Puzsér kiakadt a Momentumtól. Tiszta szívvel betörtök, ha kell, embert is öltök?

Páros napokon mosolygós szelfik kíséretében adják elő a lánglelkű szabadságharcosokat, páratlan napokon vérbeli szociopatákként alattomosan, arc és név nélkül csúsztatják a tőrt a bordáim közé.

„Egyre kevésbé tudok úgy tekinteni a Momentum Mozgalomra, mint egy politikai erőre – inkább olyannak tűnnek, mint egy kamuprofil a Tinderen, melynek adatlapja az épp trendi klisékből áll.

Értem a posztmodern politikát, ezért tudomásul vettem, hogy a mozgalom vezetői hisznek a társadalmi nemek ideológiájának dogmáiban: a gonosz, elnyomó patriarchátusban és a történelmi igazságtételt szolgáló kvótákban – annyira hisznek, hogy az elnökség négyötöde férfiakból áll.

Tudomásul vettem, hogy miközben az elnökük kínosan kerüli a rossz hangzású »liberális« szót, s helyette következetesen a »progresszív« kifejezést használja, elragadtatott facebook-szelfik kíséretében lépteti be pártját az európai liberális pártcsaládba.

Tisztelem az autonómiájukat, ezért nem kértem számon rajtuk annak a szélsőségesen neoliberális Emmanuel Macronnak az imádatát, akinek a testőre szabadidejében tüntetőket ütlegel, és akiről mégis az utóbbi hetekben derült csak ki, hogy nem is a francia Bajnai, hanem maga a francia Gyurcsány.

Azt sem volt könnyű benyelni, hogy a Momentum politikusai úgy adják elő Magyarországon a nyugatos, neoliberális értelmiségieket, hogy soha nem éltek a piacról, és láthatóan nem is áll szándékukban. A szocialistákkal való seftelést aztán már nemigen tudtam elfogadni azoktól, akik fél éve még azt leplezték le, hogy az MSZP-t a Fidesz pénzeli, és az elmúlt harminc év leváltását ígérték.

Most meg már leginkább az látszik, hogy ők az új DJ-k Gyurcsány és az MSZP sokszoros platinalemeze, az Összefogás! legújabb nosztalgiapartiján. Megerősíti ezt, hogy a Momentum párigazgatója a párt belső fórumain az én internetes felületeim szétrollkodására szólítja fel a mozgalom aktivistáit. Páros napokon mosolygós szelfik kíséretében adják elő a lánglelkű szabadságharcosokat, páratlan napokon vérbeli szociopatákként alattomosan, arc és név nélkül csúsztatják a tőrt a bordáim közé.

A mozgalom alelnöke, Donáth Anna azzal pózol, hogy már nincs vesztenivalójuk, és képesek elmenni a végsőkig.

»Tiszta szívvel betörök, ha kell, embert is ölök.«

József Attila ezt az érzelmi állapotot így fogalmazta meg. Mondjuk nem uniós képviselő akart lenni, és nem is parlamenti mandátumra gyúrt, viszont mindenre elszánt volt, akárcsak a Momentum Mozgalom.

Legutóbb pár hete adtak leckét tökösségből, amikor megfenyegették a kormányt, és határidőt szabtak Orbán Viktornak, hogy ha jót akar, legkésőbb decemberre írja alá a CEU-val való megállapodást. Bár a mozgalom vezetői leginkább egy mosolygós szelfit gondolnak a világról, politikai haszon reményében készen álltak ráakaszkodni az elüldözött egyetem polgárainak kiszolgáltatottságára, hogy előadják azt a nevetséges színdarabot, melyben Fekete-Győr András fenyegetőzik, Orbán Viktor meg majd meghátrál.

Aztán kopogtatott a valóság, lejárt a határidő, és Orbán Viktor nem hátrált meg – milyen különös volt! Mindannyian emlékszünk, hol voltunk épp. Azért ártalmasak az ilyen fedezet nélküli ultimátumok, mert ez a magamutogató nagyotmondás nem a Momentumot járatja le, hanem referenciává teszi az ellenzékben az egymást túlharsogó hazugságlicitet, ami talán jó az épp leghangosabban blöffölő pártnak, de hosszú távon mindenkinek árt, és a kormányt erősíti.

A túlóraellenes tüntetésen készen álltak újra megmutatni, hogy nem hiába olvasták rongyosra a marketing-tankönyveket: Fekete-Győr András, a balliberális szalonok legifjabb reménysége, a multinacionális tőke magyarországi nagykövete emelte a tétet, és a rendőrök közé dobott egy füstbombát. Természetesen a baráti sajtó jelenlétében tette ezt, akik mindjárt hősként kezdték ünnepelni a Momentum elnökét, a rendőri brutalitás elleni szabadságharc új vezérét.

