Kevésné tudják, de Indiana Jones bizony a valóságban is létezett. A nácik által pénzelt Otto Rahnnak az egész élete a Szent Grál körül forgott.

A Szent Grál legenda a valaha volt legtitokzatosabb legenda az emberiség történelmében.

A Szent Grálnak többfajta értelmezése alakult ki az évszázadok során, amelynek gyökerei egészen az ókeresztény időkig, illetve a 6. századig, az Artúr-mondakör kialakulásának koráig nyúlnak vissza.

Egyes vélekedések szerint a Grál egy különleges, megszentelt tárgy, más elképzelések viszont egy titkos kódnak vélik, amit a beavatottak szűk körén kívül senki más nem ismer.

Állítólag különleges erővel ruházta fel azt, aki ivott belőle.

És egyes források szerint a náci vezetés, különösképpen Hitler is hitt ebben.

Indiana Jones alteregójának a valóságban egy német kincsvadászt tekinthetünk, akinek az életét vélhetően alaposan tanulmányozták a hollywoodi forgatókönyvírók is. Otto Rahn 1904-ben született a dél-hesseni Mi­chelstadtban.

Már korán az érdeklődése középpontjába k­e­rültek a különböző legendák.

Többek között nagy tisztelője volt egy másik német régésznek, Heinrich Schliemann-nak, aki az ókori Trója után kutatott. Igazán azonban a Szent Grál mondaköre és annak mesebeli hatalma izgatta a fantáziáját.

Rahn úgy vélte, hogy egy eretnek franciaországi csoport, a katharok őrizhették a Grált, ezért felkereste Montségur várát, ahol a vélt őr­zők utoljára éltek, mi­előtt a szintén az ereklye után kutató pá­pai keresztesek felszámolták őket.

A né­met kincsvadász azonban nem járt sikerrel.

A kutatásai ellenben igencsak költségesek voltak, ezért egy mecénásra volt szüksége.

Szerencséjére egy hasonlóan Grál-őrült francia író, Maurice Magre 1928-ban a segítségére sietett, és egy francia grófnő személyében tá­mogatót talált a számára. Rahn felkerekedett, de utazásai hiábavalónak bizonyultak.

A keresést továbbra sem adta fel, de úgy vélte, hogy eddigi kalandjait papírra kell vetnie, így könyvet írt a nyomozásairól.

Rahn valószínűleg nem tudta, hogy a náci SS vezetőjének az érdeklődése a könyve iránt nemcsak áldás, hanem bizony átok is lesz számára. 1933-ban a könyv nyomán magához hívatta Himmler, ugyanis valósággal rajongott a műért.

Annyira hitt a Grál létezésében és magában a kutatásban, hogy már ki is jelölte az ereklye végső helyét, méghozzá Wewelsburg várában. Rahn is értékelte a nácik érdeklődését, annyira, hogy be is lépett az SS-be, noha egyáltalán nem értett egyet a náci eszmékkel.

A kutatására minden pénzt megkapott, hogy a szenvedélye után nyomozhasson. 1936-ban Izlandra utazott egy 20 fős kutatócsapat vezetőjeként, ahol egy misztikus sziget, Thule nyomait keresték – mindhiába.

Újabb könyvet írt, amelyben kiadása előtt észrevette, hogy a végső kéziratba valaki antiszemita gondolatokat illesztett.

Ez amiatt is problémát jelentett, mivel Rahn vélhetően zsidó származású, de az biztos, hogy homoszexuális volt, ami a nácik körében főben járó bűnnek számított. Himmler türelme is fogytán volt vele szemben, így végül óriási kockázatot vállalva kilépett az SS-ből.

Halálát is rejtélyek övezik. 1939 márciusában felmászott egy hófedte tiroli hegyre, majd vélhetően a nácik nyomására öngyilkos lett, megfagyott holttestére később találtak rá.

Rahn így hiába kereste megszállottan egész élete során a Szent Grált, sosem talált rá, ahogy a mai napig senki más sem.

Forrás: Bors

Forrás

Republished by Blog Post Promoter