Így szőtte be Soros hálója, a magyar igazságszolgáltatást – Most már értjük az elfogult ítéleteket

Így szőtte be Soros hálója, a magyar igazságszolgáltatást – Most már értjük az elfogult ítéleteket
  1. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Jogtudományi Intézetének egyik rendezvényén nyílt politikai szerepvállalásra buzdítják a magyar bírókat.
  2. Miközben a magyar bírósági rendszert élesen támadják az Európai Unióból, egy rendkívül érdekes kettős mércét fedeztünk fel a bírálatok tanulmányozása kapcsán.
  3. Mivel a jogászi hivatásrenden belül ők sem tétlenkednek, a 444.hu és a HVG módszerét átvéve, most mi is közlünk egy listát az aktív sorosista, illetve balliberális jogászokról.

A nemzetközi bíróságok is a markában vannak: Bírói motivációk és háttérhatalmi befolyásolás a nemzetközi bíróságokon

Related image

1. Folytatódik a zavarkeltés: ezúttal az MTA rendezvényén tüzelték a bírókat 

Kis híján “forradalmi gyűléssé” változott a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Jogtudományi Intézetének egyik rendezvénye november végén – jegyezte meg ironikusan a Tűzfalcsoport egyik informátora, miközben a holland nagykövetség támogatásával tető alá hozott “Models of Judical Administration”, azaz “A bírósági igazgatás modelljei” című műhelybeszélgetésről osztotta meg velünk tapasztalatait.

Mint mondta: a hallgatóság soraiban többek között feltűnt az egyik “ellenzéki jogászceleb”, Fleck Zoltán, aki – mint tudjuk róla – bármikor képes írásban és szóban, akár még angolul is eltemetni a magyar jogállamiságot, ha erre igény mutatkozik.

De föltűnt az MTA estjén Takács Péter is. Ő kevésbé futtatott szereplője a magyarországi tudományos életnek, éppen ezért szeretnénk felhívni a figyelmet arra a nagyszerű, az MTA gondozásában megjelent tanulmányára, amelyben a magyar állam elnevezésének elemzése közben kimutatja, hogy a “2010-ben hatalmat szerzett [érted, nem megválasztott, hanem hatalmat szerzett! – a szerk.] elit”, azért keresztelte át a Magyar Köztársaságot Magyarországra, mert ezzel is jelezni kívánta, hogy a 2010 előtti nyitott demokrácia helyett egy populista, tekintélyelvű rendszert kíván kiépíteni – ami kb. 2014-re sikerült is neki.

S nyilván az érintettség okán tette tiszteletét az Országos Bírói Tanács (OBT) két rendszerkritikus tagja, Vadász Viktor és Matusik Tamás a minikonferencián. A rendezvény apropóját ugyanis Bencze Mátyás és Kovács Ágnes közös tanulmányának megjelenése adta, amelyben a bírósági igazgatás jelenlegi rendszerét kritizálják – de ez most majdnem teljesen érdektelen a számunkra.

Sokkal inkább figyelemre méltó ugyanis az, amit a dolgozat bemutatását követő pódiumbeszélgetésre meginvitált holland jogtudor, az utrechti egyetem professzora, Philip Langbroek művelt november 26-án.

Langbroek, aki éveken át dolgozott az Európa Tanács (ET) Igazságszolgáltatás Hatékonyságának Értékelésével Foglalkozó Bizottsága (CEPEJ) mellett, most forrásunk szerint arra ragadtatta magát, hogy lényegében nyílt politikai szerepvállalásra buzdítsa a magyar bírókat. Azzal érvelt, hogy az ellenzéki pártok gyengék, többé már nem tudják megvédeni az igazságszolgáltatás függetlenségét, a bíróknak tehát a sarkukra kell állniuk. De – fűzte hozzá nyugtatólag – nincsenek egyedül, mert külföldön már most számos támogatójuk van, s személy szerint ő maga is kész széles körű kapcsolatrendszerét mobilizálni.

Vagyis a rendszerkritikus bíróknak nincs más dolguk, mint nemzetközi szinteken indítani támadást az ország ellen. Erre később Vadász Viktor annyiban ráerősített, hogy hallgatói hozzászólásában kifejtette: a magyar bíró uniós bíró is, ezért az uniónak is lehet beleszólása abba, mi történik Magyarországon.

