Képzeljük el, milyen lenne, ha a kollégiumi szobáért cserébe nem egy halom pénzt, hanem csupán némi időt kellene adni! Hollandiában, egész pontosan Deventerben, egy idősek otthona éppen ezzel a nem mindennapi ötlettel rukkolt elő: diákok lakhatnak náluk ingyen.
Persze, van ám egy kis csavar a történetben, egyfajta „munka”, ha úgy tetszik. A bérleti díj fejében havonta harminc órát kell eltölteniük az idős lakók társaságában. Ez lehet kötetlen beszélgetés, közös étkezés, vagy egyszerűen csak a puszta jelenlétük.
Ez a program messze túlmutat a puszta anyagi előnyökön. Valójában arról szól, hogy enyhítse a magányt az idősek körében, erősítse az emberi kapcsolatokat, és mindkét generáció úgy érezze, igenis számítanak, értékes tagjai a közösségnek.
Egy diák panasza volt a szikra
A kezdeményezés tulajdonképpen egy egészen banális, hétköznapi problémából nőtte ki magát. Onno Selbach, egy diák, eleget unta a campushoz közeli, zajos és nem éppen barátságos albérleti körülményeket.
Gondolt egyet, és megkereste Gea Sijpkest, a deventeri Humanitas idősek otthona igazgatóját. Beszélgetni kezdtek, és ebből a párbeszédből született meg ez a zseniális, példaértékű program.
Egy melegebb otthon az öregkorra
„Azt tűztük ki célul, hogy a mi otthonunk legyen a legmelegebb, legszeretettelibb hely Deventerben az idősek számára” – magyarázta Gea Sijpkes, az intézmény vezetője. „És ezt a fiatalok energiájával, lendületével szerettük volna elérni.”
Nem pusztán üres szobákat akart feltölteni, hanem egy igazi, pezsgő közösséget megteremteni, ahol öröm és élet van. Ahogy mondani szokás, nem téglából, hanem szívből építkezni.
Ingyen laknak, de cserébe adnak
Az alkudozás roppant egyszerű, és tiszta sor. A diákok ingyen lakhatnak kis apartmanokban, ám cserébe havonta legalább 30 órát kell a közösségre szánniuk.
Fontos hangsúlyozni, hogy ők nem alkalmazottak, nem ápolók. Inkább afféle jó szomszédok, akik együtt lógnak, besegítenek, vagy csak egyszerűen társaságot nyújtanak az idős lakóknak.
Ez az egész kezdeményezés körülbelül tizenkét évvel ezelőtt indult, és azóta is virágzik, sőt, mondhatni, egyre erősebb.
A varázslat a közös időben rejlik
A diákok sokféleképpen kiveszik a részüket a mindennapokból: együtt néznek tévét, elmennek a születésnapi összejövetelekre, vagy egyszerűen csak ott ülnek valaki ágya mellett, ha beteg.
Nincs kőbe vésve, mi számít bele az időbe. Medencés bulik és közös vacsorák szerveződnek maguktól, de sokszor csak apró, csendes pillanatokról van szó.
A beszélgetés, a meghallgatás, a közös nevetés – ez az, ahol a valódi emberi kapcsolódás születik.
Nem ápolók, csak jó szomszédok
„A diákok nem gondozók” – magyarázta Sijpkes asszony –, „hanem inkább »jó szomszédok«.”
Jelenleg hat környékbeli diák él a közel 160 idős lakóval egy épületben. Szabadon járhatnak ki-be, feltéve, ha tisztelettudóak és nem zavarják a többieket. Ennyi kikötés igazán nem nagy ár egy ingyen lakásért.
Az előnyök messze túlmutatnak az ingyen lakáson
A magány és az elszigeteltség súlyosan roncsolhatja az idősek egészségét. Egy 2012-es tanulmány például egyenesen összefüggésbe hozta a korai halálozás megnövekedett kockázatával.
Azonban úgy tűnik, a különböző generációk közötti barátságok hatékonyan segíthetnek ezen a problémán. Kutatások bizonyítják, hogy csökkentik a stresszt, javítják az önbecsülést, és segítenek felvenni a harcot a depresszióval.
Mindkét fél tanul valamit a másiktól
„Nem kell ennek feltétlenül nagyszabásúnak és izgalmasnak lennie” – mondta Peter Kolb, az egyik diák lakó. „Ha beszélgetünk egymással és érdeklődünk a másik iránt, az már önmagában rengeteg értelmet ad.”
Egy másik diák, Dakota Donath pedig hozzátette: „Azt tanították nekem, hogy lassítsak egy kicsit. Ettől nem öregebb leszek, hanem sokkal inkább tudatosabb az életemmel kapcsolatban.”
Ez nem pusztán társaság. Ez egy új látásmód.
Széles körben elterjedt a híre, és mások is átveszik az ötletet
Annak ellenére, hogy ez a kezdeményezés egy csendes hollandiai kisvárosban, Deventerben indult, pillanatok alatt világszerte felkeltette a figyelmet.
Ma már számos főiskola és idősek otthona a világ különböző pontjain próbálkozik hasonló programokkal. Nálunk vajon mikor indul hasonló kezdeményezés?
A jövő: közös lakhatás és együttműködési projektek
Sijpkes asszony és csapata még korántsem értek a program végére. Már a „Woonstudent 2.0” (Lakódiák 2.0) nevű következő lépést tervezik, ahol a diákok és az idősek már egyazon lakóegységben élnének együtt.
„Folyamatosan újítunk” – mondta az igazgató. „Vizsgáljuk, hogyan gazdagíthatnánk még tovább a diákok és a lakók közötti interakciót, és több teret szeretnénk biztosítani a közös projekteknek, optimálisan kihasználva mindkét generáció képességeit és tapasztalatait.”
Úgy hiszi, az egész azért működik olyan remekül, mert „annyira egyszerű, de a hatása mégis óriási.”
„Nem igényel hatalmas beruházásokat vagy bonyolult gondozási rendszereket” – tette hozzá. „Csupán olyan embereket, akik hajlandóak megosztani az életüket egy másik generáció tagjaival.”
És ahogy Sijpkes asszony szereti mondani: „Itt a boldogság az üzletünk. A kezdeményezés óriási sikert aratott.”
#EmberiLét #Európa #Cikkek #Média