Milyen egy társadalom férfiak nélkül? – Válaszok Szíriából

Régi antifeminista gondolatkísérlet annak a latolgatása, hogy vajon mennyi idő alatt omlana össze végzetesen egy társadalom, ha a feministák által oly sokat szapult férfiak hirtelen eltűnnének.

Nem ok nélkül való az efféle eszmefuttatás, amikor egyes feministák addig ragadtatják magukat, mint például Mary Daly, a Boston College professzora:

„Ahhoz, hogy az élet fennmaradjon ezen a bolygón, egy fertőtlenítésre van szükség a Földön. Úgy gondolom, hogy ezt egy olyan evolúciós folyamat fogja kísérni, ami a férfi népesség drasztikus lecsökkenését eredményezi.”

sirgirl.jpg

Nos, most eljött az ideje annak, hogy valós időben megszemlélhessünk egy Mary Daly álmai szerinti társadalmat. Szíriában a közel nyolc éves háború és a jelentős migráció hatására olyan szinten csökkent le a férfi lakosság lélekszáma, hogy az semmiképp sem maradhat észrevételen, sőt úgy tűnik, mindez komolyan veszélyezteti társadalmukat.

Johan-Mathias Sommarström-nek, a Svéd Rádió újságírójának cikke bejárta a világot, több hírportál idézi az ország demográfiai és társadalmi valóságát feltáró tudósítását. Az újságíró számos szírrel beszélgetett, akik egyöntetűen arról panaszkodtak, hogy a férfiak nagy része vagy elesett a háborúban vagy az elől menekülve Európába emigrált.

Itt konstatálhatjuk, hogy a kialakult helyzet az európai bevándorláspárti politikai erők szólamainak egyértelmű cáfolata; valójában korántsem a védtelen nők és gyermekek hagyták el leginkább az országot, hanem a fiatal férfiak.

“Csak nézz körbe nálunk, csak nőket látsz az utcákon, a kávézókban és itt az egyetemen is”

– nyilatkozta egybehangzóan Safaa és Sheima, a Damaszkusz Egyetem két frissen végzett hallgatója. Ahogyan a  velük folytatott beszélgetésből felsejlik, Szíriában megvalósult a genderisták jövőképe: a szír társadalom kénytelen volt félretenni minden sztereotípiáját a férfi és a női munkákról. Elillant minden “társadalmi nyomás”, amely egyes munkaköröktől, munkáktól korábban távol tartotta a nőket.

Azt gondolhatnák a feministák, hogy egy ilyen “fertőtlenítés” utáni társadalomban most végre minden nő boldog lehet. Ezzel szemben elkeseredett panaszok hangzanak el, amelyeket Nabiha, egy szintén végzős egyetemista hölgy így fogalmaz meg:

“A jövőben lépten-nyomon autókat javító nőket fogunk látni, mert a nőknek kell felvállalniuk a hagyományosan férfi munkákat is, hogy el tudják tartani a családjukat. És ez határozottan rossz! Ezek a fajta munkák nem alkalmasak a nők számára!”

Most mélyen átérezhetjük a szólás-mondás igazságát: “A feminizmus addig tart, amíg nem kell felvinni a hűtőt a negyedik emeletre!” – Habár a humornak itt alig van helye, mert a probléma roppant súllyal nehezedik a szír nőkre: nem csak a háztartások és a munkaerőpiac jelentős gondjai szakadtak a nyakukba, hanem úgy tűnik, hogy talán még nekik kellene az országot is romjaiból újjáépíteniük.

Reménytelen vállalkozásnak tűnik. Az egyik hölgy így fogalmazza meg az egyetlen elképzelhetőnek tartott megoldást:

Azonnal ki kell rúgnotok őket Európából! Vissza kell költözniük Szíriába, hogy elkezdjék újjáépíteni az országot! 

És mindeddig még szót sem ejtettünk a nők magántermészetű problémáiról, amelyek nem kevésbé mélyen érintik őket. Aleppo terein fiúk, fiatal férfiak helyett fiatal lányok futballoznak.

Vessünk egy figyelmes pillantást a róluk készült csoportképre. Láttunk már valaha ennyi híresen konzervatív muszlim nőt ekkora átéléssel csücsöríteni és csábmosolyogni? A hírek szerint Szíriában a nők jelentős részének várhatóan azzal kell majd szembenéznie, hogy férfiak hiányában nem lesz képes családot alapítani. Amikor Johan-Mathias Sommarström őket kérdezi, mélyről szakadnak fel a panaszok:

Arra kérjük Istent, hogy tartsa biztonságban a fiúkat. Vissza kell térniük, mert nagyon hiányoznak nekünk. Én már odáig jutottam, hogy azon kapom magam, hogy elkezdtem fákat ölelgetni!