John Titor: a 2036-ból jött időutazó párhuzamos világokról beszélt, leleplezte a jövőt és a múltat

Megrázó interjút készítettek vele, elmondta azt is, hogy milyen végzetes katasztrófával fog szembenézni a az emberiség, mielőtt az időutazáshoz “nyúl” utolsó mentsvárként…

John Titor váratlanul jelent meg, és azt állította, hogy a jövőből, egyenesek 2036-ból küldték vissza.

Elmondta, hogy eredetileg ő egy amerikai katona, akit konkrét feladattal bíztak meg, mégpedig azzal, hogy 1975-be visszautazva beszerezzen egy IBM 5100-as gépet.

Ennek ugyanis kulcsszerepe lesz – az egyik alkatrésze lévén – abban, hogy egy 2036-ban elszabaduló számítógépes vírussal felvegyék a harcot.

A vírus ugyanis a jövőben már erősen hálózatfüggő globalizált rendszereket pillanatok alatt uralja majd el, és veszi át minden felett az irányítást.

Egyes források 1998-ra teszik Titor első felbukkanását, mások korábbra. Eleinte az interneten bukkant fel álnevet használva, majd meggyőző dokumentumokról készült fénymásolatokat osztott meg a világgal.

Később egy írásos interjút is készítettek vele, amiben belement az időutazás “fizikájába is”.

Elmondta, hogy 2036 lesz az az év, amikor vissza fogja küldeni az emberiség néhány katonáját a  múltba, végső megoldásként ehhez fognak folyamodnia kialakuló katasztrófa miatt.

Titor mindig is hangsúlyozta a párhuzamos múltak, jelenek és jövők lehetőségét, s azt is fontosnak tartotta kijelenteni, hogy a paralel idősíkok között elég kicsi is lehet a különbség (néha csak 1-2%), de akkor is létező.

Elmondta, hogy az időutazónak nincs nagyobb beleszólása a jövő alakulásába, mint bármiylen más átlagembernek.

Ez az alternatív történetek hipotézisét támasztja alá, amit a tudósok napjainkban egyre biztosabbnak sejtenek.

John jövőre vonatkozó emlékei közül szóba került egy három milliárd áldozattal járó világháború, amit Oroszország kezdett azzal, hogy megtámadta Európát, majd az USA-t és Kínát.

2036-ban már nincsenek hatalmas ipari komplexumok, a léthez szükséges élelmiszert helyben termelik meg és főként lokális kereskedelemben forgalmazzák.

A virtuális (internetes? technológiaközpontú?) kapcsolattartás helyébe a klasszikus, emberközeli, humán relációk lépnek: személyes kapcsolattartás, face to face beszélgetések, olvasás.

A vallás és a családcentrikus mentalitás ismét elfoglalja központi helyét, noha a vallás sokkal emberközpontúbb és sokkal kevésbé intézményesített, mint kétezerben.

Érdekesség, hogy az általános pihenő- és imanap a szombat (!), legalábbis Amerikában.

A (világ)háború elkerülhetetlen, de ő ezt sem tartja akkora tragédiának. Úgy érvel, hogy hadiállapotban a nagy felfedezések és jelentős találmányok száma ugrásszerűen megnő, ami bizonyos értelemben „kifizetődővé” teszi a világégést.

Ha igazat mondott John Titor, akkor ezekre az eljövendő eseményekre mindenképpen fel kell készíteni az emberiséget.

A harmadik világháború előszele már többször “megcsapta” az emberi civilizációt, és talán soha nem voltunk még annyira közel a kirobbanásához, mint ezekben napokban…