Merkelisztán: jöhetnek a saría alapján kötött gyermekházasságok, mert a betiltásuk alkotmányellenes lenne


A döntés, mely gyakorlatilag kitárja a kaput a saríán alapuló gyerekházasságok legalizálása előtt Németországban, az esetek növekvő számának egyike, melyekben német bíróságok – tudatosan vagy tudattalanul – egy párhuzamos iszlám jogrend felállítását mozdítják elő az országban.

„Németország egyfelől nem lehet nemzetközileg a gyerekházasságok ellen, másfelől a saját országunkban az ilyen házasságok mellett. A gyerek legjobb érdekével kapcsolatban nem lehet kompromisszumot kötni ebben az esetben. (…) Ez a gyerekek és kiskorúak alkotmányosan megállapított védelméről szól!” – Winfried Bausback bajor törvényhozó, aki segített a gyerekházasság elleni törvény megszövegezésében.

„Még egy dolgot figyelembe kellene vennünk: az ítéleteket a ’nép nevében’ hozzák. Ez a nép világosan kifejezte Bundestag-beli képviselőin keresztül, hogy többé nem akarja a gyerekházasságot elismerni” – Andreas von Delhaes-Guenther kommentátor.

A Szövetségi Legfelsőbb Bíróság (Bundesgerichtshof, BGH), Németország legfelső polgárjogi és büntetőjogi bírósága úgy döntött, hogy egy új törvény, ami betiltja a gyerekházasságot, alkotmányellenes lehet, mert az összes házasságot, beleértve a saríán alapuló gyerekházasságokat, védi Németország Alaptörvénye (Grundgesetz).

A döntés, mely gyakorlatilag kitárja a kaput a saríán alapuló gyerekházasságok legalizálása előtt Németországban, az esetek növekvő számának egyike, melyekben német bíróságok – tudatosan vagy tudattalanul – egy párhuzamos iszlám jogrend felállítását mozdítják elő az országban.

Az eset egy szíriai párt érint – egy 14 éves szíriai lányt, aki 21 éves unokatestvéréhez ment feleségül -, akik a migránsválság tetőpontján, 2015 augusztusában érkeztek Németországba. Az Ifjúságvédelmi Hivatal (Jugendamt) elutasította, hogy házasságukat elismerje, és a lányt a férjétől elválasztotta. Amikor a férj keresetet nyújtott be, egy aschaffenburgi családjogi bíróság az Ifjúságvédelmi Hivatal javára döntött, ami a lány törvényes gyámjának igényével lépett fel.

2016 májusában egy bambergi fellebbviteli bíróság megváltoztatta a döntést. A bíróság úgy döntött, hogy a házasság érvényes, mert azt Szíriában kötötték, ahol a saría jog szerint a gyerekházasságok megengedettek. A döntés gyakorlatilag legalizálta a saría gyerekházasságokat Németországban.

A döntés – melyet úgy írtak le, mint egy „a szíriai iszlám házassági joggal kapcsolatos gyorstalpaló tanfolyamot” – a kritika viharát kavarta. Néhányan a bambergi bíróságot azzal vádolták, hogy a saría jogot alkalmazza a német jog felett, hogy egy Németországban betiltott szokást legalizáljon.

„Vallási vagy kulturális megigazolások elhomályosítják azt az egyszerű tényt, hogy idősebb, perverz férfiak fiatal lányokat bántalmaznak”, mondta Rainer Wendt, a német rendőrségi szakszervezet feje.

Monika Michell a Terre des Femmes-tól, egy nőjogi csoporttól, ami a gyerekházasság ellen kampányol, hozzátette: „Egy férj nem lehet egy gyerekfeleség törvényes gyámja, mert szexuális kapcsolatban van vele – ez egy nagyon is nyilvánvaló összeférhetetlenség”.

Hesse igazságügy-minisztere, Eva Kühne-Hörmann feltette a kérdést: „Ha kiskorú személyeknek – nagyon helyesen – nem engedélyezett a sör vásárlása, akkor a törvényhozóknak miért kellene gyerekek részére megengedniük, hogy ilyen mélységű, a házassággal kapcsolatos döntéseket hozzanak?”

Mások azt mondták, hogy a döntés a kulturális konfliktus kapuját szélesre fogja tárni Németországban, mivel a muszlimok arra úgy fognak tekinteni, mint precedensre, hogy egyéb iszlám szokások, beleértve a többnejűség legalizálását erőltessék az országban.

2016 szeptemberében a német belügyminisztérium egy közérdekű adatkérésre válaszolva felfedte, hogy 1475 házasságban élő gyerek – beleértve 361 14 év alatti gyerek – ismert, akik a 2016. július 31-i állapot szerint Németországban élnek.


