Morris K. Jessup: rejtélyes széljegyzetek a Philadelphia-kísérletről, mely során kaput nyitottak az időre

A 40-es években egy hivatalosan soha nem létező projekt keretében hipertér ugrást hajtottak végre a tengeren. Szállítóhajókat, repülőgépeket és embereket tüntettek el egy időfolyosón át. “Ha az emberek tudnák, mi történt, és már akkor mire voltunk képesek…”

Még a negyvenes években keringő, hivatalosan soha meg nem erősített hírek szerint, sikeres kísérletek során állítólag pillanatok alatt nagy távolságra szállítottak hajókat, repülőgépeket, sőt embereket is.

Ezzel kapcsolatban merült fel az amerikai sajtóban a kérdés: csakugyan sikerrel alkalmazta-e az Egyesült Államok tengerészete Einstein egységes térelméletét (amelyet egyesek feltételezése szerint az UFO-k is alkalmaznak), és sikerült titokban teleportálnia egy hadihajót Philadelphiából Norfolkba?

A tengerészetnek sikerült volna a hadihajót és legénységét teljes egészében láthatatlanná tennie? Igaz lenne, hogy ez után a kísérlet után a legénység egy része kigyulladt és elégett, mások pedig láthatatlanná váltak?

S az is, hogy az 1943 októberében végrehajtott fantasztikus kísérlet után a hajó legénységének több mint felét élete végéig ideggyógyintézetbe kellett zárni?

Dr. Morris K. Jessupot, aki esetleg megválaszolhatná a fenti kérdéseket, holtan találták 1959. április 29-én a Dade County Parkban, gépkocsijában. A rendőrségi jelentés öngyilkosságról szólt; a kocsi kipufogójához gumicső volt erősítve, amely visszavezetett a kocsi belsejébe…

Egyes, hozzá közelállók szerint válni készült és depressziós állapotban volt. Kollégáinak többségét azonban rendkívül meglepte az öngyilkosság, és hogy erre épp a szén-monoxidot választotta… Közvetlenül halála után egyes lapok azt bizonygatták: az állítólagos öngyilkosság volt az ára, hogy az asztrofizikus túlságosan megközelítette a repülő csészealjakkal kapcsolatos igazságot.

Mikor Jessup 1955-ben megírta „The Case for the UFO’s” című munkáját, többek szerint a legjobb úton volt, hogy a csillagász, a matematikus, a fizikus és régész kompetenciájával közelítse meg korszakunk nagy rejtélyét. 1956. január 13- án kapta meg az elsőt azok közül a különös levelek közül, amelyeket egy bizonyos Carl Allén írt alá.

Allén első levelét azzal kezdi, hogy kéri Jessupot, tartson ki és folytassa Einstein egységes térelméletére vonatkozó kutatásait. Allén kitér arra is, hogy Einsteint szerinte jobban érdekelte a filozófia, mint a matematika, ezzel szemben dr. Franklin Reno “gyakorlati célokra” újra ellenőrizte Einstein elméletét és eredményeit „fel is használták”.

“Az eredmény – írta Allén – az volt, hogy egy torpedóromboló, amely legénységével a tengeren tartózkodott, láthatatlan lett. Az erőtér elnyújtott gömb alakú volt és mintegy százméteres, körzetre terjedt ki a hajó körül. Minden, a körzetben tartózkodó személy meghatározatlan formát vett fel.”

“A gömbön kívülről csak a hajó víz alatti részének körvonalai látszottak. A kísérleti hajó eltűnt a philadelphiai dokkból és néhány perc múlva Portsmouth közelében Norfolkban, egy másik dokkban tűnt fel. Ezt a helyet akkor azonosították. Ezután a hajó ismét eltűnt és ugyanakkor néhány perc múlva újra Philadelphia kikötőjében
volt”.

Jessupot a hírforrások szerint nagyon meglepte a levél, Texasban tették postára, de a feladó pennsylvaniai címet írt rá. Jessupot nem sokkal ezután Washingtonba rendelték a Hajózáskutatási Hivatalba (Office of Naval Research).

Itt legnagyobb meglepetésére egy tiszt saját munkájának, a „The Case for the UFO’s”-nak egy példányát adta át neki, tájékoztatva, hogy a könyv N. Furt tengernagynak, a Hivatal főnökének címére érkezett, s a bélyegző szerint a texasi Seminole-ban postázták.

A könyvet fellapozva Jessup látta, hogy UFO-król szóló tanulmányát valaki részletes széljegyzetekkel látta el. Később kiderült, hogy háromféle írás különböztethető meg a széljegyzetek között, amelyek szerzőit konvencionális névvel A-nak, B-nek és Jeminek nevezték el. „Úgy látszik, hogy legalább három személy olvasta és tanulmányozta a könyvet” – mondta egy tiszt. – „Szeretnénk, ha segítene kideríteni, kik lehetnek a széljegyzetek szerzői.”

A széljegyzeteket látva dr. Jessup hamarosan felfigyelt rá, hogy sajátos helyesírásuk és központozásuk ugyanaz, mint amit rejtélyes levélírója, Carl Allén használt. A hivatal elkérte Jessuptól a két Allen-féle levelet, s ezekről a könyv széljegyzeteit példányával együtt fotókópiákat készítettek, hogy a Tengerészet kutatói tanulmányozhassák őket.

