Így árulták el tech cégek a szólásszabadságot

Az újkori demokráciák megjelenése óta a hatalom gyakorlásának kulcskérdése az információ áramlásának ellenőrzése, a tömegek világképének manipulálása. Az Internet megjelenésével az információ terjedésének fizikai korlátai lebomlottak, a technika terjedésének hajnalán a teljes gondolatszabadságot ünnepeltük.

Az Internet eredeti felépítése szerint az Internetre kötött minden számítógép egyenrangú volt, akárki üzemeltethetett weblapot a saját számítógépén akár a pincéjéből, és nem léteztek korlátozó szabályok sem. Legalábbis az USA-ban az alkotmány első pontja (First Amendment) értelmében jogilag szinte teljes szólásszabadság van.

Azonban az Internet megjelenését övező hurráoptimizmus elmúlt, és helyette az 1984-et idéző borzalmas világrend kialakulását segítik elő a nagy tech cégek az Internet segítségével. Az USA alkotmánya által garantált szabadságot még nem sikerült teljesen felszámolniuk, a tudatos olvasó ma még hozzáférhet bármihez, ám az átlagfelhasználó már csak gondosan megszűrt információval találkozik. A lehetőségeket ráadásul napról napra szűkítik a hálózat óriásai, miközben a lázadók egyre több és több emberhez juttatják el a piros pirula üzenetét. Információs szabadságharc folyik a szemünk előtt a világhálón.

Az információ kontrolljának rövid története

Az információ ellenőrzése valószínűleg az emberiség letelepedése óta a hatalomgyakorlás eszköze. Amióta létezik az írott történelem, azóta nyomait is találjuk a használatának.

Valószínűleg mindenki hallotta már, hogy “a történelmet a győztesek írják”. Ebből adódóan sejteni lehet, hogy az eredeti történelmi művek jelentős része eleve csak a győztesre nézve pozitív részleteket fedi fel, a többit inkább elhallgatja vagy elkendőzi. Nem véletlen, hogy a meghódított népek kultúrájának, ősi könyveinek megsemmisítése bevett gyakorlat volt, illetve a mai napig bevett gyakorlat. Gondoljunk csak az ISIS pusztítására az ókori emlékek között. A saját történelmünkből is ismert, hogy I. István elrendelte a pogány emlékek megsemmisítését. Az írott emlékekkel együtt a legyőzött nemzetek ellenállása is előbb-utóbb elenyészik. Ha sikerül kiirtani az összetartozás érzését, a közös múltba és közös jövőbe vetett hitet egy nemzetből, akkor a nemzet ellenállás nélkül beolvad a hódító nemzetbe.

A status quo a könyvnyomtatással bomlott fel először. A könyvnyomtatás gyorsabbá és olcsóbbá tette az ismeretek, gondolatok  terjesztését, és ennek hatásaként széles tömegek tanultak meg olvasni. A Gutenberg-galaxis megszületése valóban egy új világ kezdetét jelzi. És ez az új információs galaxis az ősrobbanás, vagyis a könyvnyomtatás megkezdése óta egyre csak tágul. Hogy belássuk milyen óriási hatása van a nyomtatásnak a történelemre, elég elgondolni, hogy sem a Kommunista kiáltvány, sem a Mein Kampf nem terjedhetett volna könyvnyomtatás nélkül. Ha létezett volna totális kontroll az információáramlás felett, akkor kizárólag a Kommunista kiáltvány, vagy kizárólag a Mein Kampf terjedt volna a kontrollt gyakorló ízlése és céljai szerint. Sajnos úgy tűnik, korunkban ehhez hasonló totális kontrollra törekednek a nagy tech cégek.

A Rádió és a Televízió

A könyvnyomtatás utáni következő jelentős technológiai lépés a rádió és a televízió megalkotása és elterjesztése volt. Nagyon fontos belátnunk, hogy a könyvkiadáshoz képest sokkal könnyebb központosítani mind a rádiózást, mind a televíziózást.

Elméletben ugyan lehetséges rádió és televízió kalózadásokat szórni, de az államok hamar korlátozták ennek a lehetőségét, és mivel az adót technikailag könnyű bemérni, ezért a lázadó hangokat gyorsan le tudták kapcsolni.

