Tibi atya is kiakadt a balliberális álhírgyártó portálokra

Internetszerte terjed a mém: egyre komikusabb, hogy akik az év 365 napján sipákolnak, mennyire rossz is a rémhírkeltés, azok csinálják most a leghangosabban. Dühödt olvasók írtak az Indexnek, hogy lassan jó lenne befejezni, ezért a lap magyarázkodó cikket közölt. Van is rá okuk, hiszen a több szász rémhírkeltő cikk ellenére a magyarázkodó cikkíró is mindössze három olyat tud kiemelni, amit „közszolgálati jellegűnek” (lol) nevez. A bejegyzés az alábbi módon érvel mégis a rémhírkeltés mellett:

NEM ÍGY CSINÁLNÁNK, HA AZT LÁTNÁNK, HOGY NEM ERRE VAN IGÉNY.

Nos, szerintem pedig kurvára nem erre van igény, hanem korrekt tájékoztatásra.

Ha épp egy világméretű vírus jelenik meg, teljesen jogos igényem, hogy tudni szeretném, a szeretteim és én biztonságban vagyunk-e. A huszonegyedik században nem az információhiány miatt nehéz megfelelően tájékozódni, hanem éppen ellenkezőleg: túl sok információból kell kiválogatni azokat, amik hasznosak. Elvileg ez lenne egy hírportál dolga, amelyiket érdekli a saját olvasója, nem csak a kattintásai.

Ami viszont nem dolga, hogy egy hétig minden lényegtelen információt megosszon, apokaliptikus hangon narrálva a kormányok egyébként racionális óvintézkedéseit, miközben egyetlen alkalmat sem hagy ki, amikor a címbe bele lehet írni, hogy HALÁL. Teljesen érthető, hogy ahol halált kiabálnak, odakapjuk a fejünket, hiszen szeretnénk mi is túlélni,

de ez csak azt jelenti, hogy a túlélésre és a tájékoztatásra van igényünk, nem pedig arra, hogy ezzel a legaljasabb módon visszaéljenek, és kattintásra váltsák.

Ha egy beteg olyan betegséggel fekszik a kórteremben, aminek a következményei nem ismertek, majd az orvos bejön, hogy „Kovács úr, borzasztó hírem van…” természetesen erre fog rászűkülni a figyelme, és nem fogja tudni kitágítani újra azonnal, csak mert az orvos úgy fejezi be, hogy „… a folyósói automatából elfogyott a kávé”.

Márpedig az Index tudatosan operál ezzel, majd felteszi a kezét, hogy „miért tetszett megijedni, Kovács úr? Nem hazudtam, tényleg kifogyott!”. Nem értem, hogy egyáltalán miért hírértékű, hogy a boltok polcain van-e pacalkonzerv vagy nincs. Tudtommal erről beszámolni nem a hírlapok dolga, hanem az áruházi katalógusoké, és egyelőre olyan felfedezésről sem tudok, amiben a pacalkonzerv bármilyen módon befolyásolná a vírust. És mégis, ellentétben az Index által „közszolgálati jellegűnek” hívott cikkekkel, ezekből nem három látott napvilágot a napokban.

Másodszor: mi az, hogy erre van igény?

Nem az lenne a hírközlés minimuma, hogy ha van rá igény, ha nincs, az igazságot írják le, és annak is a releváns részleteit?

Vagy ha épp nincs igény az igazságra (értsd: kevesebb kattintást hoz), akkor nem azt kell leírni? És miért tesz úgy az Index, mintha piaci alapon működne? Tényszerűen kijelenthetjük, hogy nem azon működik, hanem közpénzjellegét vesztett állami pénzekből, vagyis még az sem elfogadható, hogy ők csupán a piaci életben maradásért élnek vissza a legaljasabb módon a túlélési ösztöneinkkel (nem mintha mentség lenne).

Ezek függvényében érdemes olvasni a következő sorokat:

… nem mi vásároltuk fel a konzerveket a boltokban, nem mi vettük meg az összes szájmaszkot, nem mi állítottunk le repülőjáratokat. Mi ezekről csak beszámoltunk, mert ezt érezzük a feladatunknak. A felsorolt döntések nem a média miatt születtek meg. Természetesen lehet, hogy a hírekkel mi is hozzájárulunk bizonyos folyamatokhoz, de nekünk akkor is az a dolgunk, hogy beszámoljunk arról, ami szerintünk fontos, és ami szerintünk érdekli az olvasóinkat.

Valaki elhiszi, hogy szerintük tényleg a pacalkonzerv érdekli az olvasót, nem pedig a vírushoz kapcsolódó tények? A „lehet, hogy mi is hozzájárulunk bizonyos folyamatokhoz” mondat pedig joggal verseng bármelyik kormányinfo bullshit-különdíjasával.

Módszeresen leuralják a közösségi teret a normális, valóban tényalapú tájékoztatás elől, hogy elárasszák a világ valamelyik nyomorúságos szegletében elhalálozott nyolcvanévesével, aztán amikor az alacsonyan tájékoztatott tömeg megadja magát a rémhíreknek és megrohanja a boltokat, akkor ahhoz semmi közük nincs, ők csak beszámoltak.

Nagyon fontos lenne megérteni végre, hogy nem csak az az álhír, amikor az Origo explicit hazugságokat közöl, hanem ez is.

Amikor mennyiségi alapon szorítjuk ki a teljes igazságot körbejáró tartalmakat olyanokkal, amik egyik vagy másik részletét a valóságnak szánt szándékkal helyezik előtérbe úgy, hogy tömegeket tévesszenek és félemlítsenek meg. Talán súlyosbítja a helyzetet, hogy ezúttal kiemelten közérdekű kérdésben sikerült napok alatt olyan káoszt teremteni a fejekben, amikben rendet tenni sokkal nagyobb munka lesz.

Az állami pénzektől mentes magánszektor persze ezúttal is jóval magasabb minőséget képviselt: Novák Hunor bejegyzései kifejezetten törekedtek a tényszerűségre, és a Zállatorvos Youtube-csatorna majdnem félórás tájékoztató videójára is rengetegen kattintottak. Vagyis nem, nem igaz, hogy a rémhírekre van igény. A tényekre van. Az sem igaz, hogy amikor ilyeneket ingyen is megosztanak, akkor egy milliárdos költségvetésű hírportálnak a pacalfosztogatásról kell írnia, de az talán mindennek a netovábbja, amikor az igénytelenségüket sunyi módon megpróbálják rákenni a fogyasztókra, mintha ők kérték volna a saját átbaszásukat.

Ez a legpitiánerebb visszaélés az olvasók bizalmával, a tájékoztatásért harcolók egészségügyi dolgozók semmibevétele és a tömegtájékoztatás igényének nyíltsisakos feladása.

Tibi atya