Lerántja a leplet a lejárató akciók nemzetközi megrendelőiről, a titkosszolgálati szakértő

Ez a bölcsesség jutott az eszembe, amikor nagyon hasonló jegyeket mutató lejáratási akciók történtek az elmúlt időszakban. A célszemélyek minden esetben konzervatív, bevándorlást ellenző politikusok voltak. A felhasznált negatív szereplő pedig mindig Oroszország, az orosz titkosszolgálatok, illetve Vlagyimir Putyin elnök volt.

Képtalálat a következőre: „putin”

Időrendben az első Donald Trump ellen indult, még az elnökválasztási kampány alatt. Ebben Trump orosz üzleti kapcsolatait kezdte az amerikai média úgy tálalni, hogy minimum a korrupció lehetősége sejlett fel, de már akkor meglebegtették az orosz titkosszolgálati kapcsolat eshetőségét is. Majd a váratlan győzelem után már nem az elnököt, hanem legbelső tanácsadóit, élükön vejét, Jared Kushnert támadták meg.

Nem véletlenül állították Kushnert a támadások célkeresztjébe. Ő dolgozta ki a sikeres kampány stratégiáját, ő volt az elnök legbelső bizalmi embere. „Úgy érti az online világot, ahogy a tradicionális médiaguruk sosem fogják” – mondta róla Eric Schmidt, a Google volt vezérigazgatója. Henry Kissinger szerint „Jared Kushner lesz az az ember, akiben intuitíve és strukturálisan is a legjobban fog bízni az elnök”. A média lépésről lépésre szivárogtatta azokat az információkat, amelyek az állítólagos orosz kapcsolatai miatt ellehetetlenítették az elnök mellett kulcspozíciót elfoglaló férfit. Ezután még évekig melegen tartották az orosz szálat, amit a ­Mueller-bizottság sem tudott érdemben bizonyítani.

A második művelet már Európában zajlott. Az osztrák Szabadságpárt vezetője, a bevándorlás ellen radikálisan fellépő Heinz-Christian Strache sétált be óvatlanul az előre felállított csapdába. Az osztrák és a német sajtó szivárogtatta ki a felvételeket egy ibizai nyaraláson folytatott beszélgetésről, ahol egy állítólagos orosz milliárdosnő tett nehezen visszautasítható ajánlatot politikai támogatás fejében. Strache és bizalmasai nem érzékelték a veszélyt, és bedőltek a provokációnak, aminek következtében a politikus lemondásra kényszerült. De pártját nem sikerült érdemben meggyengíteni az uniós választásokra időzített botránnyal.

A harmadik történet néhány hete zajlott Olaszországban. A szintén radikális bevándorlásellenes Liga vezetőjét, Matteo Salvini belügyminisztert támadták meg szintén egyik legbelső bizalmasán keresztül. Az olasz sajtó már februárban megszellőztette, hogy Gianluca Savoini egy titkos hangfelvétel szerint két ismeretlen olasz és három ugyancsak ismeretlen orosz férfival több tíz millió eurós korrupciós ügyről beszélgetett, amire állítólag Moszkvában került sor.

A Buzzfeed amerikai hírportál néhány napja már azzal vádolta meg a Ligát, hogy illegális pénzügyi támogatásról tárgyalt az oroszokkal. A három ügyben a hasonlóságok jól tetten érhetők, ami azt is jelentheti, hogy azonos agyközpont dolgozta ki őket, egyező sémák alapján építve fel a célszemélyek megbuktatását, vagy legalább közvetlen környezetük lejáratásán keresztüli meggyengítésüket.

Mindhárom történetben az orosz fél a negatív főszereplő. Érdemes rögzíteni, hogy Oroszország Putyin elnök vezetésével az ezredforduló óta ismét visszatért a világpolitika színpadára. Noha gazdasági potenciálja ezt nem igazán indokolja, de katonai erejével, titkosszolgálatai hatékonyságával igen látványosan képes ezt ellensúlyozni. Ügyes külpolitikája pedig tovább segíti a Szovjetunió megszűnését követően még a szétesés szélén tántorgó országot ismét világhatalmi tényezővé válni. Az orosz vezetés természetesen minden rendelkezésére álló eszközzel érvényesíti érdekeit, mint minden állam. Legális és illegális eszközökkel egyaránt.

Az orosz titkosszolgálatokról sok minden elmondható, de az nem, hogy amatőrök lennének. Az illegális műveletek végrehajtása során – főként kiemelt fontosságú célszemélyek esetében – nehezen képzelhető el, hogy tudtukon kívül azokról hangfelvételek készüljenek. Főként nem hazai bázison, pláne nem Moszkvában. Ha ilyen blamázs történne, akkor ne legyen kétségünk afelől, hogy Putyin elnök azonnal lépne a vétkes vezetők ellen. Persze ez nem azt jelenti, hogy az orosz szolgálatok nem hibázhatnának, hiszen látjuk, hogy időnként az ő ügynökeik is lebuknak. De ezt a három történetet inkább úgy lehet értelmezni, hogy nagy valószínűséggel idegen zászló alatt végrehajtott akciók voltak. Vagyis az oroszok elleni félelmet felhasználva, arra építve folytattak lejárató akciókat konzervatív, sikeres politikusok ellen.

A fentiek fényében érdemes megvizsgálni, hogy az orosz vezetés miként fizeti ki azokat a politikusokat, akik támogatják gazdasági-politikai céljaikat. Gerhard Schröder volt német kancellár már 2005 óta az orosz Gazprom egyik vezetője. Még kancellárként, a távozása előtt az egyik utolsó intézkedéseként írta alá az Északi Áramlatról szóló megállapodást. Wolfgang Schüssel volt osztrák kancellár a Lukoilnál kapott jól fizető állást. Christian Kern szintén volt osztrák kancellár az orosz államvasutak felügyelőbizottságának tagja lett. Kancellárként mindketten támogatták az orosz gazdasági érdekeket.

Furcsa módon mindhárom politikus baloldali pártokhoz volt köthető, de a nyugati sajtó az ő esetükben jóval megengedőbb volt. Annak ellenére, hogy politikai tevékenységük és új beosztásuk között nem igazán nehéz feladat az ok-okozati összefüggések felrajzolása. Sőt nemzetbiztonsági szempontból is számos tanúsággal szolgálhatnak ezek a történetek. Az oroszok minden esetben demonstratívan, szinte tüntetőleg helyezték orosz gazdasági pozíciókba az őket támogató politikusokat.

Ha az első három konzervatív, bevándorlásellenes politikussal szembeni, oroszoknak tulajdonított akciót és a három baloldali vezető orosz karrierjét összehasonlítjuk, akkor már el kell gondolkodnunk azon, hogy valójában kik állhatnak a lejáratási műveletek mögött. Érdemes azt is számításba venni, hogy a hírbe hozott politikusok igyekeznek kölcsönös előnyökön alapuló, partneri viszonyt kialakítani Oroszországgal, ezért a lejáratásuk aligha lehet orosz érdek. Viszont komoly politikai és gazdasági erők dolgoznak azon, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió se működjön együtt Oroszországgal. Az oroszellenes és a migrációt támogató erők környékén lehet keresni a lejárató akciók megrendelőit.

A szerző titkosszolgálati szakértő