Rémálom lett a németek élete a migráció miatt

Düsseldorfban a múlt hét végén harmadszor kellett kiüríteni és bezárni a helyi strandot, mert „észak-afrikai hátterű” migránsok, beszabadulva oda, elviselhetetlenül, tűrhetetlenül viselkedtek, ismételten molesztálták a nőket, elfoglalták a trambulint és a csúszdát, ordítoztak, agresszívak voltak, megtámadták a rájuk szóló úszómestert – egyszóval: azt adták, ami a lényegük.

Kihívták a rendőrséget, a strandot kiürítették és bezárták. Ismétlem: rövid időn belül harmadszor.

A hétvége elmúltával a frankfurti pályaudvaron egy „észak-afrikai hátterű” migráns a beérkező vonat alá lökött egy nyolcéves kisfiút és az édesanyját. A nő az utolsó pillanatban el tudott ugrani a szerelvény elől, a gyerek azonban szörnyethalt. A hírek szerint a migráns nem ismerte az áldozatait, és egy harmadik embert is megpróbált a vonat alá lökni, de az nem sikerült neki. (El ne felejtsük: július 20-án Voerdében szintén a vonat alá lökött egy nőt egy migráns, a hölgy szintén életét vesztette.)

Végül Szász-Anhalt tartományban ismeretlenek megpróbálták rágyújtani a házát egy AfD-s politikusra, aki a kertjében lévő kis faházban aludt a feleségével, amikor felcsaptak a lángok. A stendali rendőrségi szóvivő elmondta: a tettes égésgyorsító anyagokat használt, és – mint fogalmazott – „a politikai motiváció sem zárható ki az ügyben”.

„Wir schaffen das!” – éli ma Németország a mindennapjait. És csak a riadt kérdések neszeznek a normalitás visszahúzódó, félelemtől és tehetetlen dühtől remegő lelkében: Miért kell ennek így lennie? Ki ezért a felelős? És lesz egyszer felelősségre vonás? Valójában ki is ölte meg azt a nyolcéves kisfiút és az összes többi áldozatot? És meddig tart a tehetetlenség? Meddig a PC diktatúrája? Meddig beszélhetnek összevissza a gazember politikusok? És a legfontosabb, legégetőbb, legkínzóbb kérdés: meddig tűrik még mindezt a németek? S persze a franciák vagy az olaszok? Meddig még?

És mi lesz, ha egyszer majd valahol elszakad a cérna, és a PC diktatúráját, a gazember politikusok cinkos félrenézését, a velejéig rothadt NGO-k és a velejéig rothadt sajtó tettesmentegetését és bűnös hallgatását végre egyszer felülírja a normalitás – no és persze az alaktalan, kétségbeesett, alaktalan és vadállati bosszúvágy?

Akkor mi lesz? Mi lesz, ha egyszer egy apának elmegy az esze a fájdalomtól, ha elborítja elméjét az iszony, és fegyvert fogva bemegy az egyik no-go zónába (ami, mint tudjuk, nincs is), és addig húzza a ravaszt, ameddig van töltény a tárban? Akkor mi lesz?

Akkor is lesz majd mentegetés? Akkor is elmondják majd, hogy a rettenetes körülmények, és a fájdalom, és a feldolgozhatatlan veszteség miatti kétségbeesés az igazi tettes? Vagy akkor majd hörögve és nyálat fröcsögve fognak nácizni és fasisztázni mindazok, akik amúgy ennek a nyolcéves gyereknek és a többi áldozatnak a haláléért is felelősek? Akkor majd nem lesz felmentés, csak üvöltés, és az elmaradhatatlan „Orbán és Salvini a hibás!”?

Ki és mikor fog ezekre a kérdésekre válaszolni?

És mi lesz, ha egyszer mindez rettenetes és irracionális polgárháborúba fordul majd? Vagy az a természetes, hogy a többségi társadalom mindig mindent lenyel és elfojt magában, mert az a kötelessége, hogy nyeljen, tűrjön és elfojtson? Hiszen a többségi társadalom úgyis „gazdag”, úgyis „gyarmatosító”, úgyis „keresztény”, úgyis „fehér” – tehát eo ipso bűnös.

És ennek a „bűnös” többségi társadalomnak ezeken felül csak egy kötelessége maradt: bevezetni az egygyermekes családmodellt, vagyis azt, hogy középlassú kihalásra ítélje saját magát. Úgyis jönnek majd az előemberek, és csak idő kérdése, hogy újra kinyissanak a strandok. Csak már kizárólag nekik