Kényelmetlen kérdések, amiket mindenképpen fel kell tennünk a koronavírussal kapcsolatban

Kérdések, amiket nem lehet nem-feltenni. Vagy ha nem tesszük fel, még rosszabb, hiszen akkor örökre megválaszolatlanul él tovább az emberiség globális elméjében. A cikk végén a Médiavadász remek videója, amely remek képi világgal segíti a kérdéseken való elgondolkodást.

Az első kérdés, amit akkor is fel kell tennünk, ha a válasz kézenfekvőnek és teljesen evidensnek tűnik, hogy (1) létezik-e egyáltalán ez a vírus?

A második kérdés, hogy ha létezik is a vírus, (2) indokolt-e ezeknek a világszinten összehangolt, viszonylag drasztikus intézkedéseknek – iskolák, templomok bezárása, határlezárás, kijárási tilalom stb. – a megtétele?

Ezzel kapcsolatban felmerül az a részletkérdés, hogy mennyire jogos a média részéről, hogy gigantikus, félelmet és undort keltő vírussejteket és hasonló célzatú felvételeket mutogatnak? Vagy hogy néhány száz fertőzött megjelenését követően az ábrákon az adott országot teljesen vörösre satírozzák, azt érzékeltetve, mintha a halál mérgező leheletének gyakorlatilag már a teljes lakosság áldozatul esett volna?

A harmadik kérdés, hogy (3) miképp jött létre a koronavírus? Spontán alakult ki vagy létrehozták?

Felmerül az újabb kérdés, (4) hogy kik alkották meg és volt-e valamilyen gazdasági-politikai céljuk ezzel? Az amerikaiak fejlesztették ki, hogy Kínát tönkre vágják gazdaságilag, csak éppen elszámították magukat és visszanyalt a fagyi? Vagy ez is benne volt a tervben? Trump vajon nem azért nevezi ezt a vírust következetesen „kínai vírusnak”, hogy ezzel is leplezze az Egyesült Államok érintettségét a járvány kirobbanásával kapcsolatban? Vagy éppen hogy a kínaiak találták ki, hogy tönkre vágják a nyugati világot? Esetleg valami más áll a háttérben?

A következő kérdés, hogy a gazdasági és politikai következményeken túl (5) ürügyül szolgálhat-e ez a vírus – akár spontán alakult ki, akár nem – átfogóbb, akár az egész földet érintő gyökeresebb társadalmi változásokhoz? Vajon 2001. szeptember 11-éhez hasonlóan nem válik-e ez az eset is kitűnő hivatkozási alappá az emberek azzal kapcsolatos meggyőzésében, hogy elfogadják egy újfajta társadalmi berendezkedés bevezetését?

Az előbbihez szorosan kapcsolódik egy másik kérdés is: (6) a koronavírus globális méretű problémája összefüggésben áll-e a terrorizmus, a bevándorlás vagy az úgynevezett „klímaváltozás” szintén globális szintű problémájával, valamint a velük összefüggő, rendkívül agresszív médiapropagandával?

Ez az egész helyzet a technikafüggő emberben a virtuális valóságban való kibontakozás vágyát vélhetően csak fokozni fogja. Vajon nem fog-e megnövekedni hirtelen a virtuális térben végzendő munkák száma? Nem váltja-e fel a fizikai utazás mániáját a virtuális turizmus? Nem akarnak-e majd ezek után saját egészségük megőrzésére hivatkozva egyre többen csupán online találkozni? Nem lesz-e egyre nagyobb igény a virtuális távoktatás rendszerének bevezetésére? Nem könnyebb ezek után elfogadtatni az emberekkel például a testműködést ellenőrző szenzorok, chipek, nyomkövetők beültetését? (Lásd ezzel kapcsolatban az egyébként rendkívül zavaros szerző, Yuval Noah Harari gondolatait.) Nem remek alkalom ez a csúnya, „vírushordozó” érmék és papírpénz beszüntetésére? Nem fogják az emberek kétségükben szép fokozatosan egyre több személyes döntésüket a mesterséges intelligencia mechanizmusára bízni?

Nem állítjuk, hogy ennek a konkrét vírusnak a megjelenése egyértelműen ilyen célokat szolgál, de értelmes ember azt sem mondhatja, hogy ezek a lehetőségek teljesen ki lennének zárva. Mindenesetre a jelek szerint koránt sem olyan egyszerű a magyarázat az aktuális helyzet kialakulása vonatkozásában, mint azt elsőre gondolnánk.