Fotó: El-Miszri el-Jom

Egy erőfeszítés keretében, hogy megvédjék azokat a lányokat, akiket külföldön adtak férjhez, de menedéket kértek Németországban, a német parlament 2017. június 1-én törvényt fogadott el a gyerekházasságok betiltására. Az úgynevezett gyerekházasság leküzdésére irányuló törvény (Gesetz zur Bekämpfung von Kinderehen) Németországban a házasság minimális beleegyezési korhatárát 18 évben határozta meg, valamint az összes létező házasságot, beleértve azokat, melyeket külföldön kötöttek, semmissé nyilvánította, ahol egy résztvevő a ceremónia idején 16 év alatt volt.

A 2018. december 14-én nyilvánosságra hozott döntésében Németország Szövetségi Legfelsőbb Bírósága leszögezte, hogy az új törvény alkotmányellenes lehet, mert megsértette a német alkotmányként szolgáló Alaptörvény 1. cikkelyét (emberi méltóság), 2. cikkelyét (a személyiség szabad fejlődése), 3. cikkelyét (jogegyenlőség) és 6. cikkelyét (a házasság és a család védelme).

A bíróság szintén úgy döntött, hogy az új törvényt nem lehet visszamenőleg alkalmazni, és ezért nem vonatkozhat a szíriai párra, akiket 2015 februárjában adtak össze.

Végezetül a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság felkérte a Szövetségi Alkotmánybíróságot (Bundesverfassungsgericht), hogy vizsgálja meg annak törvényességét, hogy Németország a gyerekházasságot általánosan tiltja, valamint határozza meg, hogy a német hatóságoknak az eddigi pontig eseti alapon kellene megállapítaniuk, hogy a gyerekházasságok érvényesek-e.

A döntés nem veszi figyelembe a német polgári törvénykönyv bevezető törvényének (Einführungsgesetz zum Bürgerlichen Gesetzbuche, EGBGB) 6. cikkelyét, mely kimondja:

Egy másik állam jogi normáját nem lehet alkalmazni, ahol annak alkalmazása olyan kimenetelt eredményez, mely nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen a német jog alapvető elveivel. Különösképpen nem alkalmazható, ha az alkalmazás összeegyeztethetetlen az alapvető jogokkal.

Azzal, hogy a szíriai pár fölé pajzsot emelt a német joggal szemben, a bíróság nemcsak a saría jog alkalmazását legitimálta Németország-beli jogi esetek kimenetelének meghatározására, hanem precedenst is teremtett, melyet a jövőben majdnem biztosan ki fognak használni a gyerekházasság és az egyéb külföldi jog védelmezői.

Ezenfelül az ahhoz való ragaszkodással, hogy a gyerekházasságok legitimációját eseti alapon vizsgálják, a bíróság kitárta a kaput az úgynevezett kulturális kivételek, nevezetesen azok előtt, melyeket a saría jogban lefektettek, ami a házassággal kapcsolatban nem rögzít életkori határt.

Winfried Bausbackot, egy bajor törvényhozót, aki segített a gyerekházasság elleni törvény megszövegezésében, felháborította a bíróság döntése:

„Alkotmányunk miatt, valamint a gyerek jólétéért a jelenlegi esetben csak egy válasznak szabadna lennie: ennek a házasságnak egészen a kezdetektől semmisnek kell lennie.”

„Németország egyfelől nem lehet nemzetközileg a gyerekházasságok ellen, másfelől a saját országunkban az ilyen házasságok mellett. A gyerek legjobb érdekével kapcsolatban nem lehet kompromisszumot kötni ebben az esetben. (…) Ez a gyerekek és kiskorúak alkotmányosan megállapított védelméről szól!”

Andreas von Delhaes-Guenther kommentátor ezt írta:

„Végül is elvi kérdés, hogy Németország milyen mértékig akar külföldi jogot elfogadni, mely fontos ügyekben teljességgel ellentétes a mi törvényeinkkel. (…) Inkább azt kell mondanunk, hogy Németországban a német jog vonatkozik mindenkire, különösen a fontos jogos érdekeknél, mint az életnél, az egészségnél – vagy éppen a gyerek jóléténél egy a házasság viszonylatában megváltoztathatatlan életkori korláttal”.

„Még egy dolgot figyelembe kellene vennünk: az ítéleteket a ’nép nevében’ hozzák. Ez a nép világosan kifejezte Bundestag-beli képviselőin keresztül, hogy többé nem akarja a gyerekházasságot elismerni”.

A német bíróságok és a saría jog

A német bíróságok növekvő mértékben alkalmazkodnak az iszlám joghoz, mert vagy a felperesek, vagy az alperesek muszlimok. A kritikusok azt mondják, hogy az esetek – különösen azok, melyekben a német jog másodhegedűs a saria joghoz képest – az iszlám jognak a német jogrendszerbe való veszélyes benyomulását tükrözik.

