Döbbenetes adatok láttak napvilágot a Nielsen kutatásaiból: valahol az emberiség – és ezen belül mi, magyarok is – több időt töltünk a YouTube előtt, mint a Disney+ és a Netflix együttesen! Ez már önmagában is felvet néhány kérdést. De mi van akkor, ha ez a roppant népszerű platform, amire ennyire rábízzuk magunkat, valójában egy fekete dobozként működik, és a titokzatos algoritmusa bármikor elkalauzolhat minket a legkülönfélébb, sokszor zavaros vagy egyenesen sötét bugyrokba? Nos, ha ön is érzi, hogy elege van a kontrollálatlan ajánlásokból, most leleplezem azokat a lépéseket, amelyekkel nekem végre sikerült – ha csak részben is – megszelídítenem ezt a digitális szörnyeteget.
Furcsa, nem? Egy ekkora, és ennyire használt platform, mégsem működik úgy, mint a legtöbb streaming szolgáltató. Mintha csak egy nagy katyvasz lenne! Ahelyett, hogy egyértelműen megtalálnánk egy adott műsor központját, csak reménykedhetünk, hogy az algoritmus épp bedobja elénk a legújabb részt abból, amit szeretünk. Én, aki magam is néha próbálkozom tartalomgyártással a YouTube-on, a falat kaparnám, ha végre lennének dedikált oldalak a műsoroknak, nem csak lejátszási listák gyűjteménye.
Ráadásul, mivel a tartalom annyira széles skálán mozog, egy pillanat alatt kisiklik az algoritmus. Nézi az ember a hosszú, elgondolkodtató videókat, aztán egyszer csak elvetődik egy cicás videó, és bumm! A YouTube máris azt hiszi, hogy az életcélja csak a doromboló szőrmókok bámulása, és semmi más.
Mivel a YouTube a mai napig magasról tesz a felhívásaimra, hogy vezessenek be témakörspecifikus böngésző profilokat, kénytelen voltam magam megfejteni a rejtélyt, és minden létező trükköt bevetni, hogy én irányítsam az algoritmust, ne ő engem.
Az alapok, amikre eddig ferdén néztünk: Tetszikek, Nem tetszikek, Feliratkozások és a Csengő
A YouTuber „igehirdetés” – tetszikelj, oszd meg, iratkozz fel! – már a csapból is folyik. De vajon tudjuk-e valójában, ezek az apró kattintások hogyan is segítenek nekünk? Nos, itt jön a leleplezés: sajnos senki nem tudja pontosan, milyen hatással vannak a YouTube algoritmusára (még ők maguk sem!), de van néhány dolog, amit érdemes észben tartanunk, ha nem akarunk teljesen elveszni a digitális dzsungelben:
-
Használja a tetszikeket és nem tetszikeket az ajánlások finomítására, ne pedig jóváhagyás vagy elutasítás kifejezésére. A hüvelykujj felfelé/lefelé mutató gombok a legközvetlenebb eszközök arra, hogy a YouTube-nak kifejezze érdeklődését (vagy annak hiányát). Egyben ezek az egyik leggyakrabban félreértelmezett eszközök is. Ne úgy tekintsünk rájuk, mint a tartalomgyártóval folytatott kommunikációra a tartalom minőségéről. Általánosságban a legjobb, ha a személyes ajánlásainkhoz való finom „lökdösésként” gondolunk rájuk. A tetszikek elég erős jelzések, hogy több hasonló tartalmat szeretne látni, de a nem tetszikek nem feltétlenül blokkolnak egy adott alkotót vagy témát az adatlapon.
-
A feliratkozás jó, de nem garancia. A feliratkozást egy csatornára tekintsük úgy, mint egyfajta „szuper-like”-ot az egész csatornára. Ez jelzi a YouTube-nak, hogy látni szeretné, mit készítenek legközelebb (vagy többet a régebbi tartalmaikból). A hátránya, hogy a feliratkozás nem garantálja, hogy bármit is látni fog. A YouTube hajlamos a frissebb feliratkozásokat előnyben részesíteni az ajánlásokban. Ha mindent látni szeretne, amit a feliratkozott személyek készítenek, akkor valójában a Feliratkozások lapot kell felkeresnie.
