Ijesztő bejelentés: élet fejlődhetett ki az egyik bolygószomszédunkon: lakott lehet a közelünkben lévő szuperföld!

Alig 4,24 fényévnyire lehet egy idegen civilizáció tőlünk. Már a Cornell Egyetem is vizsgálja a szuperplanétát.

A Proxima-b mai tudásunk szerint a legközelebbi exobolygó: a Földtől mintegy 4,24 fényévre fekszik. A számítások alapján csillaga közelsége miatt az égitestet 250-szer több sugárzás éri, mint bolygónkat.

A Cornell Egyetem szakértői most azt vizsgálták, hogy miként maradhat fenn ilyen körülmények között az élet

– írja a Phys.org.

Lisa Kaltenegger és Jack O’Malley-James úgy vélik, hogy a Föld a legjobb bizonyíték arra, hogy az extrém sugárzásban is képesek megjelenni az organizmusok.

Amikor bolygónkon kifejlődtek az első létformák, a sugárzás szintje még sokkal magasabb volt annál, mint ami napjainkban a Proxima-b-t éri.

Bár a Föld ekkor egy forró, mai szemmel lakhatatlannak tűnő hely volt, az élet mégis megjelent.

Sokak szerint ezen a  szuperföldön már bizonyosan lehet valamilyen szintű biológiai aktivitás. Évekre vagyunk még attól, hogy képesek legyünk detektálni a légkörét, vagy közvetlen közelről megvizsgálni azt, de 10 éven belül áttörés várható.

Az sem kizárt, hogy egy kezdetleges őscivilizáció már most is a Proximba b felszínén él.

Ha így van, akkor a távoli jövőben talán ez lesz az első idegen civilizáció, mellyel az emberiség megkísérli majd felvenni a kapcsolatot.

 

Számos rendszerben most fejlődhet a kezdetleges élet, vagy őscivilizációk

A kutatók éppen ezért azt gondolják, hogy a legközelebbi kőzetes exobolygókon, így a Proxima-b-n, a TRAPPIST-1e-n, a Ross-128b-n és az LHS-1140b-n akár éppen mostanában kezdhetett el fejlődni az élet.

Ezen égitestek vörös törpék közelében keringenek, melyek erőteljes kitöréseket produkálnak. Bár nem ismert, hogy az objektumok felszínén milyen körülmények uralkodnak, azt tudni, hogy a magas energiájú kitörések veszélyt jelentenek a legtöbb létformára, és a légkört is roncsolják.

Kaltenegger és O’Malley-James különböző atmoszféramodellekkel számolva arra jutott, hogy egy vékony légkör mellett, ahol az ózon nem nyújt védelmet, nagy mennyiségű UV-sugárzás éri a felszínt.

Ezt követően a kutatók a földi körülményeket vizsgálták 4 milliárd évvel ezelőttől egészen napjainkig. Eredményeik alapján az elemzett exobolygók az ősi Földhöz képest jóval kevesebb sugárzást kapnak.

„Abból kiindulva, hogy a korai Földön volt élet, bebizonyítottuk, hogy az UV-sugárzás nem lehet a lakhatóság korlátozó tényezője az M típusú csillagok körül keringő bolygók esetében” – állapították meg a szakértők.

A csapat a Deinococcus radiodurans baktériumfajt vizsgálva azt is felmérte, hogy az egyes sugárzásszintek mennyire veszélyeztetik az életet. Mai tudásunk szerint ez az élőlény a leginkább ellenálló a sugárzással szemben. Az eredmények alapján az UV-sugárzás a különböző hullámhosszokon eltérő módon hat a szerves molekulákra.

A földi létformák változatos technikákat fejlesztettek ki a sugárzás elleni védelemre: egyes organizmusok különleges pigmentációval rendelkeznek, mások a talajba rejtőzve élnek.

Elképzelhető, hogy hasonló élőlények a vizsgált exobolygókon is jelen vannak, igaz, ha a talajban rejtőznek, akkor kifejezetten nehéz lesz a nyomaik kimutatása.

Forrás