A rádió és a televízió tehát az információs hatalomgyakorlás, a nép tudatkontrolljának eszköze. Alan Watt Az emberi psziché manipulálása (pillanatlink a TV témához) című nagyszerű, meghallgatásra vagy olvasásra igencsak érdemes előadásában (szöveges változat) beszél róla, hogy a televízió elterjedése kiemelt kormányzati program volt Angliában is:

“A brit kormány megállapodott az Egyesült Államokkal, hogy megvásárolja a használt tévékészülékeket, amiket ezután felújítottak, és eladtak a dolgozó családoknak Britannia-szerte, mert mint mondtam, minden háztartásba akartak tévét. Na mármost, mióta érdekli a kormányt, hogy jól érezd magad otthon? Érzed, hogy itt másról van szó.”

A televízió tehát világnézetnek, gondolatoknak, mai szóval mémeknek a tömegek fejébe juttatásának eszköze volt. Ezt a célt a mozifilmek, illetve filmsorozatok a mai napig szolgálják, azonban a televízió dicsfénye mára jelentősen megkopott. Az információterjesztés forradalma immár az Interneten folytatódik.

Az információ genezise és az Internet korlátai

Az Internet a teljes információszabadság ígéretével robbant be. A világhálón az információk megosztása akadálytalan, az adatok, hírek, gondolatok szabadon terjedhetnek. Vagy mégsem?

A felgyorsult információáramlás érdekes jelenségekre nyitotta rá az információelméleti szakemberek szemét. Elsőként Richard Dawkins a Memetika elméletének megalkotásával csodálkozott rá, hogy az információ immár úgy viselkedik, mint a genezissel rendelkező élő anyag: reprodukálja magát,  terjed, mutálódik. A mémek terjedése hasonló a vírusokéhoz: a terjedés leírható egy virulencia arányszámmal is. Ha a virulencia egy küszöb alatt marad, akkor nem lesz nagy járvány, ha viszont egy szint fölé emelkedik, akkor mindenkihez eljut az információ, és a legtöbben beépítik a gondolkodásukba, majd tovább is adják a mémet.

Az elektronikus információ áramlás, az Internet immár tökéletes közeget biztosít a mémek terjedéséhez. A mémek virulenciája azonban nem kizárólag a mém minőségén múlik! A memetikus genezis az Internetes forgalom jelentős részét ellenőrző nagy tech cégek által mérhető és befolyásolható jelenség!

Az információáramlás feletti kontroll megvalósításának első lehetséges pontja a kereső. Ami nem jelenik meg a keresőkben, azt nagyon nehéz megtalálni. Deep web-nek hívják az Internet azon részét, amit a standard keresők nem indexelnek, tehát azok segítségével nem is megtalálható. Sok esetben ez az internetes oldal üzemeltetőjének a szándéka, azonban lehetséges, hogy vannak oldalak, amelyeket szándékosan tiltanak a keresők illetve “ügyesen” hátrébb sorolnak.

A következő szűrő a közösségi média. A legnagyobb, lassan teljesen monopol helyzetbe kerülő Facebook algoritmusai kifürkészhetetlenek. Nem tudhatjuk, milyen módon döntik el, hogy mit mutatnak az egyszerű felhasználónak. Az biztos, hogy ha a Facebook urai nem akarják, hogy egy mém terjedjen, akkor az a mém nem fog terjedni. Mivel pontosan látják a pillanatnyi elterjedtséget, a legtöbb esetben elegendő, ha a terjedést járványos szint alatt tartják, ezért lehetséges úgy elfojtani egy információt, mémet, hogy a teljes kiirtására nem lesz bizonyíték.

A blokkolás mellett a kívánatosabb tartalommal történő elárasztás módszere is működik A bakterológiából vett hasonlat: a kevésbé életképes baktérium is kiszorítja a veszélyes, nem kívánatos kórokozót, ha szándékosan specifikusan tápláljuk. A témában éppen most jelent meg egy cikk, amit talán érdemes elolvasni.

Hivatalos cenzúra

Közismert, hogy amíg Európában erősebb jogszabályok korlátozzák, hogy milyen információ osztható meg büntetlenül a világhálón, addig az USA-ban ilyen korlátozások elméletileg egyáltalán nem léteznek. A már említett USA alkotmány első pontja határozottan tiltja a szólásszabadság bármilyen korlátozását. Emiatt üzemelhet a kuruc.info legálisan papíron az Atacama sivatagban. A szerzőiknek persze bujkálniuk kell, ha esetleg Magyarországról írják a kifogásolt cikkeket, de mindez eddig működött.

