Merkel királynőről álmodnak a migráns gyerekek a Spiegel-szerző hamisított riportjában

Az eddig ünnepelt Spiegel-sztárriporter egyik hamis riportjában az Angela Merkelről mint jó királynőről álmodó migráns gyerekekről ír nagy átérzéssel.

A Spiegel díjak sorával méltatott sztárriportere, Claas Relotius a napokban bukott le azzal, hogy minimum 14 riportjában hamis, kitalált elemek, nem elhangzott párbeszédek és sztorik szerepelnek.

A totális lebukásról, ami lényegében az egész függetlenobjektívnek hazudott média lebukása is, itt olvashatsz bővebben: Teljes bukta: A független objektív legnagyobb német lapnál, a vezető újságírójuk mindent hamisított

Az egyik most vitatottá vált, 2016-os riportja egy szíriai testvérpárról, a kis Ahmedről és Alinról szól, akiknek a szülei a riport szerint meghaltak Aleppóban, ezért Törökországba menekültek és ott guberálnak, illetve föld alatti varrodában dolgoznak. Maga a cikk itt olvasható: Königskinder

Relotius a riport elején érzékletesen írja le, hogyan járja kora reggel a még sötét utcákat a 13 éves, fáradt szemű kislány, közben arról énekelve, hogy volt két gyermek, egy fiú és egy lány, akiknek egy távoli birodalomba kellett menekülniük a háború elől, de aztán Allah segítségével visszatérhettek országukba, és Szíria királyává és királynőjévé válhattak. Ezt a dalt a riport szerint Rakkától Damaszkuszig tanulták a gyerekek az iskolákban.

A riporter aztán bekíséri a kislányt egy föld alatti, izzadságszagú varrodába, ahol gyerekeket, köztük rokkantakat dolgoztat egy őket kiáltozásokkal hajtó férfi.

Relotius szerint a kislány, Alin és a tőle elválasztott testvére, Ahmed fekete munkákból élnek Anatóliában, és eközben egy Merkel nevű királynőről és az Európa nevű távoli szigetről álmodnak, csak utat nem találnak oda, mert Törökországból már nincs kiút.

A riporter részletesen elmeséli, hogyan érte el és szakította szét a családot a szíriai háború, hogyan kerültek a gyerekek Törökországba és hogyan élik egymástól elválasztva, nyomorban az életüket az anatóliai végeken.

Relotius arról is ír, hogy Ahmed régen nézte az FC Bayern meccseit, és a kisfiú Németországot „egy jó országnak” tartja, sőt nem csak ő, hanem az összes barátja is. A cikke szerint ezek a gyerekek Merkelt egy királynőnek tartják, aki nekik akar segíteni.

„Ahmed és Alin nem sejtenek semmit a menekültkvótákról. Nem tudnak semmit Törökországról, az Erdogan nevű elnökről vagy az EU-val kötött megállapodásról. Csak azt tudják, hogy nem mehetnek vissza Szíriába, mert az veszélyes, és nem mehetnek tovább sem, egy másik országba, mert őket más országok nem akarják. Alin képzeletében Európa egy kis sziget, amit körbevesz a tenger, »valahol Északon«.

És az álmaiban, mondja, Angela Merkel nem egy nadrágkosztümös asszony, hanem egy fehér ruhás, fiatal, sima bőrű, hosszú aranyszőke hajú nő. Még nem láttak róla egy igazi fotót, de néhány kislány, akikkel ruhákat varr, azt mondta, hogy minden német »gazdag és szép«. Alin nem kérdezi, hogy a németek hogyan lehetnek gazdagok és szépek, amíg ő, egy gyermek, egy ablaktalan pincében guggol. Ő úgy véli, Németországban már van elég gyerek.”

Így írt Relotius a Spiegelben megjelent, riportnak szánt cikkében, amivel aztán elnyerte a Reemtsma Szabadság Díjat is 2017-ben. A díjazók méltatták a riportját, ami szerintük a szabadságot mint univerzális emberi jogot világítja meg, és eközben annak törékenységét is felmutatja. Külön kiemelték Relotius cikkének részletgazdagságát is.

Most már a Spiegel figyelmeztetése olvasható a cikk elején: ez az írás is vizsgálat alatt van.