Románia, te csodás!

 

Nem mondok újat, amikor azt állítom: Románia a korlátlan lehetőségek országa. És a korlátolt képességű államhivatalnokoké – tenném hozzá azonnal. Ez utóbbiban azért nem lennék annyira biztos. Mert mi van, ha a korlátoltság kizárólag a hozzám hasonló beavatatlanoknak, a felszínes szemlélőknek szánt látszat? A háttérben pedig ott a pőre valóság: a mindenen átgázoló gátlástalan haszonvágy.

Az elmúlt héten az olasz álplasztikai sebész esete borzolta a kedélyeket, aki 2018 tavaszától négy bukaresti magánklinikán vágta-szabta-alakította a celebeket. A sajtó kiderítette, hogy a magát esztétikai sebésznek kiadó férfi korábban Nagy-Britanniában, Spanyolországban és Olaszországban is dolgozott, mindenféle képesítés nélkül.

Igaz, szülőhazájában korábban már másfél év felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek hasonló csalásért. A nyolc általánost végzett olasz állampolgár életrajzában állítólag az áll, hogy az USA-ban szerzett diplomát.

Emberünk  az orvosi kamara engedélye nélkül, csupán a közegészségügyi igazgatóság által kibocsátott jóváhagyással gyakorolta „hivatását”. Az esetet a román média napokig követte, ennek következményeként az egészségügyi miniszter is állásfoglalásra kényszerült: azonnal vizsgálatot rendelt el azzal kapcsolatban, hogy a bukaresti közegészségügyi igazgatóság miként adhatott működési engedélyt az álorvosnak.

Image result for illustrations that shows the harsh reality of modern society

Jóformán még el sem ült a botrány által kiváltott hagzavar, máris robbant a hír: az olasz álorvos engedélyét román álügyvéd szerezte. Ez abból derült ki, hogy az azóta előzetesben ülő olasz azt állította, hogy megbízott egy ügyvédet, aki jelentős összeg fejében kijárta neki, hogy megkapja a szükséges szakhatósági engedélyt.

Utánanéztek: az ügyvéd nem szerepelt az ügyvédi kamara nyilvántartásában. Tehát van az a pénz, amiért bárki bármire hajlandó…  Ez – amint az eset is bizonyítja – Romániára fokozottan érvényes.

Hogy nem elszigetelt esetről van szó, azt bizonyítja, hogy az egyik hírtelevízió maga is felkutatott egy kőművesből átvedlett „fogorvost”, aki jelenleg is kezeli faluja pácienseit, méghozzá közmegelégedésre. Az ő neve sem szerepel a fogorvosi kamara nyilvántartásában. Amint mondják, ő feleségétől leste el a szakma alapfogásait. Ellentétben az olasszal, aki feltételezhetően a youtube-ról szerezte ismereteit.

A szomorú az, hogy az ügy, a pillanatnyi általános felháborodás dacára, amint az mifelénk általában lenni szokott, szép lassan feledésbe merül. Méghozzá következmények nélkül. S marad minden a régiben.

Forrás