A legújabb hírek szerint – amelyekre jellemzően csak az Alt-médiában leltem rá – Franciaországban a törvényt kiterjesztik a privát beszélgetésekre is. Bennem az ötvenes évek hangulatát idézi fel – pedig nem is éltem még akkor.

A Férfihang szempontjából azért különösen érdekes ez a jelenség, mert ne legyenek illúzióink, az antifeminizmus szálka a nyugati hatalmi rendszer szemében. (És a legtöbb magyarországi párt szemében is .) Egy erős férfiakra épülő patriarkális nemzet pillanatok alatt lerázná a nemzetközi bankrendszer rabigáját, ezt pontosan tudják a hatalmat gyakorlók. Mi is rajta vagyunk a cenzúrázandók listáján, csak mivel vannak nálunk radikálisabbak, ezért először ők kerülnek sorra. De ha a radikálisabb hangokat sikerül elhallgattatniuk, akkor értünk is el akarnak majd jönni. Talán a nem régen bemutatott megfélemlítési kísérlet már ennek az előjele. Sokatmondó az is, amikor a Férfihangot a feministák a “gender kuruc.info-jának” aposztrofálják, ami arra utal, hogy az illegalitásba, később pedig a nemlétbe szeretnének minket száműzni. Igazából nem meglepő, mert minden ellenkező színleléssel szemben gyűlölik és üldözendőnek tartják mások véleményét. Egy friss cikkben a Return of Kings szerzője leírja, hogy még a teljesen ártalmatlannak nevezhető PUA (“csajozóművész”) mozgalmat is szétbombázták legális és illegális eszközökkel. Sokan emlékezhetnek arra a pár évvel ezelőtt gőzerővel keresztülverekedni szándékozott EU-s törvényjavaslatra, amely az antifeminista világnézetet nagyjából úgy akarta büntetni, mint a holokauszttagadást. Így vált volna azonnal minden Férfihang szerző és olvasó egy Orwelli gondolatbűn elkövetőjévé.

Angliában a terrorizmus elleni harc részeként (lásd a kríziskreálás címszót itt, videó pillanatlinket itt!) bevezetett új szabályok értelmében a terrorista oldalak látogatóit jelenteni kell, illetve gyűlöletkeltő tartalomra linkelés, sőt egyes aggodalmak szerint akár a látogatásuk is büntethető lesz. Hogy mit tartanak terrorista weboldalnak az sajnos nem kellően egzakt módon definiált. Sejteni lehet, hogy a hazafiak ellen is fel fogják ezt használni, az amerikai Britanny Pettibone Alt-Right személyiséget például a napokban tiltották ki azzal az indokkal, hogy gyűlöletet kelthet. A közösségi médiában leírt komment miatt is börtönbe lehet kerülni, lásd 6oodfella nevű youtubert egy Twitter üzenet miatt letartóztatták és az őrszobán kellett töltenie egy napot. Mint kiderült, a kifogásolt üzenetet a hatóságok totálisan félreértették, és ez is mutatja, hogy mennyire sok aggályt és problémát vet fel a gyűlöletbeszéd elleni törvények alkalmazása.

Mivel az USA-ban az alkotmány első pontját a mai napig nem merték korlátozni, talán annak is köszönhetően, hogy a második pont értelmében a nemzet felfegyverezte magát, és azzal védi az alkotmányát, és Nyugat-Európában sem állnak mindenre kiterjedő jogi eszközök rendelkezésre, így a technikai cenzúra módszereivel kellett élniük azoknak, akik a szabad véleménynyilvánítás útjába akartak állni. Az internetes óriásvállalatok összefogtak, és közös erővel elkezdték kiszorítani a nem kívánatosnak ítélt hangokat.