Fekete-Győr András ebben a rideg tudatossággal megkonstruált médiapillanatban maga lett az egyszemélyes black bloc: a rendíthetetlen forradalmár. A neoliberális pártelnök annyira fel volt háborodva a munkavállalói jogok sérelmén, hogy biztonságos távolságból eldobott egy füstbombát – annyira már nem volt felháborodva, hogy eldobjon még egyet, vagy még egyet, esetleg megpróbáljon áttörni a rendőrsorfalon: eldobott egy füstbombát, és ment interjút adni. Később mások követték a példáját.

Most négyen néznek szembe kettő és nyolc év közti szabadságvesztéssel, mert Orbán Viktor példát statuál, Fekete-Győr András pedig lájkokat maximalizál. A valóság újra rájuk rúgta az ajtót, ezúttal azonban nem magukból csináltak hülyét, hanem mások testi épségét és szabadságát használták fel politikai céljaik elérése érdekében. És ezúttal sem teszi fel senki a kérdést: mit keres a közéletben az, akibe ennyi felelősség szorult? Számomra Fekete-Győr András füstbomba-interjú kombója volt a tüntetéssorozat mélypontja – ezután már nem mentem ki demonstrálni.

Ezt a gátlástalanságot legutóbb Gyurcsányon láttam, amikor »én is cigány vagyok« feliratot akasztott a nyakába, aztán beült a luxusautójába, felhajtott a luxusvillájába, ahol libamájat vacsorázott, és hozzá Dom Perignon pezsőt kortyolt, akár egy random cigány. Attól tartok, ha a Momentum tagsága nem lép sürgősen, Kunhalmi Ágnes mellé hamarosan Gyurcsány Ferencet is megkapják Fekete-Győr András mosolyalbumába.

Mit keresett a neoliberális Fekete-Győr András egy munkavállalói jogokért zajló tüntetésen? A magyarországi ifjú Macront miért is zavarta egy multinacionális nagyvállalatok érdekeit szolgáló törvény? Ehhez a felháborodáshoz hogy tartozhat ezzel ellentétes program? Vagy arról van szó, hogy Fekete-Győr András és pártja most épp a dolgozók érdeksérelmére akaszkodik, ha már Soros György neoliberális fellegvárát, a budapesti CEU-t nem sikerült megmentenie?

Fekete-Győr András, aki saját bevallása szerint nemcsak jelen volt 2006 őszén az MTV-székház ostrománál, de onnan eredezteti politikai ébredését, tizenkét év múlva így fogalmaz: »Gyurcsány Ferencet egy nagyon tehetséges bohócnak tartom«. Jelzem, hogy aki akkor ott volt, és nem katasztrófaturistaként, aki a tömeggel együtt kiabálta, hogy »Elkúrtad!« meg hogy »Gyurcsány, takarodj!«, az nem mondhatja azt tizenkét évvel később, hogy Gyurcsány egy nagyon tehetséges bohóc.

Fekete-Győr Andrásnak tizenkét év nem volt elég ahhoz, hogy felfogja, miről szólt 2006 ősze, és kicsoda Gyurcsány? A helyzet egyértelmű: a két állítás közül az egyik hamis. Fekete-Győr András vagy nem demonstrált Gyurcsány ellen 2006 őszén, vagy nem tartja Gyurcsányt egy nagyon tehetséges bohócnak 2018 őszén. Fekete-Győr András személyazonossága hamis. Nem az a legfőbb hazugság, amit mond, hanem az, aki mondja.

A Momentum elnöke rosszul értelmezi helyét a teremtésben, amikor Gyurcsány Ferencet bohócozza. Orbán Viktor gondolhatja Gyurcsány Ferencről, hogy egy bohóc, még Gyurcsány Ferenc is gondolhatja Fekete-Győr Andrásról, hogy egy bohóc – de egy parlamentbe be sem jutott párt elnöke ugyan miféle páholyból mulatozik Gyurcsány Ferenc bohóctréfáin?

Jelzem Fekete-Győr Andrásnak azt, amit a magyar társadalom többsége már régesrég tud: Gyurcsány Ferenc nem bohóc, hanem egy két lábon járó átok, aki kisiklatta a harmadik magyar köztársaságot. Fekete-Győr András nyilatkozata nem más, mint átpozicionálás: első lépése egy rövid és gyors menetelésnek, mely a centrumból az MSZP és a DK szövetségébe vezet.”

Forrás