Érdemes felidézni, hogy nyáron épp az OBT meghívására érkezett Magyarországra egy másik nemzetközi szervezet, az Európai Igazságügyi Tanácsok Hálózatának (ENCJ) delegációja, amit a tömörülés elnökeként Langbroek honfitársa, Kees Sterk vezetett. Ők ketten valószínűleg ismerik egymást. A CEPEJ és az ENCJ pedig számos ügyben együttműködnek, de külön-külön is jelentős befolyással bírnak az ET-nél épp úgy, mint Brüsszelben.

Az ellenzéki sajtó akkor azt bizonygatta, hogy Sterkék csak egy tiszteletkört tesznek Magyarországon, mivel az OBT mint tagszervezet, udvariassági látogatásra hívta őket. Ugyanakkor az ENCJ képviselőit igazságügyi források szerint szinte kizárólag csak a közigazgatási bíráskodás reformja és az Országos Bírósági Hivatal, valamint az OBT közötti vita érdekelte.

Ezek után érdekes, bár nyilván csak a véletlen műve, hogy éppen az ET emberi jogi biztosa szólította fel a napokban arra Áder János köztársasági elnököt, hogy ne írja alá a közigazgatási bíróságok átalakításáról szóló törvényt.

2. Csak a magyar bírósági rendszer szúrja a strasbourg-i és brüsszeli szemeket

Dunja Mijatović, az Európa Tanács (ET) emberi jogi biztosa pénteken Strasbourgból felszólította Áder Jánost, Magyarország köztársasági elnökét, hogy ne írja alá a közigazgatási bíráskodás hagyományos modelljének helyreállításáról szóló törvényt, mert az…

De nem. Mielőtt tovább mennénk, tisztázzuk, ki is az a Dunja Mijatović?!

Nos, Mijatović asszony Jugoszláviában született, s gyökértelenségét (vagy, ha eufemizálni szeretnénk: “nemzetfelettiségét”) mi sem jellemzi jobban, minthogy a Wikipédia-oldala szerint anyanyelvének a “szerbhorvát”, más életrajza szerint pedig a “bosnyákszerbhorvát” nyelvet tekinti. Tito marsall eme büszkesége amúgy végzettségét tekintve médiajogász, s 2010-ben az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) sajtószabadság-képviselőjévé választották.

E poszton egy ismerősét, a magyarországi Soros Alapítvány veteránját, az ex-SZDSZ-es Haraszti Miklóst váltotta, aki nem mellesleg a CEU vendégprofesszora is volt. Haraszti és Mijatović azóta hol felváltva, hol kéz a kézben támadják a magyar kormányt.

jugó partizán hat évnyi sajtószabadság-védés és egy kis szünet után az idei év elején került az ET emberi jogi biztosságának élére. Az intézmény történetét áttekintve úgy tűnik, a biztosi cím elnyerésének alapfeltétele a Soros Györggyel ápolt jó, de legalábbis elvtársi viszony. Mijatović és elődeinek múltjában ugyanis, mint azt alább láthatjuk, a tőzsdespekuláns jelenti a közös pontot:

  • Dunja Mijatović (2018-2024), a Nyílt Társadalom Alapítványok (OSF) által szponzorált openDemocracy platform tagja;
  • Nils Muižnieks (2012-2018), a lettországi Soros Alapítvány egykori programigazgatója;
  • Thomas Hammarberg (2006-2012), az Amnesty International volt főtitkára;
  • és Álvaro Gil-Robles (1999-2006), aki különböző szervezetek képviseletében dolgozott együtt az OSF-vel hálózatával.

Szóval, ott hagytuk abba, hogy az ET emberi jogi biztosa arra akarja utasítani Áder János köztársasági elnököt, hogy ne írja alá a közigazgatási bíróságokról szóló törvényt, mert szerinte az veszélybe sodorná a magyar igazságszolgáltatás függetlenségét. Mijatović megítélése szerint ugyanis a jogszabály hatálybalépésével “az igazságügyi miniszternek erős befolyása lenne a közigazgatási bíróságok felett.”

