Mihez kezd az ellenzék a kiperelt, több tízezer oldalnyi Paks 2 dokumentumokkal?

A méltán ismeretlen Jávor Benedek – az LMP első szakadásának egyik matadora, EU képviselő – „kiperelte” a Paks 2 szerződés dokumentumainak egy részét az államtól. Most birtokába fog kerülni több tíz kiló papírnak, melynek minden lapja tele van írva.

Nyilvánvalóan el kéne olvasni, rendszerezni, értelmezni, majd ezt követően rásütni a gaz putyinistákra az abban található, terhelő adatokat. Tudom, hogy jósolni nagyon nehéz, de én biztos vagyok benne, hogy ez nem fog megtörténni. No, nem a rásütés, hanem az elolvasás és a megértés. Ebbéli véleményemet az eddig „kiperelt” iratok sorsára alapozom.

Nem első eset ez ugyanis. Eleddig már nagyon sokféle ügyben esett meg efféle „kiperelés”, ám egyik iratcsomó értékelésének eredményét sem láttuk viszont a haladó sajtóban. Ennek ugyebár kétféle oka lehetett.

A) Nem volt bennük semmi terhelő, tehát használható, dolog;
B) Nem is olvasták el az irdatlan papírhegyeket;
C) Mindkettő,

Itt van rögtön a trafik ügy. Tudom régen volt és a kurta emlékezetű köz, már nem nagyon emlékszik rá, ám a maga idejében jócskán borzolta az ellenzéki kedélyeket.

Zárójel. Az ügy horderejére mi sem jellemzőbb, mint az a tény, hogy ennek köszönhetjük az azóta is közöttünk tébláboló diktafonvirtuóz Hadházy lódoktort. Azt kell mondjam, nagy árat fizettünk a dohánykereskedelem rendszabályozásáért. A tüdőrák bakfitty ehhez képest. Zárójel bezárva.

A nevezetes trafik ügyben is sor került a pályázatok és bírálataik dokumentumainak „kiperelésére”. A számukra „kedvező” ítélet után azt jelentette be fenyegetőleg, a Varjú halála című táncbetét prímabalerinája, Varju László, hogy: „Mire elbukik az Orbán-kormány, a DK pontosan tudni fogja, hogy kik azok a fideszes haverok, akik trafikot kaptak Orbán Viktortól.” Ez 2017-ben történt.

Azóta azonban néma csend és hullaszag.

Aki csak egy kicsit ismeri a magyar állam által bonyolított ügyek menetét, az pontosan tudhatja, hogy minden bizonnyal több mázsányi papírról van szó, melyek előállításához igen nagy erdőket vágtak ki, melyekről csak úgy potyogtak közben a veszélyeztetett fajok. És akkor – ellenzéki vezényszóra  – újra felbőgtek a láncfűrészek. Nem tudom a Greenpeace mit szól ehhez. Ezeket a dokumentumokat kéne azóta egyenként elolvasni, megnézetni jogi, üzleti, pályázati szakértőkkel, hogy azokból bármi kiderüljön.

Nem irigylem azt, akinek ez lenne a feladata, bármennyit fizetnek is érte. Az ügyet két éve körülvevő csend arra utal, hogy természetesen senki az égvilágon nem vette őket a kezébe. Kíváncsi vagyok hol lehetnek, vagy hol gyújtottak be velük éppen. Nyilván sokkal könnyebb és szórakoztatóbb performance-okat rendezni, tüncizni és nyilatkozni. Meg aztán ezek a szereplések amúgy is közelebb állnak a résztvevők szellemi képességeihez és vonzalmaihoz.

A „kiperelés” sem más, mint a média-politizálás eseménye, melyben minden kedvező ítéletet a gaz kormány arculcsapásaként lehet értelmezni a haladó sajtóban, amely ilyenkor – természetesen egyáltalán nem olyan szolgai módon, mint a lakájmédia – üdvrivalogni szokott. Mert van ugye a haladó és a retrográd üdvrivalgás. Nagy különbség.

A paksi iratokkal ugyanez fog történni.

Az efféle nemzetközi szerződések önmagukban is meglehetősen bonyolultak és terjedelmesek, nyelvezetük pedig még a nagyeszű hozzáértőket is próbára teszi. Hát még Jávor Benedeket. Ez esetben még ehhez járul a sokat emlegetett üzleti terv is, mely – minden hivatalosodó nagyotmondás ellenére – nem más mint jövendölés arra nézvést, hogy milyen lesz a világ és azon belül Európa, energetikai helyzete és energia árai 20-30-50 év múlva.

Bárki könnyen beláthatja: semmiféle Jávor Benedek nem látja ezt jobban előre, mint tetszőleges jósnő a kristálygömbbel, vagy kávézaccal. És ez ugyan így vonatkozik a szakértőkre is. Paks jövőjével kapcsolatban a hivatásos szakértői álláspontok ugyanúgy politika-vezéreltek, mint a magyar gazdaság bármely más szegmensére vonatkozóak. Ennyi idő alatt annyi minden, rossz és jó, történhet velünk, gondoljunk csak a kisbolygó becsapódásra, vagy Gyurcsány visszavonulására a politikából.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy atomenergiáról van szó, mely technológiailag igencsak bonyolult ügy, és Benedeknek nagyjából annyi köze van hozzá, hogy végső soron ő is atomokból áll.

Ez – lássuk be – nem túl sok.

Mindenesetre jó olvasgatást kívánok a képviselő úrnak, és bízom abban, hogy igen gondosan, úgynevezett szoros olvasással rágja át magát a több ezer oldalnyi dokumentumhegyen, és mikor a végére ér, pár év múlva, akkor megosztja velünk a tanulságokat, hacsak nem jár úgy Lem Mohója és maga alá nem temeti a hatalmas papírhalom.