Merkelnek Németországból sikerült egy nagy NDK-t csinálnia

Angela Merkelnek sikerült Németországból egy nagy NDK-t csinálnia – mondta Schmidt Mária, a „Hassliebe” – Német kérdés újra? címmel megrendezett konferencián. Balog Zoltán a magyar-német párbeszédet fontosnak nevezte, de azt mondta: “ők most csak azért hívnak minket, hogy a Nürnbergi-pert megismételjék”.

A XXI. Század Intézet konferenciáján Schmidt Mária a Németország túl erős, vagy túl gyenge? panelbeszélgetésen – melyen rajta kívül Boris Kálnoky, Hubertus Knabe és Prőhle Gergely vett részt – azt mondta, hogy Németország egyszerre erős és gyenge, kulturálisan pedig kifejezetten gyenge lett.

Szerinte a Rammstein zenekaron kívül mást nem is nagyon lehet említeni az elmúlt időszakból. Németországot vezetési válság, identitási válság jellemzi, ami a gazdasági prosperitást illeti, Angela Merkel kancellár a “status quo“ megőrzésére alkalmas, az utolsó innovációt Schröder kancellár nevéhez lehet kapcsolni.

Schmidt Mária szóvá tette azt is, hogy a németek verbális támadásokat intéznek például Trump ellen, rendszeresen kioktatják az amerikai elnököt, de másokat is, aki megkérdőjelezi az erkölcsi felsőbbrendűségük pozícióját.

Prőhle: Ne csak egymás szidalmazása…

Prőhle Gergely, volt berlini nagykövet Schmidt Máriával némiképp szembehelyezkedve arról beszélt, az lenne a célravezető szerinte, ha kölcsönösségi alapon történne „a megértési folyamat” a németek és a magyarok között. “Ez ne csak egymás szidalmazásáról” szóljon, “ebben kiválóak vagyunk ugyanis” – tette hozzá erős iróniával. Szerinte nem az a helyes út, ha Németországot szidalmazzák, (mintegy tükörképként), miként ebben a magyar közszolgálati média élen jár.

A németekkel kapcsolatos drámai hangot ő – mint mondta – némi bizonytalansággal kezeli, nehéz elvonatkoztatnia „az érzelmi felajzottságtól”. Az érzelmi túlfűtöttség körébe sorolta a Brexit ügyében Németország felelősségének a felvetését is (ezzel Schmidt Máriára reflektált), és felhívta a figyelmet azokra a diplomáciai „mozgásokra”, melyek Angela Merkel német kancellár és David Cameron között történtek még a Brexit-népszavazás előtt.

De Prőhle Gergely arról is beszélt, hogy “egyfajta sorsközösség” van Németország és Magyarország között, mégpedig a gazdasági folyamatokat illetően.

A magyar-német gazdasági sorsközösséget azzal jellemezte, hogyha Németország tüsszent, Magyarország influenzával és magas lázzal ágynak esik.

„Óvatosan a német kritikával!” – tanácsolta, és érzékelhetően visszautasította Schmidt Máriának a német gazdasági élénkülés mérséklődésére, a „megállásra” tett megjegyzését is. A német autóipar kapcsán Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szerepét is felhozta, úgy fogalmazott: ha azt nézi, hogy Szijjártó Péter milyen erősen állt be a német autóipar mögé, akkor azt kell, hogy mondja, hogy Magyarország ebben a folyamatban részt vett.

„Irigyek ránk”

Schmidt Mária minderre válaszul a német-magyar kölcsönös vádaskodás kérdéskörében azt a megjegyzést tette, hogyha azokat a német közszolgálati televíziós megnyilvánulásokat nézi, melyek Magyarország ellen irányulnak, akkor felvetődik a kérdés: miért van egy akkora országnak, mint Németország szüksége arra, hogy Magyarországot bűnbakként állítsa be. Erre neki az volt a válasza, hogy mert „irigyek ránk”, mert itt még szabadon lehet vitatkozni, másrészt a németek nem tudják kezelni, hogy másnak ellenvéleménye lehet. „Még a Szovjetuniónak is nagyobb volt a tűrőképessége” az ellenvélemények kezelését illetően, mint amit a német sajtó egyes szereplői részéről lehet tapasztalni – hangoztatta Schmidt Mária, aki szerint a németek csak rendreutasítani tudnak, de nem tudjuk, mit gondolnak saját magukról, Európáról, Kínáról, a transzatlanti kapcsolatokról, mert erről soha nem beszélnek. A német válságkezelésnek pedig szerinte jó példája volt a Görögország számára szabott ultimátum a 2008-as gazdasági válság idején, amivel a válságot nem oldották meg ugyan, de a német bankok az összes pénzüket visszakapták – hangoztatta.
Schmidt Mária a migrációs politika kapcsán azt nehezményezte, hogy Merkel a saját álláspontját kötelezővé tette egész Európa számára.