A tech cégek árulása

Amikor a tech cégek politikai és a kulturális vitákba való beavatkozását látjuk, akkor természetesen azonnal felmerül a kérdés: vajon miért válnak a szólás- és véleményszabadság árulóivá azok az információtechnikai vállalkozások, amelyeknek egyébként saját jól felfogott érdekeik szerint is annak védelmezőinek kellene lenniük? Ha vizsgálni kezdjük ezeknek a cégeknek a vezetési struktúráját, politikai beágyazottságát, akkor azt láthatjuk, hogy a nagy tech cégek mind baloldali elkötelezettségűek, sőt kultúrmarxisták. Az USA választások során a nagy tech cégek szinte kivétel nélkül mind Hillary Clinton mellé álltak Trumppal szemben. Amíg azt láthattuk, hogy amíg a jobboldali szélsőségeket egyre nagyobb cenzúra alá helyezték a tech cégek, addig a szélsőbalos eszmékkel szemben nem vezettek be ugyanilyen korlátozásokat. Az “antifasiszta” mozgalom erőszakra buzdító videói illetve közösségi média bejegyzései maradhatnak. Ezekre az anomáliákra számos példát lehet találni, de persze csak a keresőből és közösségi médiáról nehezebben elérhető bugyrokban. A fősodratú médiában ezekről a problémákról nem lehet olvasni.

Hogy miért? A bevezetőben bemutattuk, hogy az információ kontrollja minden korban a hatalom egyik legfontosabb eszköze volt. A keresések többségét uraló Google, vagy a fél világ kapcsolati hálóját kontrolláló Facebook olyan koncentrált hatalom, amely szükségszerűen bevonzza a titkosszolgálatok érdeklődését. Talán eleve ők voltak az elsődleges finanszírozóik vagy csak akkor jelentkeztek be, amikor sikeresek lettek és egyértelművé váltak a lehetőségek. Egy biztos, szinte elképzelhetetlen, hogy ekkora információs és kommunikációs vagyonnal rendelkező nagyvállalatok függetlenül működjenek a politikai hatalomtól. Kína és Oroszország nem véletlenül alkotta meg ezeknek a szolgáltatásoknak a saját változatát.  De nem csak a titkosszolgálatok felől, hanem a legagresszívebb civil mozgalmak irányából is komoly nyomás alá kerültek ezek a vállalatok.

A társadalmi igazságosság harcosai, és ezek egyik legádázabb alcsoportja, a feministák már régen küzdelmet indítottak azért, hogy lejáratókampányokat,és közönséges zsarolásokat bevetve a saját akaratuk szerint szabják át a legnagyobb tech cégek  gondolkodását, társadalompolitikáját. A fajsúlybeli különbségek ellenére jelentős sikereket értek el.  Egy hosszú időn át folytatott lejáratókampány eredményeként elsőként a Facebook esett el, amikor a feminista nyomásgyakorlásnak engedve nagy mértékben átalakította moderációs irányelveit és elkezdett ideológiai cenzúrát alkalmazni. Erről a Férfiahang ebben a cikkben számolt be részletesen.

Jó példa erre a jelenségre a Google is, amely szintén nem csak kiemelten fontosnak nevezhető emberjogi vagy politikai kérdések mentén lép fel féktelen cenzori hévvel, hanem egyszerűbb ideológiai, kulturális kérdésekben is. Ezzel a mentalitással harcolta ki magának gúnynevét: Goolag. Világszerte milliók döbbentek meg, amikor James Damore-t, a Google egyik alkalmazottját azért rúgta ki a vállalat, mert egy hivatkozásokkal sűrűn teletűzdelt tudományos igényességű írást adott közre a cég nemek közötti egyenlőségpolitikájának értelmetlenségéről és ez a cég feminista hangadóinak nem tetszett. A dokumentum magyar fordítása itt a Férfihangon is olvasható. A Nemzetközi Nőnapon pedig azt láthattuk, hogy a cég úgy adta közre ünnepi videóját a YouTube-on, hogy letiltott alatta minden hozzászólási lehetőséget. Persze jó okuk volt erre, mert James Damore esete óta egyre többen illetik lesújtó kritikával a Goolag nőpolitikáját.

Egy másik sokat kritizált lépése az óriáscégnek a dailystormer.name oldal elnémítása volt a DNS szolgáltatások megtagadásával kivitelezett technikai cenzúrával. Ez az oldal a magyar törvények értelmében valószínűsíthetően illegális lenne, ezért végülis nincs min meglepődnünk, nem igaz? De igen, hiszen a korábban a “jó cég” imidzsét féltve őrző Google mintha irányt váltott volna.  A cég jelmondata, a “Don’t be evil”, szertefoszlani látszik. A keresőóriás nyíltan állást foglalt az USA alkotmányával szemben.