Példának okáért 2016 novemberében egy wuppertali bíróság úgy döntött, hogy hét iszlamista, akik önbíráskodó járőrt alakítottak, hogy a város utcáin a saría jogot kikényszerítsék, nem sértették meg a német jogot, és egyszerűen csak szólásszabadsághoz való jogukat gyakorolták.

Az önjelölt „Sharia Police” közfelháborodást váltott ki 2014 szeptemberében, amikor sárga röplapokat osztogattak, melyek egy „saría által ellenőrzött zónát” létesítettek Wuppertal Elberfeld kerületében. A férfiak mind a muszlim, mind a nem muszlim járókelőket arra ösztönözték, hogy járjanak mecsetbe, valamint tartózkodjanak az alkoholtól, a cigarettától, a kábítószertől, a szerencsejátéktól, a zenétől, a pornográfiától és a prostitúciótól.

Wuppertal ügyésze, Wolf-Tilman Baumert amellett érvelt, hogy a férfiak, akik „SHARIAH POLICE” szavakkal díszített narancssárga mellényeket viseltek, megsértettek egy törvényt, amely nyilvános gyűléseknél tiltja egyenruha viselését. A törvényt, amely kimondottan tiltja az olyan egyenruhákat, melyek politikai nézeteket fejeznek ki, eredetileg arra tervezték, hogy megakadályozza neonáci (nemzetiszocialista – a szerk.) csoportok közterületen való parádéját. Baumert szerint a mellények illegálisak voltak, mert „szándékos, félelemkeltő és militáns” hatásuk volt.

A wuppertali kerületi bíróság azonban úgy döntött, hogy a mellények technikailag nem voltak egyenruhák, és mindenesetre nem jelentettek fenyegetést. A bíróság kimondta, hogy a tanúk és a járókelők sehogy sem érezhették magukat megfélemlítve a férfiak által, és hogy vád alá helyezésük megsértené önkifejezési szabadságukat. A „politikailag korrekt” döntés, mellyel szemben sikeresen fellebbeztek, gyakorlatilag felhatalmazta a saríarendőrséget, hogy Wuppertalban folytassa az iszlám jog kikényszerítését.

2018. január 11-én azonban a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság megváltoztatta a wuppertali bíróság döntését, és elrendelte, hogy a hét egyént újra állítsák bíróság elé. A szövetségi bíróság leszögezte, hogy valóban megszegték azt a törvényt, amely betiltja egyenruhák viselését.

A saría jog a német igazságügyi rendszerbe jóformán ellenállás nélkül nyomul be közel két évtizede. Néhány példa ezekből:

2000 augusztusában egy kasseli bíróság elrendelte, hogy egy özvegyasszony ossza meg néhai marokkói férjének nyugdíját egy másik asszonnyal, akivel a férfi egyidejűleg házas volt. Habár a többnejűség illegális Németországban, a bíró úgy döntött, hogy a két feleségnek a marokkói jog (és egy német-marokkói egyezmény – a szerk.) szerint osztoznia kell a nyugdíjon.

2004 márciusában egy koblenzi bíróság egy Németországban élő iraki férfi második feleségének megadta a jogot, hogy állandóan az országban maradjon. A bíróság úgy döntött, hogy öt évnyi Németországbeli többnejű házasság után tisztességtelen lenne azt elvárni a nőtől, hogy visszatérjen Irakba.

2007 márciusában egy frankfurti bírónő a Koránt idézte egy német-marokkói nőt érintő válási ügyben, akit marokkói férje ismétlődő jelleggel vert. Habár a rendőrség elrendelte a férfinak, hogy maradjon távol elidegenedett feleségétől, a férfi továbbra is bántalmazta a nőt, és egy ponton megfenyegette, hogy megöli. Christa Datz-Winter bírónő elutasította a válás megadását. Idézte a Korán 4. szúra 34. szakaszát, ami megigazolja „mind a férj jogát, hogy testi fenyítést alkalmazzon egy engedetlen feleséggel szemben, mind pedig megállapítja a férj felsőbbrendűségét a feleséggel szemben”. A bírónőtől végül aztán elvették az ügyet.

2008 decemberében egy düsseldorfi bíróság elrendelte, hogy egy török férfi fizessen 30 000 euró (34 000 dollár) hozományt korábbi menyének a saría jog szerint (a bíróság persze a török jogra hivatkozott, ahogy más esetekben más muszlim országok saríán alapuló törvényére – a szerk.).

2010 októberében egy kölni bíróság elrendelte, hogy egy iráni férfinak az exfelesége részére 162 000 euró (184 000 dollár) hozományt, 600 aranypénz jelenlegi egyenértékét kell fizetnie az eredeti saría házassági szerződés szerint.

