Amikor a rendőri erő sötét árnyéka egy idősotthonba vetül: sokkoló felmentő ítélet és még több kérdőjel
Angliából érkezett egy történet, ami hidegrázóan mutatja be, hogy a legkiszolgáltatottabbak is pillanatok alatt egy szürreális dráma főszereplőivé válhatnak. Egy 92 éves, fél lábú, tolószékes férfi, Donald Burgess – akit az East Sussex-i otthonában egy rutinszerű beavatkozás során gázspray-vel és sokkolóval fékeztek meg – ügyében most született ítélet, ami sokak szemöldökét felvonhatja. Két rendőrtisztet, Stephen Smith és Rachel Comotto közrendőrt vádoltak bántalmazással, ám a bíróság felmentette őket. Kérdés persze, hogy ez a jogi felmentés vajon megnyugtatja-e a lelkiismeretünket, vagy épp ellenkezőleg, csak még több kérdőjelet vet fel.
Felmentés, de milyen áron?
A Southwark Crown Court esküdtszéke mindkét rendőrtisztet felmentette a vádak alól. Smith PC esetében a Pava spray és a gumibot, míg Comotto PC esetében a sokkoló használata miatt indult eljárás. A bíróság döntése után sokan fellélegezhettek a rendőrség köreiben, de a kívülálló, józan szemlélő számára ez a történet sokkal messzebbre mutat, mint egy egyszerű jogi procedúra. Miért kell egy idős, beteg ember ellen ilyen erőt bevetni? Mi csúszott félre?
A riasztás: kés a kézben, félelem a levegőben?
Az egész történet ott kezdődött, hogy a gondozóotthon személyzete a rendőrséget hívta. Állításuk szerint Burgess úr egy kést lóbált, és fenyegette az embereket. Ironikus módon az ominózus kést eredetileg azért kapta, hogy az ételét felvágja vele – egy apró, mindennapi tárgy, ami pillanatok alatt vált „fegyverré” egy idős, zavart ember kezében. Vajon tényleg akkora veszélyt jelentett egy 92 éves, tolószékes férfi, hogy azonnal a legszélsőségesebb eszközökhöz kellett nyúlni?
90 másodperc – a gyors, ám fájdalmas beavatkozás
A rendőrök alig két perccel azután, hogy beléptek a férfi szobájába, már be is vetették az erőt. Smith PC Pava spray-vel fújta Burgess úr arcát, majd megpróbálta a gumibotjával kiütni a kést a kezéből. Amikor ez nem járt sikerrel, Comotto PC elővette a sokkolót. Lenyűgöző a hatékonyság, döbbenetes a brutalitás. Hogy lehet, hogy nem volt más lehetőség? Valóban nem létezett enyhébb módja egy elesett idős ember megfékezésének?
Mielőtt az eszközöket bevetették volna, a rendőrök többször is felszólították Burgess urat, hogy tegye le a kést. „Tedd le a kést, haver, különben lefújlak vagy sokkollak. Ez rajtad múlik” – hallatszott Smith PC hangja a testkamerás felvételeken. Aztán jött a direkt befújás az arcba, majd a gumibot, és végül a sokkoló. A videó kegyetlenül érzékelteti a tehetetlenséget és a kétségbeesést.
A védekezés a bíróságon: a penge éles, a szemek hunyorgók
A bíróságon Smith PC azzal érvelt, hogy csak később vette észre, hogy Burgess úr tolószékben ül, mert a késre koncentrált. Azt is tagadta, hogy eltalálta volna a férfit a gumibotjával; szerinte csak a csuklója felé „csapott” vele, hogy kiüsse a kést. Comotto PC a sokkoló használatát azzal indokolta, hogy ez volt a legbiztonságosabb megoldás, mert nem akarta, hogy Smith még súlyosabban megsértse az idős férfit a gumibottal. Érthető a rendőri logika, de vajon emberséges? Vajon ez a megfelelő módja egy idős, zavart ember kezelésének? A kérdés éles, mint a kés Burgess úr kezében.