-
A csengőre kattintás tényleg a legjobb, amit tehet. A tartalomgyártók gyakran emlékeztetnek, hogy „kattints a csengőre”, és ennek megvan az oka: ez push értesítést küld (feltételezve, hogy engedélyezi az értesítéseket a YouTube alkalmazásból), amikor egy feliratkozott csatorna új videót tölt fel. Ez nemcsak növeli annak valószínűségét, hogy megnézi az érdeklődésére számot tartó új videókat, hanem fontos metrikákat is biztosít az alkotóknak, amelyeket felhasználhatnak közönségük megértéséhez.
Ezek mind roppant alapvető eszközök, amikkel finomíthatjuk az ajánlásokat, de kulcsfontosságú, hogy a teljes képbe helyezzük őket. A YouTube ugyanis nem csak arra figyel, amit mi mondunk, hanem árgus szemekkel figyeli, hogyan viselkedünk az alkalmazásban. Ha tetszikelünk egy videót, feliratkozunk a csatornára, bekapcsoljuk a csengőt, de utána soha többé nem nézünk meg semmit az adott alkotótól, akkor a YouTube szépen lassan leáll az ajánlásokkal.
Ez nem feltétlenül jó vagy rossz, és ellentétben a tartalomgyártók körében elterjedt paranoiával, még a csatornáknak sem árt. A YouTube algoritmusának egyetlen célja van: olyat elénk tenni, amire valószínűleg időt szánunk. Ha az általa javasolt videók nem érik el ezt a célt – függetlenül attól, hogy mi mennyire győzködtük az algoritmust, hogy mutassa meg azokat –, akkor egyszerűen továbblép valami másra. Ennek megértése adja meg a kulcsot a következő szintű algoritmusszelídítéshez.
Középhaladó algoritmusszelídítés: Finomítsa a tevékenységi előzményeket, és utasítsa el a nem kívánt videókat
Credit: Eric Ravenscraft
Ha az eddigiek csak apró pöckölések voltak az algoritmusnak, akkor vajon léteznek nagyobb, hatásosabb lökdések is? Hát persze, hogy léteznek! Az egyik legnyilvánvalóbb a nézési idő, de ez csak a jéghegy csúcsa. Felesleges próbálkozni a manipulációval: egyszerűen nézzük azt, amit szeretünk, és hagyjuk abba azt, amit nem, és a YouTube megpróbálja követni a mintáinkat.
A „megpróbálja” itt a kulcsszó! Aki valaha is megpróbált már kinyitni egy beragadt ajtót, tudja, hogy a YouTube hajlamos túlságosan is lelkesen önteni ránk órákig tartó tartalmat valami olyasmiről, amit csak öt percig néztünk. Gyors megoldás: irány a „Korábbi tevékenységek” (History), keressük meg a kérdéses videót, és kattintsunk a „Törlés a megtekintési előzményekből” gombra. Nem csak a korábban megnézett videóink listájából tűnik el, de a YouTube többé nem veszi figyelembe azt sem, hogy időt szántunk rá új videók ajánlásakor.
Ez a trükk persze csak az egyéni, korábban megtekintett videóknál működik. De mi van akkor, ha tágabb témák alapján kapunk olyan ajánlásokat, amik a hideg rázást hozzák ránk? Kérhetjük, hogy ne lássuk ezeket az ajánlásokat, mielőtt még rájuk kattintanánk! Koppintsunk a videó bélyegképénél található menügombra, és keressük a „Nem érdekel” (ez egy adott videóra vonatkozik) és a „Ne ajánlja ezt a csatornát” opciókat. Utóbbi a legközelebbi dolog ahhoz, hogy teljesen letiltsunk egy csatornát.
