Manfred Weber és a hasonszőrű uniós káderek igazi értékrendje

A minap óriási megtiszteltetés érte országunkat. Hazánkba látogatott Manfred Weber, a ’kereszténydemokrata értékeket’ preferáló Európai Néppárt parlamenti képviselőcsoportjának vezetője, a Bajor Keresztényszociális Unió tagja, a mai európai politika legfőbb kádergyereke.

Az ő személyében – hazai liberálbolsijaink kárörvendő ujjongása közepette – a mai unió legkártékonyabb, legsunyibb és egyben leggusztustalanabb politikusbűnözője tette nálunk tiszteletét. Hozzá képest a ’mi Gyurcsány Ferink’ szépreményű kommunista ifjúsági vezető korában, a nyílt őszinteség, a becsületes gerincesség és a kristályosan átlátható világnézet üdvöskéje volt.

Weber első útja természetesen nem a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatába vagy a németség háborús sírjaihoz, esetleg valamely keresztény intézményhez vezetett. Á, dehogy. Ő természetesen nem hibázik akkorát, hogy ilyen dolgokkal elrontsa szépen bimbózó karrierjét, hogy ilyen megnyilvánulásokkal csúfítsa el makulátlan káderlapját.

Az ő látogatásának sarokpontjai a CEU és a Dohány utca voltak. Hogy neki miért a Soros-egyetem a legfontosabb, és nem például a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, azt ugye nem is értjük. És azt sem, hogy a német háborús sírok helyett miért a Mazsihisz lett az úticél. Ugyanezt csinálta Angela Merkel is legutóbb, mikor itt járt, kísértetiesen hasonló volt a programja.

Önkéntelenül is adódik az analógia a szocialista korszakkal. Annak idején, ha Brezsnyev elvtárs itt járt nálunk – természetesen az elvtársak megregulázása mellett – az illendőség szellemében foglalkozott a magyarok lelkével is. Meglátogatta valamelyik szövőgyárunkat vagy vaskohónkat, ’angyali mosolyával’ kedveskedett úttörőinknek, majd vadászott, sőt sakkozott is egyet ’Kádár apánkkal’. A mai uniós tisztviselők pofátlan arroganciája még az ilyen látszatgesztusokat sem engedi meg.


A tanítvány rajongva tekint példaképére

Manfred Weber nyilvánvalóan a saját pecsenyéjét jött sütögetni. Nagy ívben tesz ő a magyarság és a Fidesz jövőjére és európai integrációjára. Tisztában van vele, hogy a Fidesznek a Néppártból történő kiválása esetén elég jelentősen csökkennének esélyei a bizottsági elnöki tisztségre, amire mindennél jobban vágyik. Nemcsak a Fidesz és a magyar szatelitpártok várható 15-18 képviselőjének szavazata veszne el számára, hanem Európa-szerte az Orbán-követők mára már kétségkívül elég népes táborának voksai is valószínűleg az euroszkeptikus pártok felé húznának. Ez pedig összességében már jelentős veszteség lenne. Megér természetesen egy ’misét’, mert lássuk be, neki is elég megalázó lehetett ebbe a ’világvége-elmaradott’ EU-tagállamba jönni, és a látszat-ultimátuma ellenére Orbán kegyeiért esdekelni. Mert a Fidesz bennmaradása azért sokkal kényelmesebb és elegánsabb lenne, mint a globalisták szokásos ’másik verziója’. Ez pedig azt jelenti, hogy ha nincs meg a kellő támogatottságuk, akkor megvásárolják a szükséges hiányzó szavazatokat, vagy fenyegetéssel, zsarolással megszerzik. Nem katasztrófa tehát az sem, ha Orbánék nem adják be a derekukat és kilépnek, de akkor már a csúnya, piszkos munkára van szükség a veszteség pótlására. Ezt pedig lehetőleg el kell kerülni. Ezért jött hát ide hozzánk ez a ’remek ember’.


Stubb és Weber, az EPP csúcskáderei…

És jól mutatja a mai Európa állapotát, hogy Magyarországnak ezt a csúszómászó férget kell elfogadnia és támogatnia a bizottsági elnök posztján, mert számunkra még ő a legkisebb rossz. Ő, aki nyilvánvalóan nem keresztény, aki nyilvánvalóan a bankárék embere, és aki úgy utál minket, hogy rosszul van, ha velünk kell foglalkoznia. Az európai uniós kádergyerek, aki felfelé alázatos, lefelé pedig gyalázatos. Tipikusan az a fajta, akin ránézésre látszik a buzgó megfelelni akarás, az elvtelenség, az érték nélküliség (holott ő mindig az értékekről szövegel). Ezen az emberen hazugság minden. Hazug és sunyi a mosolya, hazug a pártjának neve (keresztény??-szociális??), hazug a világnézete és minden egyes megnyilvánulása.

Ehhez képest annak idején, mikor Brezsnyev elvtárs szájon csókolta Honeckert vagy Todor Zsivkovot – nos, az egy szép, felemelő emberi pillanat volt. Pedig akkoriban mindenki azt hitte, hogy ennél nincs már undorítóbb.

Márpedig van. Az akkori idők bolsevikjainak legalább volt egy határozott (velejéig romlott) világnézetük, amiért nyíltan kiálltak, és amiért így, vagy úgy, de küzdöttek. A mai idők eurokratái még a világnézetüket is elhazudják. Semmit nem lehet róluk tudni. Még azt sem, hogy melyik bankkonszern delegálta őket. Legalább a gazdájuk logóját tennék ki magukra.

Ahelyett, hogy otthagynánk ezt az orrfacsaróan bűzös, szétrobbanás előtt álló uniós istállót – mint a britek – és odébbállnánk, hogy a detonáció után a fekália ne záporozzon ránk, ezt a gyomorforgató játékot kell játszania a Fidesznek, ’mert ugye mégsem mehetünk fejjel a falnak’, és ezt az uniót szeretnék belülről megreformálni.

Nos, a történelem megmutatta már nekünk néhányszor, hogy a hintapolitika összeomlása úgy vezeti neki a nemzetet a falnak, hogy a fal utána még rá is omlik…

Reménykedjünk, hogy lesz időnk félreugrani.

Szende Péter

(Kuruc.info)

A “keresztényszociális” Weber a CEU-n kezdett, majd a zsinagógában tartott sajtótájékoztatót

Forrás