Az állításnak annyi köze van a valósághoz, mint a nevében Magyar Helsinki Bizottságnak a magyarsághoz: nagyjából semmi.

A törvény ugyanis a közigazgatási bírók kiválasztását alapvetően a közigazgatási bíróságok képviselőiből felálló tanács hatáskörébe utalja, a tárcavezető csak kinevezi a bírókat, az ítélkezésbe pedig semmilyen szinten nem folyhat bele, hiszen a bírókat ítélkezési tevékenységükkel összefüggésben senki sem utasíthatja semmire.

A másik probléma Mijatović és a közigazgatási reform valamennyi kritikusának vádaskodásával az, hogy a miniszteriális igazgatás egyáltalán nem példa nélküli az Európai Unióban, ahogy a közvetlen politikai befolyásolás sem.

Lássunk néhány példát, hogyan nevezik ki a bírákat a demokratikus világ élcsapatához tartozó államokban!

A honi “félfasiszta diktatúrával” szemben például a “szabad” Németország nem ismer olyat, sem hasonlót, mint az Országos Bírósági Hivatal (OBH) és az Országos Bírói Tanács (OBT). A szövetségi bírákat ezek helyett a 16 tartomány igazságügyi minisztereiből és a szövetségi parlament, a Bundestag 16 küldöttéből álló választási bizottság (Richterwahlausschluss) választja ki, formális kinevezésük pedig a szövetségi elnök (Bundespräsident) hatáskörébe tartozik.

Macron Franciaországában (Liberté, égalité, fraternité! – ugye? Haha-ha!) a bírókiválasztás a Bírósági Főtanács (Conseil Supérieur de la Magistrature) kezében van, a kinevezés a köztársasági elnökében.

Ami az előbbit illeti, az természetesen egy nagyon öntudatos és nagyon független szervezet. Tagsága hét bíróból (valójában hat bíróból és egy államügyészből) és nyolc külsős, de mindenre elszánt demokratából áll, köztük a köztársasági elnök, a nemzetgyűlés (l`Assemblée nationale) és a szenátus elnökeinek két-két személyes kinevezettjével, az Államtanács (Conseil d’État) egyik tanácsosával és az ügyvédi kamara képviselőjével – túlnyomórészt tehát inkább a politikához, közvetve-közvetlenül az elnökhöz köthető személyekkel.

A liberális Hollandiában mindmáig királyi dekrétummal nevezik ki a bírákat. Hogy mennyire függetlenül, demokratikusan, a nyugati normáknak megfelelően, arról inkább a Holland Igazságszolgáltatási Társaság (Nederlandse Vereiniging voor Rechtspraak), egy haladó szellemű jogászokat tömörítő szervezet véleményét idézzük:

“We do have a judicial council in the Netherlands but it does not have a decisive role in the appointment process. In addition, this judicial council does not meet the standards of the European commission. It is not independent and members are not elected by the judges.”

Vagyis magyarul:

“Hollandiában van ugyan egy bírósági tanács, de annak nincs döntő szerepe a kinevezési eljárásban. Ráadásul ez a bírói tanács nem felel meg az Európai Bizottság standardjainak. Nem független és a tagjait nem a bírók választják.” 

Kerestük a fentiekre tekintettel, Dunja Mijatović meg az uniós nagyágyúk ukázait, amelyekben arra szólítják fel a francia, német vagy holland elnököt, kancellárt, királyt vagy miniszterelnököt, hogy ne veszélyeztessék tovább a bírói függetlenséget, az igazságszolgáltatás pártatlanságát, és alkossanak mihamarabb az “európai értékekkel összhangban álló” törvényeket, de hiába…

Tudjuk jól, persze, amit már a rómaiak is tudtak: Quod licet Iovi, non licet bovi. (am.: Amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek.) A birodalmak már csak így működnek.
3. Szakmai szégyenpad – íme a lista, amire sokan vártak már

Jelen pontban a 444.hu egyik cikksorozatának (ITT és ITT) első részét tudjuk idézni. „Különös hely Magyarország, ahol a mindenkori hatalom elleni lázadásnak, és a mindenkori hatalom – hazai és idegen – kiszolgálásának egyaránt nagy hagyományai vannak. A bátor hősöket nemzeti ünnepeinken szoktuk ünnepelni, a gerinctelen, szolgalelkű, pedálozó sorosista, balliberális, ellenzéki nyálgépeket viszont most fogjuk. A Tűzfalcsoport az itt szereplők helyett is szégyenkezve, de büszkén mutatja be nemzetünk szégyeneit.

