Templomosok kincse: a jézusi királyi család vagyona? A nyomok a tengerentúlra vezetnek: a titok, amiért a lovagrend tagjai beáldozták maguk

Dávid király és Jézus valódi családfája, illetve a dávidi dinasztiát a francia Merovingokkal összekapcsoló iratok… a templomos kincsek végső “nyughelye” mind a kiirtott templomos lovagrend tagjainak birtokában volt…

Cikkünk első részében ezt tárgyaltuk ki, hogy mi lehetett a Templomos Lovagrend szerepe Európában, és hogyan játszhattak közre az ősi, ember előtti időkből származó alagutak abban, hogy az általuk összehordott kincseket kijuttassák Nyugatra, és segítsék Krisztus leszármazottainak menekülését.

A vérvonal túlélése állt vagy bukott az alagútrendszer ismeretén, melyben egyértelműen nagy szerepe volt a Templomosoknak.

Sokak szerint a templomosok végnapjai előtti szűk történelmi korszakban még a magyar Pálos rend tagjai is részt vettek abban, amit a templomosok titokban csináltak.

Védelmezték a titkot, óvták a Jézusi vérvonalat, a Királyi vérből való leszármazottakat, a kincseket pedig kitelepítették Európából.

Egyes feltételezések szerint ugyanis a kincs csak részben volt “rabolt” vagyon.

Valójában egy jelentős része egyfajta adomány volt, mert a templomosokhoz köthető méltóságok, megbízható szövetségesek tudták, hogy egy királyi vérvonalat védelmeztek, bár azzal feltételezhetően nem voltak tisztában, hogy Jézus megmaradt vérvonaláról volt szó.

A Vatikánt a kincsek is érdekelték, de sokkal inkább a vérvonalat akarták felszámolni, mivel a fülükbe jutott, hogy születhetett majd kimenekülhetett egy lánygyermek, akiben Krisztus vére csörgedezik.

A Pilis mint szakrális helyszín egyes meredek – egyelőre nem bizonyított- feltételezések szerint a bujkáló Mária Magdolna egy rövid időn át itt is megfordulhatott, mások szerint a Pilisben lévő rejtett alagutak csak a kincs elrejtésére, áttelepítésére szolgáltak.

Azonban akik ezen a véleményen vannak, szerintük a név sokat mondó, ami arra utal, hogy a Pilis a Föld szívcsakrája…

Eredetileg Szép Fülöp volt az, aki könyörtelenül leszámolt a templomos lovagrenddel és a tagokkal 1307-ben.

A rend vagyonának azonban akkor a töredékét sem találták meg, addigra ugyanis ismeretlen helyre sikerült – feltehetőleg nyugatra – menekíteniük.

A szóbeszéd szerint köztük olyan ereklyék lehetnek, mint Dávid király és Jézus valódi családfája, illetve a dávidi dinasztiát a francia Merovingokkal összekapcsoló iratok.

Egyes feltételezések szerint a templomosok kincse Angliáig jutott, valamikor az 1700-as évekig legalábbis bizonyosan ott rejtőzött.

Azonban az elmúló évszázadok alatt kezdett egyre kevésbé biztos helynek tűnni.

A tengeren túlra valamikor az 1700-as években szállíthatták át hatalmas hajórakományokként a kincset, persze a legnagyobb titokban.

Egyes régészeknek és történészeknek még ötlete is van azzal kapcsolatban, hol rejlenek ma ezek az ereklyék, melyek bizonyító erejűek lennének az egyház ellen.

Egy 18 éves fiatalember 1795-ben egy frissen betemetett gödörre bukkant az új-skóciai Tölgy szigeten Kanadában, mindezt azután, hogy fényeket látott a tengerek az azt megelőző időszakba többször is a sziget körül.

Nagyjából három méterenként tölgyfarönköket találtak, no meg néhol agyagot, faszenet és kókuszrostot (ne feledjük, Kanada észak-atlanti partjainál járunk, errefelé nemigen nőnek kókuszpálmák). 80-90 láb (körülbelül 25-28 méter) mélységben ráakadtak egy nagyobb kőlapra, amelyen rejtélyes szimbólumok sora állt – az egyik megfejtés szerint az írás negyven lábbal mélyebben fekvő „kétmillió fontos” kincsre utalt.

Ez volt a híres pénzverem rejtély, mely mind a mai napig lázban tartja a kutatókat.

A rejtély és az érdeklődés oka érthető: sokan arra következtetnek, hogy a templomos kincsek egy töredékét rejthették el itt, és talán maga Szent Grál (mely értelmezhető Jézus vérvonalára vonatkozó dokumentumokként is) is ide van elrejtve.

Ennek gyanúja nem véletlen:

A pénzvermet soha nem sikerült kiásni, mert egy bonyolult ősi mechanikus rendszer árasztja el a vermet tengervízzel.

Bárkik is voltak az egykori építők, magasan fejlett technológiai tudással bírtak, és valamit nagyon el akartak rejteni.

Találtak hat sziklát a szigeten, amelyek felülről nézve egy óriási, majdnem 300 méter hosszú keresztet adnak ki, ami egyesek számára ez szintén a templomos teóriát erősíti…

A kincset ma sem találják, nem tudnak lejutni az “akna” mélyére, mivel az azonnal beomlik a talajvíz következtében – az óceánon lévő kis szigetről beszélünk.

Van, aki szabadkőműves jeleket fedezett fel a szigeten, és az elrejtett kincs keresését valamiféle titkos beavatási rítus részének tartja.

Eszerint az gödör és az alagutak természetes úton alakultak ki, erre épült rá egy szabadkőműves „színjáték”, amelyben nem annyira a konkrét kincs az érdekes, hanem a rejtett érték keresésének szimbolikája. Az ásatásokban maga Franklin D. Roosevelt is részt vett 1909-ben, szabadkőműves beavatása két évvel később volt.

A templomos kincseknek tehát ma sem találják még csak töredékét sem.

Sokakban felvetődött az, hogy maga a kincs nem létezik, elvégre egyetlen érmét sem találtak meg gyakorlatilag belőle.

Azonban a történelmi feljegyzések, ködös, de mégis bizonyító erejű térképek, útvonalak, titkos rendek tagjainak emlékiratai mind arról árulkodnak, hogy léteznie kell ennek a kincsnek valahol.

Forrás