A szerzők felteszik a kérdést: Miért volt szüksége a Tengerészetnek az Allen-féle levelekre? Valóban megtörtént volna a kísérlet, amellyel egy hajót láthatatlanná tettek?

A három rejtélyes széljegyzetelő több ízben tesz utalást erre a titokzatos ügyre. Mit talált a Hivatal olyan meggyőzőnek és nyugtalanítónak Allén leveleiben és széljegyzeteiben, hogy azonnal kutatócsoportokat alakított a rejtély megfejtésére?

Jessup a „The Case for the UFO’s”-t azzal kezdi, hogy 1947. június 24-én a Mount Rainier megfigyelőállomás mellett repülő csészealjakat láttak. Noha azóta ezernyi más megjelenésükről érkezett híradás, arra még mindig nincs válasz: mik ezek? „Ne aggódj, Jemi” – írja a széljegyzetekben B. az UFO-k Mount Rainier-i megjelenésére utalva. – „Azok L-M űrhajók voltak, nem S-emberek. Tökéletesített típusok és gyakorló repülést végeztek. Vezetőjük egybekapcsolta az erőtereket, hogy kigyakoroltassa a vízszintes távellenőrzést a félelem miatti leállás veszélye nélkül.”

Ebben a rejtélyes megjegyzésben két különféle típusú extraplanetáris „lény”-re történik utalás: az L-M-ek barátságosak, vagy legalábbis közömbösek a földiekkel szemben, míg az S-M-ek ellenségesek.

Allen és a rejtélyes széljegyzetelők eszerint vagy L-emberek, vagy pedig kedvezőbben ítélik meg az L-eket az S-eknél. Két megjegyzés, amely látszólag nem a Jessup-szövegre utal, a 7. oldal szélén van hevenyészetten odavetve:

B: „Egyetértek azzal, hogy egy erőtér egy embert repíthet, mert láttam ilyesmit és ismerem a repülés okát. Az 1951-es párizsi demonstráció. A párizsi Egyetem tudósai bebizonyították ezt. Egy AP fotót (Associated Press), amely a jelenséget bemutatta, elküldtek az USA-ba is.” (?!)

,Az USA Tengerészetének 1943. októberi kísérletei a mágneses mezőkkel láthatatlanná tették a hajót és a legénységét. Megdöbbentő eredmények. Nagyon nyugtalanítók… Szerencsére a kutatásokat leállították!”

Mikor Jessup olyan különös dolgokról beszél, mint a harmadkori szénrétegekben talált céltárgyak, amelyek legkevesebb 300 000 évvel ezelőtt „előrehaladott technikával készültek” és a „homo sapienst” megelőző civilizációk létének lehetőségéről, a három széljegyzetelő mintha gúnyolódna.

A: „Igaz, Einstein akkor még nem volt, de világegyetemünknek és ennek a bolygónak a tevékenysége egész jól folyt nélküle is.”

A: „Sohasem fogják ezt elismerni (mármint hogy az ember nem uralkodó és nem az egyetlen értelmes lény). Oka: a büszkeség!”

Jessup könyvében aggodalmaskodva ír azokról a rejtélyes balesetekről, amelyeket mintha láthatatlan tényezők okoznának:

,A repülőgépek mintha nekiütődnének egy láthatatlan valaminek, amelyen összetörnek, amely kettétöri őket, olyan gyorsasággal, hogy a pilótának még rádión közvetíteni sincs ideje, hogy mi történt.

Vannak láthatatlan erők által megölt emberek. Példa rá annak a XVIII. századbeli tizenhét francia katonának az esete, akikre egy láthatatlan erő egyszerre sújtott le.”

A magyarázat, amelyet erre ,A” ad, a következő: .Egyiküknél volt egy iránytű, az L-M-ek emiatt eltévesztettek egy felmérést és felmérgesedtek…”

Jessup felteszi a kérdést, hogy a pilótákat meg tudják-e „fagyasztani” az űrhajók és aztán láthatatlan védőpajzsban elszállítani?

B válaszol: „Ha ezt tapasztalatból tudná, befogná a száját és soha többé az életben nem írna és nem beszélne róla. Nem tudna beszélni róla, mert látod, Jemi, ez megbénítja az időérzékét, eltörli az ismereteket és az emlékezetet, úgy hogy nem tud semmit és nincs is honnan tudnia. Csak feltételez.”

S így folytatódnak a széljegyzetek, végig Jessup könyvén. Minden oldalon látni aláhúzást és három különféle színű tintával írott széljegyzeteket.

A Hajózáskutatási Hivatalban a fentebbiekről készült tanulmányban, az egyik kutató utal az ismeretlenek által használt nagyszámú olyan kifejezésre, mint: anyaűrhajó, ház-űrhajó, halál-űrhajó, a Nagy Bárka, a nagy bombázás, nagy visszatérés, nagy háború, a kis emberek, erőtér, mélyhűtés, tenger alatti épületek, felderítő-űrhajó, mágneses és gravitációs terek, gyémántrétegek, kozmikus sugarak, tengeralatti felderítők, telepátia, izzó fedőréteg csomópontok (azok a pontok, ahol a műholdak pályája a föld pályáját keresztezi), magnetikus hálózat…

A három széljegyzetíró magyarázatot ad egyes szélviharok és különös felhők megjelenésére, egyes égből hulló tárgyak és olyan nyomok eredetére, amelyekre nem tudunk magyarázatot adni…