Titokzatos lyukak zúzhatják porrá az olvadó Antarktiszt: egyre több bizarr lyuk tátong a felszínen

Az elmúlt évek felmelegedéseinek hatására drámaian megsokszorozódtak. A NASA felvételein is látszanak, kritikus a helyzet, kártyavárként omolhat össze a Déli-sarkot fedő jégréteg?!

Kerülhetetlen a világ tengereinek drámai mértékű emelkedése, ezzel pedig a nyakunkba szabadulhat az emberi civilizáció létét is fenyegető legnagyobb válság?

Az, ami most az Antarktiszon zajlik, benne lesz a történelemkönyvekben.

Ez ugyanis az egyik legriasztóbb mementója annak, ami történni fog. A klímakatasztrófa egyik első dominója, mely igen látványos lesz.

Arról van szó, hogy az Antarktisz összeomlóban van.

Egyrészt drámai mértékben olvad, de az elmúlt évtizedekben megjelent valami a felszínén, ami most drámai módon megszaporodott.

Egyrészt időnként – egyre gyakrabban – bezöldülnek egyes régiók az Antarktiszon.

E azért baj, és rossz előjel, mert az algák szaporodására utal, az pedig azt mutatja, hogy drasztikus mértékben melegszik a terület.

Másrészt apró titokzatos lyukak jelentek meg rajta, amik már akkorák, hogy a műholdas képeken is ki lehet szúrni őket.

Az Antarktisznál található Weddell-tengeren minden télen vastag jégtakaró jön létre. A jégpáncélon azonban bizonyos években hatalmas lyukak is megjelennek, melyeknek eredetét eddig nem sikerült felfedni.

Az Antarktisznál először 1974-ben figyeltek fel egy hatalmas, új-zélandnyi lyukra, amely 1975-ben és 1976-ban is kialakult. 1977-ben viszont nem jelent meg újra, a szakértők pedig már ekkor sejtették, hogy különleges folyamattal van dolguk.

A jelenséget polinyának nevezték el.

Évtizedek teltek el az óriási polinya feltűnése nélkül, mígnem 2016-ban, majd 2017-ben ismét kialakult egy-egy valamivel kisebb lyuk.

2017-ben egy tanulmány kimutatta, hogy a polinyáknak a ciklonaktivitáshoz lehet közük.

Stephen Riser, a Washingtoni Egyetem munkatársa csapatával műholdas felvételeket, egy antarktiszi úszó mérőállomás, illetve műszerekkel ellátott fókák adatait elemezte.

A helyzet pedig lesújtó.

A sótartalom szélsőséges értékeket üt, a meleg, hurrikán erejű szelek is közrejátszanak a lyukak kialakulásában, valamint az extrém meleg időjárás.

Ezek pedig idővel még gyakoribbá és erősebbé fognak válni.

Ráadásul a megfigyelések szerint a lyukakon keresztül pedig nagy mennyiségű szén áramolhat a felszínre az Antarktisz mélyéről, ami tovább ronthat a helyzeten.

Végső soron olyan lyukas lesz majd éveken, évtizedeken belül az Antarktiszt fedő jégréteg, hogy az egyfajta kártyavárként omolhat le, vagyis inkább össze az elveszett kontinens valódi felszínét szabaddá téve.

Ez azonban egy katasztrofális eseménysort indíthat el az amúgy is túlmelegedő bolygónkon, melyet vagy meg kell akadályozni, vagy fel kell készülnünk rá.