Külföldiek is odatévedtek az ellenzéki tüntetésre, de nem azt mondták, amit a magyar ellenzék hallani szeretett volna. Videó!

Hiába várja az ellenzék Nyugatról a megoldást, láthatóan a nyugati embereknek más a véleménye, mint Brüsszelnek.

Sok az eszkimó, kevés a fóka, de a magyar ellenzék gondjai mellett minden eltörpül – összefoglalva így lehet jellemezni a mai közös ellenzéki nyűglődést. A pártok és a felszólalók valójában maguk sem tudják, hogy miről beszéltek, de a jövő évi európai parlamenti választások szóba kerültek.

Optimista számítások szerinti 4 (négy), a pesszimista forgatókönyvek szerinti 3 (három) ellenzéki EP-mandátumra alig 10 (tíz) ellenzéki párt vetett szemet, és látatlanban nehéz eldönteni, hogy a sok kimutathatatlan támogatottsággal bíró jelölő szervezet közül kiket írjanak fel a készülőfélben lévő közös lista befutó helyeire.

Az egy szem Lukácsi Katalinon, az örök kakukktojáson kívül a Bem József tér összes felszólaló forradalmára fél szemmel (Hadházy nem, az ő szemei az eget kutatták végig) a zajszintmérőt figyelte, kinek hány pontosra értékelik a produkcióját, az alig 2000 fős közönség pedig lelkesen asszisztált az ellenzéki nyűglődéshez és égéshez.

A minap még Molotov-koktélt követelő Márki-Zay most 3200 Hódmezővásárhelyet szeretne látni a magyar települések helyén, Hadházy európaiügyészségezett, az MSZP-s Harangozó Tamás orbánrezsimezett és zsákutcázott, a párbeszédes Jávor Benedek meg uniótól való elfordulásról vizionált. Ott volt még a DK-s Ráczné Földi Judit, ő Gyurcsánynak vallott szerelmet, a Momentum meg a gondolatot kereste. Ja, a nagy, közös ellenzéki tüntetésen kétezren vettek részt.