A lista összeállítását a szerkesztőségben parázs vita előzte meg. Hosszas ordibálás volt például arról, hogy mi a különbség a hűséges sorosista, balliberális, ellenzéki talpnyaló és az opportunista féreg közt, és hogy az utóbbi állatfajnak is van-e helye ezen a listán. Aztán arról is vitatkoztunk, hogy csak az igazán nagy halakkal foglalkozzunk csak, vagy menjünk le egészen mikroszintre is. És hogy ha valaki nyilvánvalóan diliflepnis, az lehet-e egyben szervilis is.”
Ellenzéki-ügyvédek szárnyalása: a pikszis jó, a pikszis különleges

A balliberális HVG online felülete 2018. január 19. egy olyan cikket jelentetett meg állítólagos kormányközi ügyvédekről, amely „a legtragikusabb történelmi korszakokra emlékeztető „listázás” a tudomány, oktatás képviselőit követően az ügyvédi kart is utolérte” – jelentette ki Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke.

Valójában a fenti idézet pontos, azonban nem erre a listázásra reagált ezzel Gyárfás Tamás korábbi ügyvédje. A HVG listázása nem érdekelte Bánátit.

dr. Nehéz-Posony Márton

Képernyőfotó: Atv

Dr. Nehéz-Posony Márton a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán szerzett jogi diplomát 2000-ben, és a Magyar Könyvvizsgálói Kamara adótanácsadó képzését is elvégezte. 2004 óta tevékenykedik a Nehéz-Posony Ügyvédi Iroda ügyvédjeként (édesapja, a szintén ismert védőügyvéd Nehéz-Posony István abban az évben elhunyt). A közösségi oldalán és a baloldali sajtóban előszeretettel politizáló ügyvéd többek között a most Fidesz-frakcióvezető politikust, a 2010–18 között józsefvárosi polgármester (egyébként családos ember) Kocsis Mátét lemelegező Ungár Klárát is védte. A MÚOSZ újságírószövetség jogászaként – az elmúlt nyolc évben – számos alkalommal temette már el a magyar sajtószabadságot. Nehéz-Posony egyébként kiváló aduász a magyar igazságszolgáltatás közelébe férkőzött Soros-hálózat céljaihoz: a Budapesti Ügyvédi Kamara egyik hírlevelének tanúsága szerint ugyanis – a BÜK elnökségi tagjaként – azért emelt szót a közgyűlésen, hogy a budapesti kamara sokkal határozottabb állásfoglalásokat tegyen „a jogállamot érintő közpolitikai kérdésekben”.

A BÜK Nehéz-Pozsony Mártonnal az élen „nagytestvérezésbe” kezdett 2017 elején, mivel „a napi sajtóban” megjelentek szerint a hatóságok „egyes ügyvédi irodák egészét titkos információszerzés céljából megfigyelés alá vonták”. Sajátos jogi kultúrájáról és a jogbiztonság, jogállam eszméihez fűződő viszonyáról sokat elárul az is, hogy 2015 őszén, a migrációs ostromállapot heteiben nyílt levelet írt alá arról, hogy „a jog eszközeivel nem lehet megoldani a menekülthelyzetet”. A keresztény szokásokat és hitelveket közösségi posztjaiban gyakran gúnyoló, gyalázó celebügyvédtől azonban ilyen intellektuális szellemességek is kitelnek: „Nagy Imre Soros-ügynök volt, ez teljesen nyilvánvaló” vagy „Kötcse, hol zsírjaink domborulnak”, de a hazai baloldal kedvelt fiskálisa még egy soros (folyószámos) iktatókönyvet meglátva is Facebook-bejegyzésben tud nagyokat derülni.
dr. Dénes Balázs