Bosszantó, de ha engedélyezzük a YouTube-nak, hogy a bélyegképről automatikusan indítsa a videókat – ezt a funkciót egyébként érdemes lenne kikapcsolni! – akkor az is megtekintésnek számít az előzményekben. Én már el sem tudom mondani, hányszor hagytam le a telefonomat, és véletlenül „néztem” meg egy videót pár percig. Még ha a „Nem érdekel” opciót választjuk is, ha a videó elindult automatikusan, előfordulhat, hogy azt is törölni kell az előzményekből.
Mi a véleménye eddig?
Haladó algoritmusszelídítés: Használjon lejátszási listákat és több fiókot az ajánlási „silók” kialakításához
Credit: Eric Ravenscraft
Én ezzel a véleménnyel fogok sírba szállni: a YouTube-nak muszáj lenne bevezetnie a profilos váltást! Azt akarom, hogy legyen egy profilom az elmélyült, rétegtémájú videóesszékhez, és egy másik a totálisan agyzsibbasztó cicás videókhoz. A YouTube persze próbálkozik a kategóriacímkék bevezetésével, amik valamennyire szűrik az ajánlásokat (pl. „Játék” vagy „Hírek”), de lássuk be, ezek hasznosak ugyan, de tragikusan elégtelenek.
Sokkal inkább szeretnék valamit, ami lehetővé teszi, hogy a személyes ajánlásaimat közvetlenül, külön „vödrökbe” gyűjthessem. Az évek során két fő stratégiát dolgoztam ki, amivel ezt elérem: a lejátszási listákat és a fiókok közötti váltást.
Lejátszási listák
A lejátszási listák megközelítésénél azokat a videókat mentem el, amelyeket egy adott témában kedveltem, egy specifikus listára. Aztán, ha több videót szeretnék látni abban a témában, megnyitom a lejátszási listát, és átnézem az oldalsávot. Ez általában célzottabb videóajánlásokat ad arra a témára (a szokásos, szórt ajánlások mellett), valamint specifikusabb műfajszűrőket, amelyekkel mélyebbre áshatok. Az egyetlen hátránya ennek a módszernek, hogy minden egy másik videó oldalsávjában történik. Mobilon kicsit kellemesebb, de időnként kissé „hackelt” érzést kelt.
Fiókváltás
A fiókok közötti váltás kiskapuja sokkal természetesebb érzetet ad böngészés közben, de a módváltás egy kicsit körülményesebb. A YouTube persze sokat fejlődött ezen a téren, a legtöbb alkalmazásban már van egy egyszerű „Fiók váltása” legördülő menü. Persze, mindegyikhez egy teljes Google-fiók kell, de valljuk be, valószínűleg már így is van legalább öt ilyened. Nincs semmi különleges abban, ahogy így szűrjük a videókat, de ez ad néhány tiszta lapot, ahelyett, hogy egyetlen, hatalmas káoszban kellene elvesznünk. Például nekem van egy Gmail-fiókom, amit csak arra használok, hogy oda adjam meg a címemet, ahová nem akarom a valódit. A YouTube-on, ha úgy döntök, hogy agyzsibbasztó videóösszeállításokba merülök, először oda váltok. Így semmilyen szemét, amit nézek, nem befolyásolja a fő fiókom ajánlásait. (Ez akkor is hasznos, ha vendégeket fogadsz, és nem akarod, hogy ők „mérgezzék” a kútfőt a saját videóikkal.) Az egyetlen hátrány? Ha YouTube Premiumot használsz a hirdetések elkerülésére, akkor az nem fog átvinni az összes többi fiókodra.
Mindez a bütykölés egy olyan streamelési élményt eredményez, ami még mindig messze elmarad attól, ahogy a Netflix vagy a Disney+ működik. Azokon a szolgáltatásokon egyetlen fiókon belül több profilt is beállíthatunk, és eljátszhatjuk, hogy valójában a nagynénénk nézi azt a sok szemetet, amikor átjön látogatóba. Amíg a YouTube nem teszi ezt hivatalos funkcióvá, addig a fent vázolt trükkök remélhetőleg segítenek jobb ajánlásokat kapni, és végre ránk, a felhasználókra bízzák a döntést, nem pedig egy megfoghatatlan algoritmusra.