Németország Európában: “Pozitív hegemónia”

Prőhle Gergely megvédte Merkelt, a görög válság kapcsán arról beszélt, hogy Németországban is vannak adófizetők és többedszerre szavaztak meg a görögöknek pénzügyi segítséget (hitelnyújtást), a volt berlini nagykövet tanácsa úgy hangzott: „az empátia bizonyos helyzetekben jó tanácsadó lehet”.

prőhle gergelyPrőhle Gergely

Aztán Németország európai szerepvállalásával kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy szociálpszichológiai szempontból ez érzékeny kérdés. Azt, mint mondta, mindnyájan tudjuk, hogy a fal mindkét oldalán történtek erőfeszítések annak érdekében, hogy a szuverenitás és a nemzeti érdekérvényesítés gondolatköre is kimúljon a fejekből – utalt az 1989 előtti időkre. Azt is vitatta, hogy az elmúlt időszakban nem mondták volna el a németek, mit gondolnak a jövőről. Prőhle Gergely szerint a tudományos közbeszédben sok érdekes gondolat fogalmazódott meg. Németország “a pozitív hegemónia” szerepére törekszik – mondta -, de nem kelti azt a hatást, hogy ez a dominanciára való törekvés lenne Európában.

Prőhle Gergely szerint a diskurzus a két végletről, az Európai Egyesült Államokról és a szuverén államokról szól, de ő, mint a Habsburg Ottó hagyaték kezelője is, felhívta a figyelmet a szubszidiaritás elvére, melyet az Európai Unió alapítói, Adenauer, Schuman és De Gasperi – “a németül beszélő katolikus atyafiak” – is alapelvnek tekintettek. Azt, hogy minden azon a szinten kell, hogy eldőljön az uniót illetően, ahol a leglogikusabb a döntést meghozni. E kérdéskörben maradva Prőhle Gergely a mostani európai parlamenti választáson problémásnak látja a csúcsjelölti szerepet, mellyel az Európai Bizottság elnöki pozíciójára esélyest jelöli ki az európai pártcsaládok. Szerinte a bizottság nem politikai szerepet visz, hanem az EU alapszerződés őre, ezért őt, mint mondta, egyáltalán nem érdekli, hogy Weber vagy Timmermans (a néppárti, illetve a szociáldemokraták csúcsjelöltje) mit gondolnak a nagypolitikáról. Nekik arról kellene beszélni, hogy a lisszaboni szerződést hogy lehetne betartani, ez ugyanis egy európai jogi kérdés.

Legfontosabb német történelmi szereplő? Luther Márton

Schmidt Mária reflektált Prőhle Gergelynek arra a megjegyzésére is, hogy a volt berlini nagykövet nagyon sokszor vitázott Németországban német politikusokkal és közszereplőkkel különböző televíziós műsorokban.

Schmidt Mária erről azt mondta, hogy látott ilyen vitát, és egyrészt a többiek “lenyomták” Prőhlét, másrészt úgy viszonyultak hozzá, mintha legalábbis a Holdról jött volna.
Schmidt Mária kitartott amellett, hogy „a köztérben” Németországban meg vannak félemlítve az emberek. Azt a példát hozta fel, hogy amikor egy konferencián részt vett és az volt a kérdés, hogy ki volt a német történelem legfontosabb szereplője, a német előadók valamennyien Hitlert említették. Amikor ő viszont Luther Mártont (a reformáció atyja) nevét mondta, a konferencián csönd lett. Viszont utána magánbeszélgetésben egyetértettek vele, de ahhoz, hogy kimondjanak ilyeneket, bátorság kell. Schmidt Mária érvelésének ezen a pontján mondta azt, hogy „Angela Merkelnek sikerült Németországból egy nagy NDK-t csinálnia”. (A Terror Háza Múzeum főigazgatója azt is megjegyezte, hogy akkor is így gondolja, ha a diplomáciát fontosnak gondolóknak ez nem tetszik.) Erre reflektálva Prőhle Gergely megjegyezte, hogy ő egy évet élt az akkori NDK-ban, “és örömmel jelenti, hogy ez most sokkal jobb”, mint az akkori NDK volt.