Képernyőfotó: Atv

Dénes Balázs 2017 januárja óta a Civil Liberties Union for Europe (Európai Szabadságjogi Unió) nevű Soros-közeli, emberi jogi watchdog szervezet vezetője, korábban – 2004 és 2012 között – a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) elnöke. 1998-ban végzett az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, majd 2003–2004-ben a New York-i Columbia Egyetem ösztöndíjasa volt. Huszonkilenc évesen lett a TASZ elnöke, s e megbízatását követően, 2013-tól négy évig az Open Society Foundations projektigazgatója volt. 2018 márciusában egy izraeli lap megírta róla, hogy egy magánbeszélgetésen készült hangfelvétel tanúsága szerint Dénes egy német társadalomkutató-tanácsadó szervezettel készült találkozóra azért, hogy elmagyarázza nekik, miként léphetnek majd föl a magyar civiltörvény ellen. A legutóbbi tüntetéseket és rendbontásokat bátorító Dénesék ernyőszervezete amúgy adózási okokból Berlinben rezideál, a hatékony uniós lobbi érdekében pedig Brüsszelben is fenntartanak egy irodát, s a budapesti szervezkedés támogatása mellett már gőzerővel készülnek a 2019. májusi EP-választásokra.
1. Sántha Szabolcs Miklós

Képernyőfotó: RTL Klub

Dr. Sántha Szabolcs Miklós, aki nemrégiben az ellenzéki sajtónak igyekezett modellezni – persze nem az előírásosan zajló, jogi processzus pontos megértetésének szándékával – Nikola Gruevszki volt macedón kormányfő menedékkérelmi eljárását, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán végzett 2007-ben. Ezt követően egy először gazdasági területtel, később pedig elsősorban kábítószeres bűncselekményekkel foglalkozó irodában tevékenykedik ügyvédjelöltként, 2012-től pedig ügyvédként. 2008-tól a TASZ munkatársa volt, e minőségében Sántha Szabolcs Miklós védte például azt az olasz melegjogi aktivistát, aki még 2014-ben a melegfelvonuláson papnak öltözve, pénisszel díszített árpádsávos Nagy-Magyarország képpel jelent meg egy kamionon – az olasz férfi orrát ugyanis ezt követően a nyílt utcán eltörték.

Sántha Szabolcs Miklós most már a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje, s ő is beállt azok közé, akik szerint hazánkban csúcsra járatják a diktatúrát: büntetőügyi előkészítő eljárásban ugyanis „2018. júliustól már gyanú nélkül is nyomozhatnak, megfigyelhetnek a hatóságok” – ahogy az ellenzéki ügyvédet megszólaltató egyik balliberális portál már cikke hosszadalmas címében megfogalmazta. Ő ráadásul a leghűségesebb Facebook-követőnk, amire büszkék vagyunk.
A politikusbűnözők prókátora: dr. Sándor Zsuzsa ex-bírónő

Képernyőfotó: ATVZrt YouTube-csatornája

Politikai megrendelésről delirált nemrégiben a vörösiszap-per kapcsán „régi kedvencünk” Sándor Zsuzsa volt ügyész, volt köztisztviselő, volt büntetőbíró, volt szóvivő, “kényszernyugdíjas”, újságíró, blogger, a Helsinki Bizottság egyik reklámarca, valamint az MSZP-s politikusbűnözők fogadatlan prókátora (és ki tudja mi minden más még) az Atv egyik műsorában. Sándor lényegét tekintve arról beszélt, hogy a vádlottak derék emberek mind, csak hát ugye a fideszes befolyás, meg a kormány odahatása miatt kellettek a bűnbakok, és ők lettek azok, a szerencsétlenek…

Sándor Zsuzsa portré következik.

“Ügyész voltam, amíg érdemes volt. Bíró voltam, amíg hagyták. Ügyvéd lehetnék, de nem leszek” – ezekkel a szavakkal mutatkozott be Google+ névjegyében Sándor Zsuzsa, nem sokkal lejjebb pedig azt olvashatjuk: “Ki mint él, úgy ítél”.