2010 decemberében egy müncheni bíróság elrendelte, hogy egy német özvegyet annak az ingatlannak csak egynegyede illeti meg, melyet néhai férje hagyott hátra, aki Iránban született. A bíróság az örökség másik háromnegyedét a férfi teheráni rokonainak ítélte a saría jog szerint.

2011 novemberében egy siegburgi bíróság megengedte egy iráni párnak, hogy kétszer válasszák el őket, először egy német bíró által a német jog szerint, és azután egy iráni egyházfi által a saría jog szerint. A siegburgi kerületi bíróság igazgatónője, Birgit Niepmann elmondta, hogy a saría ceremónia „a bíróság szolgáltatása volt”.

2012 júliusában egy hammi bíróság elrendelte, hogy egy iráni férfi fizessen elidegenedett felesége részére hozományt a válási megegyezés részeként. Az ügy egy olyan párt érintett, akik Iránban a saría jog szerint házasodtak össze, Németországba emigráltak és később különváltak. Az eredeti házassági szerződés részeként a férj megígérte, hogy feleségének követelés esetén kifizetendő 800 aranypénznyi hozományt fizet. A bíróság elrendelte, hogy a férj a nő részére 213 000 eurót (242 000 dollárt), az érmék jelenlegi egyenértékét fizesse meg.

2013 júniusában egy hammi bíróság úgy döntött, hogy bárkinek, aki egy muszlim országban az iszlám jog szerint köt házasságot, és később Németországban válásra törekszik, a saría jog által meghatározott eredeti feltételeket kell betartania. A mérföldkőszerű döntés gyakorlatilag legalizálta a „tripla talaq” saría gyakorlatát, azaz a válás megszerezhető az „Elválok tőled” kifejezés háromszori kimondásával.

2016 júliusában egy hammi bíróság elrendelte, hogy egy libanoni férfi az elidegenedett felesége részére fizessen hozományt a válási megegyezés részeként. Az ügy egy olyan párt érintett, akik Libanonban a saría jog szerint házasodtak össze, Németországba emigráltak és később különváltak. Az eredeti házassági szerződés részeként a férj megígérte, hogy felesége részére 15 000 dollár hozományt fizet. A német bíróság elrendelte, hogy a férfi a nő részére euróban egyenértékű összeget fizessen.

Egy a Spiegel Online által készített interjúban Mathias Rohe iszlámszakértő megvédte a Németországbeli párhuzamos jogi struktúrák létezését azzal, hogy az „a globalizáció kifejeződése”. Hozzátette: „Éppúgy alkalmazzuk az iszlám jogot, ahogyan a francia jogot is”.

Hidra – Kuruc.info

A fordító megjegyzése

Az érintett szíriai házaspár, azaz a 14 éves feleség és a 21 éves férj, unokatestvérek. Az ilyen vérrokonházasság nagyon elterjedt a muszlimok között, melynek következtében magas közöttük a testi fogyatékkal és alacsony intelligenciával rendelkezők aránya.

A tripla talaq, azaz „Talaq! Talaq! Talaq!” (Elválok tőled! Elválok tőled! Elválok tőled!) a Korán 2:229-en és a Sahih Muslim 9:3493-on alapul, azonban ez a válási módszer csak a férjet illeti meg, a feleséget nem.

Forrás:

Germany: New Law Banning Child Marriage Declared Unconstitutional
by Soeren Kern
December 22, 2018 at 5:00 am
https://www.gatestoneinstitute.org/13444/germany-child-marriage-law

(A Gatestone Intézet egy republikánusokat támogató, cionista és iszlamizációkritikus agytröszt, az elnök-alapítója a zsidó Nina Rosenwald, a közelmúltig John Bolton, Trump nemzetbiztonsági héjája töltött be kulcspozíciót, az európai fejese pedig egy neves iráni ellenzéki újságíró, aki szeret csúsztatni, az Iránnal kötött megállapodásra például egy buzisajnáltató hazugsággal is reagált.

Az intézetet a hazudozásban nem kevésbé szakértő balos sajtóban szokás támadni a muszlimellenesnek nevezett cikkeik miatt, ahogy azonban a linkekből kiderül: ezúttal megtörtént “német”országi agyrémsorozatról van szó, számos esettel foglalkozott mások mellett a legnagyobb német hetilap, a balliberális Der Spiegel, melynek nagy reménysége éppen migránssimogató fantazmagóriákkal bukott le nemrég – a szerk.)

 


Like it? Share with your friends!

0 Comments

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kérjük oszd meg a cikket

Mivel a Facebook korlátozza a hírek automatikus megjelenítését, ezért arra kérünk, hogy oszd meg személyesen a cikket, ezzel jelentős mértékben segítve az oldalt hatékonyságát. Köszönjük