A gondozóotthon állítása: a kés a kezében, de a betegség a lelkében
Steve Cooper, a gondozóotthon vezetője elmondta, hogy a személyzet több mint fél órán át próbált úrrá lenni a helyzeten, mielőtt a segélyhívót tárcsázták. „Nagyon agresszív volt, és azzal fenyegetőzött, hogy bántani fogja a kollégáimat. Olyan tekintet volt a szemében, amilyet még soha nem láttam – nem az a Donald volt, akit ismertem” – vallotta Cooper. Elmondása szerint Burgess úr a kést felé döfködte, és azt mondta: „Meg foglak gyilkolni, és élvezni fogom.” Egy másik dolgozó, Donna Gardner szerint a késmozgások „rendkívül gyorsak” voltak.
És itt jön a szívszorító, az emberi, a tragikus fordulat: „A viselkedésének oka, mint most már tudjuk, az volt, hogy delíriumban volt egy húgyúti fertőzés következtében” – mondta Christopher Hehir bíró az esküdtszéknek. Delírium. Egy banálisnak tűnő fertőzés, ami az agyra hatva képes valaki lényét a felismerhetetlenségig eltorzítani. Ez a felfedezés teljesen más megvilágításba helyezi az egész esetet. Egy beteg, zavart idős emberről van szó, nem egy szándékos, veszélyes bűnözőről.
Tragikus végjáték és a fegyelmi eljárások árnyéka
A sokkoló beavatkozás után Burgess urat kórházba szállították, ahol sajnos elkapta a COVID-19-et, és körülbelül három héttel később elhunyt. Bár a halál oka nem közvetlenül a rendőri beavatkozás volt, mégis elgondolkodtató, hogy a trauma, a stressz, az azt követő kórházi kezelés mennyire járulhatott hozzá az amúgy is gyenge szervezete legyengüléséhez.
Bár az esküdtszék felmentette őket, mindkét rendőrtisztnek még fegyelmi eljárással kell szembenéznie. Paul Court rendőrfőkapitány-helyettes elmondta: „A rendőrtisztek nehéz és kiszámíthatatlan helyzetekbe kerülhetnek, ahol azonnali döntéseket kell hozniuk a közbiztonság érdekében, mértékkel, együttérzéssel és szakértelemmel. Támogatjuk őket ebben, és ezt várják el közösségeink. Az erő alkalmazásának ésszerűnek, szükségesnek és arányosnak kell lennie, és a tisztek tudják, hogy minden alkalommal elszámoltathatók lesznek.” Hozzátette, hogy bár a büntetőügy lezárult, a tiszteknek most súlyos fegyelmi eljárással kell szembenézniük.
Az Independent Office for Police Conduct (IOPC), a rendőrségi panaszügyek független szerve szintén jelezte, hogy mindkét tisztnek meg kell jelennie egy meghallgatáson az erő alkalmazásával, valamint a hatalom, a tisztelet és az udvariasság kezelésével kapcsolatos esetleges szabálysértések miatt. Ráadásul Comotto PC-nek egy külön fegyelmi üggyel is meg kell küzdenie, egy incidens utáni közösségi médiás bejegyzése miatt.
Ez az eset éles figyelmeztetés mindannyiunk számára. Magyarországról nézve is felvetődik a kérdés: vajon mi történik az idősotthonokban, amikor az orvosi probléma agresszióba fordul, és a rendőrség beavatkozása elkerülhetetlenné válik? Elég felkészültek-e a hatóságok, hogy ne cőszörűként bánjanak azokkal, akiknek segítségre van szükségük, még ha pillanatnyilag veszélyesnek is tűnnek? A jogi felmentés után is marad egy keserű íz a szánkban: vajon milyen üzenetet hordoz ez az eset a társadalom számára arról, hogyan kezeljük az elesett, beteg embertársainkat, amikor a rendszer csődöt mond?