Sándor 1948-ban született. Jogásznak tanult, majd az egyetem elvégzése után, 1973-ban lépett ügyészi pályára.

“Ügyész voltam, amíg érdemes volt” – vallotta, mint láttuk, s hogy meddig volt az? Nyilatkozataiból kirajzolódó életrajza szerint 17 éven át lépdelt fölfelé a ranglétrán, egészen a Legfelsőbb Ügyészségig, majd elközelgett a rendszerváltozás, s vele valamiért a felismerés: többé nem az; hiába a demokratikus kibontakozás, az MSZMP minden területen érvényesülő befolyásának csökkenése, a függetlenség és a jogállamiság előszele – a vádat, az államot képviselni Sándor Zsuzsának csak 1989-ig volt érdemes.

Az igazsághoz hozzá tartozik: állítása szerint azért lépett ki az ügyészi karból, mert megtudta, miként bántak el Mansfeld Péterrel 1956 után. Lehet. Bár az őszinteségét némileg megkérdőjelezi, hogy továbbra is állami szolgálatban maradt: a Pénzügyminisztérium APEH-felügyeleti osztályán dolgozott. A rendszerváltozás után férjével egy kis időre a neomarxizmus nyugat-európai fellegvárába, Frankfurtba tették át székhelyüket, ahonnan 1992-ben tért vissza, hogy a Fővárosi Bíróságon felvegye a bírói talárt.

“Bíró voltam, amíg hagyták” – írta, s ezzel nyilvánvalóan arra akart utalni, hogy a 2010-ben felálló Orbán-kormány és a fideszes kétharmad ellehetetlenítette, “kényszernyugdíjazta”. Igen, ám… A hvg archívuma megőrzött egy interjút, amit 2006-ban készítettek vele. A szerint 2004-ben önként vonult vissza az ítélkezéstől, s bár formálisan bíró maradt, de attól kezdve nem tárgyalt, csak a szóvivői teendők ellátására koncentrált. Ez meglehetősen kényelmes helyzetbe hozhatta, hiszen megszabadulhatott a bírói munka minden nyűgétől, ugyanakkor tovább élvezhette annak előnyeit – “amíg hagyták” neki.

Sándor Zsuzsa így érthetően rosszul viselte, hogy 2012-ben nyugdíjba kellett vonulnia, s az élére állt a hivatalukat és befolyásukat vesztett, a kommunista érában szocializálódott exbírótársainak. Partnerre, szoros szövetségesre a Soros György Nyílt Társadalom Alapítványok hálózata által támogatott Helsinki Bizottságban talált; a liberális jogvédőkkel egészen az Emberi Jogok Európai Bíróságáig vitték az ügyet, amely persze ebben az eljárásban is az Orbán-kormány ellen döntött.

Ekkoriban lett Sándorból az ellenzéki holdudvar meghatározó tagja. Először csak a – minő szerénység! – Jog-Ász címmel indított blogján ekézte a rendszert. Aztán jöttek az interjúk az országos lapokban, tévéműsorokban, szakértőként keresték, s terjesztették szavait a balliberális médiumok. Szerzője lett a 24.hu-nak, a Vasárnapi Híreknek, a Pesti Bulvárnak, a zoom.hu-nak, és előszeretettel osztja meg jegyzeteit például az erzsébetvárosi MSZP alapszervezet.

S mindeközben, bár azt írta: “Ügyvéd lehetnék, de nem leszek”, nyilvánosan a védelmébe vette Hagyó Miklóst, Hunvald Györgyöt, a sukorói svindli vádlottjait, Czeglédy Csabát, a MAL Zrt. vezetőit stb. Másfelől “különös érzékenységet” mutat a magyar nemzet iránt, aminek olykor tanújelét is adja – mint például az egyik blogposztja címében: “Magyar seggbe magyar ló[email protected]!”

Ezek után érdemes egészen hátborzongató a fent idézett utolsó állítás: “Ki mint él, úgy ítél”.

Érdemes komolyan elgondolkodni rajta, és azon, amit eddig a bírói függetlenségről hittünk – vagy legalább hinni szerettünk volna.

Folytatjuk…
Az írás eredetileg a Tűzfalcsoport blogján jelent meg.