Semmiféle vegyi támadás nem történt Szíriában, csak egy indok kell a háborúhoz?

Szergej Rudszkoj, az orosz vezérkari parancsnokság műveleti központjának vezetője elmondta, hogy a Szíriában a múlt héten vizsgálatot folytató, a Vegyifegyerek tiltását ellenőrző szervezet megerősítette, semmiféle vegyi fegyvert nem talált a Damaszkuszi Barzeh kutatási központban, amelyet rakéták pusztítottak el azon amerikai indoklással, hogy ott vegyi fegyverek találhatók. Rudszkoj hozzátette, több ezer ember halhatott volna meg, ha az amerikaiak által vezetett koalíció által bombázott létesítményekben valóban lett volna vegyi fegyver, jelenti a Sputnik orosz hírügynökség.

A CIA-ban és a mellette működő fél tucat hasonló ügynökségben vagy a nagy hírnevű londoni kémek körében tényleg ekkora káderhiány van? Másképpen nehéz magyarázatot találni arra, hogy nem tudnak Oroszország ellen valami rendes vádat találni.

Valakinek beugrott újra a vegyi fegyver kifejezés. Gyorsan felhasználták a Szkripal-ügy kapcsán. Most előszedték azért, hogy Damaszkuszt bombázhassák egy „gyanú nagy valószínűsége szerint”, amire „nagyon nagy sejthető bizonyítékok” vannak, hogy a szíriai hadsereg Gútában meggyilkolt hetven embert. Természetesen orosz jóváhagyással.

Megemlítenék egy 2015-ös beismerést. Tony Blair brit exminiszterelnök tette. Elismerte, „tévesek voltak azok a hírszerzési értesülések, amelyekre Nagy-Britannia és az Egyesült Államok az iraki katonai beavatkozásról hozott döntést alapozta”. Mert nem volt ott sem vegyi fegyver, atom meg pláne nem, de a háború akkor ezzel az indokkal indult. Az egykori brit kormányfő „nem cáfolta” azt sem, hogy az iraki háború vezetett az Iszlám Állam terrorszervezet felemelkedéséhez.

Theresa May jelenlegi brit miniszterelnök is – akinek kormányfősége eleve megmagyarázza az angol humort – kijelentette, hogy a nyugati szövetségesek fellépésének célja nem az volt, hogy „beavatkozzanak a szíriai polgárháborúba, és nem volt cél a szíriai rendszerváltás sem”. Ezt, gyanítom, ugyanúgy gondolták volna Damaszkusz békés polgárai, akik „egy precíziósan kijelölt katonai célpont” felé tervezték az esti sétájukat… De jött a rakéta. Így aztán nem gondolhatták sehogy, mert meghaltak.

Az amerikai, brit vezetők és a mostani bombázáshoz szintén csatlakozó píszí­sztár Emmanuel Macron egyébként imádják a „precíziósan kijelölt katonai célpont” típusú szakkifejezéseket. Jugoszlávia bombázásakor ezért érhették rakéták például a kínai nagykövetséget Belg­rád­ban, mert nekik annyira pontosak a fegyvereik, mint a már feledésébe merült, denevérszerű Lopakodó. Amit nem érzékelnek a radarok. Aztán egy vajdasági magyar katonatiszt valamiért felnézett az égre, és azt látta, hogy ott az F–117-es. És fogta a légvédelmi ágyút, és lelőtte. Nem hiszem, hogy azért, mert imádta volna a Milosevics-rezsimet, csak hát épp a hazáját szórták tele bombákkal. Amit rendes ember nem kedvel.

Azonban térjünk vissza az alapkérdéshez. Egyes nyugati vezetők, talán belpolitikai tehetetlenségüket álcázva, talán a hadiipar diktálására vagy egy Soros-projekt jegyében, folyamatosan háborús konfliktusokat gerjesztenek. Szíria ügye tulajdonképpen már le van rendezve. Az Iszlám Állam szétzúzva, a stabilitást az Aszad-kormány biztosítja.

Akkor mi a baj? Mert az oroszok támogatják? Kétségkívül. De az Iszlám Államot ki finanszírozta, amikor demokrata felkelőknek nézték őket? Oszama bin Laden óta nem kell ennek a beruházásnak a sikerfaktorait elmagyarázni. Avagy ki tudja?

Lehet, hogy a mostani is csak erről szól. Ha háborús feszültség van, több fegyvert lehet eladni. Washington az idei 2018-as katonai költségvetést 54 milliárd dollárral növelte meg. Ez összességében ugyan nem egy eszement összeg egy világhatalomtól, de ezzel a számla  bőven 700 milliárd fölé nő. Nem érdemes átszámolni forintra, annyi nulla nincs a világon.

A világ legnagyobb hadiipari gyártócége, a Lockheed Martin friss adatai még nem ismertek, de a 2016-os nyilvános. A tiszta haszon 10,7 százalékkal növekedett 2015-höz képest. Ez részben azért volt, mert F–35-ös harci gépeket adtak el a Brexittel küszködő Nagy-Britanniának és a migránskrízisben lévő Olaszországnak. A Lockheed Martin legnagyobb vevője természetesen az Amerikai Egyesült Államok hadserege. A fegyvereladáshoz, éppúgy, mint a narancs értékesítéséhez, piac kell. Ezért nem árt egy-két háborút összedobni. És mi kell a háborúhoz? Casus belli.