist: A titokzatos „nem kell, de mégis zseniális” lista
A Todoist egy olyan egyszerű webes alkalmazás, amiről őszintén szólva azt mondom: senkinek sem „kell” igazán. Persze, egy darab papír vagy akár a Google Naptár is megteszi, hiszen ez nem más, mint egy teendőlista. Dehát, aki nem hiszi, járjon utána!
Bár azt mondom, nem kell, mégis teljesen felforgatta a munkarutinom. Komolyan mondom, manapság egyetlen munkanap sem telik el Todoist nélkül, és még egy fillért sem fizettem érte! (Most, hogy így belegondolok, picit lelkiismeret-furdalásom is van. Lehet, hogy ideje lenne kipróbálni a fizetős verziót is, mert az ingyenes app is egy csoda!)
Ez az okos kis program segít, hogy beoszthasd a napodat és a hetedet. Kioszthatsz magadnak apró feladatokat, ide-oda tologathatod őket napról napra, és még fontossági szinteket is rendelhetsz hozzájuk. Sőt, azt is beállíthatod, hogy egy feladat csak a nap bizonyos időpontjában legyen esedékes. Így aztán nem felejtesz el semmit, garantáltan!
Nézheted a teendőket egy napra lebontva, de akár egy egész hétre előre is tervezhetsz. Minden feladatot elláthatsz címkével vagy szűrővel, hogy könnyebben megtaláld őket, ha valamit keresel. Duplikálhatsz is feladatokat, bár ez az egyetlen része az appnak, ami picit macerás és nem annyira magától értetődő.
A Todoist ráadásul barátkozik más alkalmazásokkal is, például a Google Naptárral, így még gördülékenyebbé válik a használata. Még mesterséges intelligencia asszisztens is van benne (naná, mi más?), amit én mondjuk még nem igazán használtam. Én épp azt szeretem benne, hogy letisztult és egyszerű. Valahogy ez a puritánság fog meg benne.
Ez az app felelősségre von. Ha a nap végén egy (vagy öt) befejezetlen feladat vigyorog rám a képernyőről, biztos lehetsz benne, hogy sokkal motiváltabb leszek, hogy minél előbb végezzek velük. Ráadásul e-mailben is küld emlékeztetőket, ami megint csak rátesz egy lapáttal erre a „felelősségre vonás” dologra.
Kiválthatnám a Todoistet egy sima noteszre meg tollra? Igen. Akarnám? Semmi esetre sem! Imádom a Todoistet, és mindenkinek fogom ajánlani, aki csak hajlandó meghallgatni!
Pomofocus: A paradicsom-módszer digitális köntösben
Aki valaha is küzdött a hatékonysággal, az valószínűleg már hallott a Pomodoro-módszerről. Ez egy időgazdálkodási technika, ami segít a munkát kisebb, szuper-fókuszált szakaszokra bontani. Minden szakasz között kapsz egy rövid szünetet, amikor szabadon hódolhatsz a céltalan görgetésnek, chatelésnek vagy YouTube-nézésnek – egyszóval mindennek, amire amúgy a munkaidőn kívül is vágysz. Általában 25 perc munka után 5 perc pihenő a séma.
Oké, a Pomodoro-módszer nem a tegnap született, de a Pomofocus leegyszerűsíti a követését (vagy testreszabását). A visszaszámlálót bosszantó regisztráció nélkül is elindíthatod; csak nyomd meg a startot és kezdj neki a melónak. Pofonegyszerű!
A Pomofocuson belül választhatsz rövid és hosszú szünetek között is (ami nekem jól jön, ha öt percnél többre van szükségem, bár az is igaz, hogy túl hosszú szüneteknél könnyen elkalandozhat az ember figyelme, legalábbis nálam). Nekem nagyon tetszik, hogy hozzárendelhetsz feladatokat, megbecsülve, hány „pomodoróra” lesz szükséged hozzájuk, aztán szépen végigdolgozhatod őket az alkalmazásban.
A Pomofocus persze nem fog kényszeríteni semmire. A Pomodoro időzítőjét bármikor leállíthatod vagy átugorhatod, szóval nagyrészt mégis az önfegyelmen múlik minden. Én hasonló okokból kedvelem, mint a Todoistet: az egyszerűsége és a könnyű hozzáférhetősége miatt. De ne várd tőle, hogy majd helyetted csinálja meg a munkát! Több barátomnak is ajánlottam már a Pomofocust, és sokan végül csak a Pomodoro időzítő közben is halogatnak tovább… Hát, ez van, ha az ember lusta!
I Miss My Cafe: A kávézó hangulata, kanapéról
Ha valaha is bevetted a laptopodat egy kávézóba kizárólag a munka kedvéért, akkor valószínűleg tudod, mit jelent ez a hatékonyság szempontjából. Van valami megnyugtató egy kávézó állandó zúgásában. A baristák, a vendégek, a latte-t habosító gépek zaja, és egy alig hallható zenei lista, ami elveszik a helyiség hangulatában. Nekem legalábbis sokkal nehezebb halogatni, ha emberek vesznek körül.
Ez a „tömeg hatása” persze nem oldható meg egy appal (bár léteznek olyanok, mint a Focusmate), de a kávézói munkavégzés kedvenc részeit mindig újraalkothatod az I Miss My Cafe segítségével.
Ez a webes alkalmazás összekapcsolódik a Spotify-jal, így létrehozhatod a tökéletes háttérzaj-keverékedet a munkához. A YouTube-on ezernyi „esős nap” mixet találsz, de azokat nem lehet testre szabni. Itt viszont te szabályozod a hangerőt és a hangulat típusát, ami a lejátszási lista felett szól. Tetszik, hogy választhatsz valami zajosabb és valami csendesebb között is; nagyon könnyen a jelenlegi igényeidhez igazíthatod.
Ez a három kis alkalmazás segített nekem legyőzni a halogatást. Azonban van valami, amit az összes próbálkozásom során megtanultam: ha halogatsz, annak valószínűleg oka van. Ha kipihent vagyok és nem vagyok túl stresszes, valahogy mindig elvégzem a dolgom – de azokon a napokon, amikor sem kipihent, sem stresszmentes nem vagyok, akkor bizony nagyon jól jön ez a három app, persze egy jó adag önfegyelemmel megfűszerezve. Szóval ne feledd, az eszközök csak segítenek, a motiváció benned van!
#Technológia #Nagyvilág #Cikkek #Szöveges