Google-evil

A technikai cenzúra lehetőségei

Az Google korábban fogant intelme egyébként nem ok nélküli, hiszen az információtechnikai  cégeknek olyan széles eszközkészlet van a kezében, amely mérhetetlen hatalmat biztosít arra, hogy megtévesszék, megfigyeljék, becsapják, korlátozzák,  cenzúrázzák ügyfeleiket, felhasználóikat. Tekintsük át, milyen lépéseket tehetnek és tesznek egyre gyakrabban a tech cégek a cenzúra érdekében

A DNS szolgáltatás visszautasítása, tárhelyszolgáltatás visszautasítása, DDOS védelmi szolgáltatás megtagadása, közösségi média kommentek cenzúrázása, közösségi oldalak profiljainak letiltása, Youtube (Goolag tulajdon) videók demonetizálása és cenzúrázott státuszba helyezése, Internetes banki illetve pénzküldő oldalakon a szolgáltatás megtagadásával a pénzügyi ellehetetlenítés. Ezek mindegyikére láthattunk már példákat az elmúlt években és tapasztalhattuk, hogy alkalmasak a tökéletes ideológiai nyomásgyakorlásra, hiszen alapjaiban lehetetleníthető el segítségükkel egy weboldal, egy alternatív hírszolgáltató.

Hogyan hárítsuk el a befolyást és a kontrollt?

Akár megtehetjük azt is, hogy a TV-t, rádiót örökre lezárjuk, az Interneten pedig a fősodor helyett az alternatív hír és információforrásokat kezdjük olvasni. Egyesek szerint túl nagy veszteség nem fog érni minket: “A fősodratú médiában nem maradt semmi, ami egy kicsit is érdekes lenne.” (Andrew Anglin)

Érdemes piros pirulás hírértelmező oldalakat olvasni, amelyek segítenek abban, hogy kialakítsuk kritikus hírértelmező képességünket. Ha kellően fel vagyunk már vértezve, akkor óvatosan – kis adagokban – elkezdhetünk újra belenézni a fősodorba. Meg fogunk lepődni, hogy teljesen mást látunk mint régen. Aki például a Férfihangot olvassa, az már jó helyen jár, de a keresést, kutatást sosem szabad abbahagyni. Kereső helyett linkről linkre kell felfedeznünk magunknak a világot. Sokszor a kommentszekció rejti a legjobb hírforrásokat.

A közösségi média bojkottálása szintén könnyen megvalósítható dolog a kontroll elutasítása céljából. Akinek üzlete van, amit ott hirdet, az szükségszerűen nem tud lemondani ezekről a lehetőségekről, de vegyük fontolóra, hogy érdemes-e magányügyeinket a azon a közösségi médián intézni, amely ideológiai befolyásolásra és ellenőrzésre törekszik.

Ha magunkat bebiztosítottuk, a következő feladatunk ismerőseink felvilágosítása. Ez többnyire nem fog sikerülni, azonban mégis fontos az információt terjeszteni, mert a pszichológusok megfigyelései szerint a legtöbb ember akkor kezd el érdeklődni, ha valamit már legalább 7-szer hallott. Lehet, hogy mi leszünk a harmadikak és tökéletes értetlenséget kapunk, de mégis a munka 1/7-ed részét elvégeztük.

De élőben ne essünk túlzásba, mert a legeslegfontosabb, hogy a valóéletbeli kapcsolataink minőségén dolgozzunk! Ne idegenítsük el magunktól a jó ismerőseinket, úgy vigyázzunk rájuk, hogy ők a valódi kincseink! Beszélgessünk minél többet valódi emberekkel a való életben (idevágó Alan Watt pillanatlink)!

Aki szükségét érzi, informatikai eszközök, szoftverek széles tárházát vetheti be a privát adatainak, személyiségi jogainak védelme érdekében.

Végszó

Egy információs háború zajlik az orrunk előtt az Interneten. Valójában persze nem az orosz hackerek a főszereplők, és nem is meghekkelésről van szó, amerre a fősodratú média próbálja terelni a figyelmet, hanem az Internet szabadságának megnyirbálásáról. A legtöbben persze erről nem is értesülhettek, mert a fősodorban erről sem írnak.