Téridő kapuk, fraktális multiverzum, biofotonok, időutazók és a déjà vu jelensége

A mostani korban minden korábbinál több szokatlan téridő jelenség következik be, ami arra utal, hogy dimenziók közötti portálok nyílnak meg, ahol a múlt, a jelen és a jövő összeolvad, és ez magyarázatot ad arra, hogy az időt miért nem úgy érzékeljük, ahogy korábban.

Ezek a jelenségek lehetővé teszik, hogy a megfelelő akarattal és éber tudattal átkeljünk egy pozitívabb, változtathatatlan és múlhatatlan párhuzamos világba, hogy így segítséget kaphassunk a kozmosz felsőbb rendű lényeitől.

Ennek érdekében nem szabad, hogy gúzsba kössön a mesterséges intelligencia hideg és robotszerű világa, mert a globális hatalom birtokosai – az általuk alkalmazott bolygómérnökség és kibernetika segítségével – negatív eseményeket idéznek elő, mert tudják, hogy ha sikerül levetkőznünk régi szokásainkat és idegi biofotonokat előállítanunk, akkor ledőlnek hamis szabályaik és az évszázados rabszolgaság.

Jelenleg nagy horderejű világméretű átalakulás zajlik, amelyben jelen vannak a többszörös párhuzamos valóságok, az egységes egyetemes és kozmikus mindent átszövő fraktális szuperhúrok az egyensúlyban és tökéletes szimmetriában lévő kozmometriával vagy szent geometriával együtt.

Léteznek tovább téridő alagutak, csillagkapuk vagy kvantum- és fotonfényfolyosók, amelyeken keresztül a csillagokbeli időutazók közlekednek, akiknek az a feladatuk, hogy fogadjanak bennünket, hogy be tudjunk lépni a kozmosz finomabb dimenzióiba, ami közvetlen kapcsolatban áll az emberi lények mutációs átalakulásával.

Mi a helyzet az alternatív valóságokat magukban foglaló párhuzamos univerzumokkal vagy a jól ismert déjà vu érzéssel, a kozmometriával, a multiverzumokkal vagy végtelen univerzumokkal, amelyekről mostani neves tudósok beszélnek? Lehetséges, hogy minden egy isteni kozmikus kapcsolat része, amelyben benne foglaltatik az emberi mikrokozmosz és átalakulást hozó szükséges fejlődése is?