Hol vannak az “igaz férfiak”? Na itt cseszitek el a lányok!

Kérlek segíts egy megosztással a cenzúra ellen! Köszönöm!

Talán úgy érzed, hogy ez nem fontos. Talán úgy érzed, hogy ez egy nagyon fura cikk. Esetleg felmerül majd benned, hogy offtopic, hogy miért erről beszélgetünk, amikor annyi aktuálisabb téma van. Apasági perek, kvóták, erőszak, egyoldalú törvények, abortusz és társai.

Igen, ezektől hangos a média, és nagyon figyelünk, hogy minden kupacra, amit egy feminista felböfög és odaköp elénk, kössünk egy szép piros észérves-indoklós masnit, hogy aztán a rosszallóan dörmögő társadalom majd azzal együtt moppolja fel zárás után. Nekem sokkal jobb ötletem van, ha már gondolkozni akarsz valamin.

Az a kérdés, hogy “hol vannak az igazi férfiak”, nyilván senki számára nem újdonság. Az sem, hogy “hogyan tartsam meg a pasimat”, és az sem, hogy “hol rontottam el”, ezek ugyanannak a röppályának az egymást követő szakaszai. Feltűnt már, hogy kitől kérdezik ezeket? Barátnőtől, vagy barátzónában sínylődő Nagyon Kedves Baráttól, esetleg homoszexuális kedvesszomszédfiútól – mindenképpen olyan valakitől, aki biztosan nem fogja tudni, mi jár egy férfi fejében, a lánnyal ellenben igyekszik jó kapcsolatot ápolni. Így aztán a lány áldott tudatlanságban nő fel, ahol minden egyszerű, és mindig ő a jó oldal.

A lányok nem tudják, mit gondolunk.

Egyszerűen fogalmuk sincs. Azért nincs, mert fiatal korukban erre az információra semmi szükség (hiszen amúgy is mindenki sorban áll), utána meg már késő összerakni, hogy mi lett volna, ha. Mindig csak közölték a saját igényeiket, sosem volt fontos a másik fél. Soha nem tanulták meg, hogy a férfi egy ember, és járnak a fejében dolgok.

A férfi mindig csak egy olyan lény, aki dugni akar, és ha nem hagyják neki, akkor odaad egy csomó mindent. Ez így abszolút praktikus, a számukra releváns lényegét köszönik szépen, értik, másra meg nem kell – akkor ez így készen is volna, mehetnek végre szökdécselve a virágos mezőre egyszarvút nézni, és kézenfogva énekelni a legjobbarinővel, hogy “minden szupiszuper”.

Kedves lányok!

Az, hogy mindenki csak megdug titeket, és utána elhagy, azért van, mert nem vagytok elég jók. Bizony. Nem külsőre – abban bőven túllőttetek a célon, sokkal kevesebbért is imádnánk titeket. Nem: az emberi oldalt hanyagoltátok el, és nem látjuk az igyekezetet, hogy helyre akarnátok hozni.

Férfiak milliói szenvednek a világon, és ti nem tesztek ez ellen semmit. Nem látok csupa nőből álló ügyvédi irodákat, akik perbe fogják a férfiakat kisemmiző, aljas, hazudozó megélhetési feleségeket. Nem látok cikkeket az interneten, amik arról szólnak, hogy milyen csodálatos a férfiak agya, mennyire megérné a tehetséges kisfiúkkal többet foglalkozni, és mennyire durva teljesítménykülönbség van a nemek között, amit a szarházi feministák elnyomnak.

Nem látok aláírásgyűjtést az Isztambuli Egyezmény ellen. Nem látok felfegyverzett nőcsapatokat, akik a sötét sikátorban összevert és kirabolt fiatal srácokat védelmezik, vagy legalább mentőt hívnak nekik. Nem látok női autósokat, akik megállnak és felajánlják a zuhogó esőben buszra váró fiatal srácoknak, hogy elviszik haza, egyszerű jóindulatból meg szimpátiából.

Nem látok Wunderen meg Uberen arra vonatkozó női szerveződést, hogy végre valaki a férfiak hívására is reagáljon, holott pontosan tudjátok, hogy ha Sanyi hív autót, akkor háromnegyed óra, ha Julcsi, akkor meg nyolc perc. (Sosem tűnt fel, hogy ezzel bármi gond lenne, igaz?)

Nem látok női kezdeményezéseket arra vonatkozóan, hogy a férfiak visszakapják a nőkre költött pénzük egy részét, például vacsorameghívások, virágcsokrok, ékszerek esetén. (Mi mikor kapunk tőletek kétszázezres órát?)

A szórakozóhelyek nem adnak ingyen belépőt a fiúknak, még úgy sem, hogy pontosan tudják, hogy úgyis a lányokra költik majd az árát a bárpultnál – még csak olyan kupont se kapnak, amivel lefogyasztható lenne a beugró, ha ott van velük egy lány, és neki kérik a koktélt. Nem jutott eszetekbe? Nicsak, nekem meg igen, ez is milyen furcsa, de még így is, hogy leírtam, biztos vagyok benne, hogy holnap sem kezdtek miatta kampányolni.

Mindig ez van, lányok, és ez nagyon fáj nekünk. Nem figyeltek ránk, nem szerettek minket. Ha szeretnétek minket, természetes lenne, hogy ezekért harcba indultok. Nem is kéne mondanom, élből felsorolnátok még harmincat. Úgy lenne igazi, hát így már olyan erőltetett az egész, nem? Talán nem szoktatok azon gondolkozni, hogy nekünk milyen problémáink vannak?

Nem?

Miért nem?

Mi feltaláltuk nektek a tampont, pedig nem menstruálunk. Ti mit találtatok fel nekünk? Mi adtunk nektek sheltereket, hogy ha bánt a férj, legyen hová menekülni. Ti mit építettetek az elkergetett apáknak?… Mi ez a nézés? Hát kinek a dolga lenne, talán nemi alapon akarjátok ezt is eldönteni? Építsen a férfi, szponzoráljon a férfi? Az ő dolga? Ti hol vagytok, azt hittem, egyenlőek vagyunk, azt hittem, ugyanannyi tudós van köztetek! Legalább a jogi kereteit megteremtettétek? Ott nem száll a téglapor, és több nő végez jogon, mint férfi. Nem lehetne egy kicsit odafigyelni ránk, nem illene egy kicsit segíteni? Mit tettetek értünk?

Mit tettetek azért, hogy szerethessünk titeket?

Hol vannak a nő által tervezett, nő által épített robotok, amivel a bányászok életét teszitek könnyebbé? Hol van a szemétszállítók mindennapi munkájára adott megoldásotok? Milyen ötletetek van a csavargók életének jobbá tételére? Hol vannak a nőszervezetek által felállított utcai bedobós zuhanyzók, hogy a melós meg a zöldséges meg a kamionos ne átizzadva érjen haza – hozzáteszem, hogy a feleségéhez?

Hol van az aláírásgyűjtés azért, hogy a “figyelemzavaros” kissrácokat ne bedrogozzák, hanem külön fejlesszék a képességeiket, és hol van a női felháborodás, amiért több nő végez jó eredményekkel az iskolákban, pedig a valós tudásukat később látványosan beárazza a fiúk alá a szabad munkaerőpiac?

Miért nem gyűjtöttetek még aláírást, hogy a “wage gap” kifejezéssel soha többé senki ne okozhasson kárt a férfiaknak, soha többé senki ne merje ezt a sunyi hazugságot terjeszteni, miközben mi jobban és többet dolgozunk? Hol van a minimális jele annak, hogy átgondoljátok, mi nekünk a rossz, és segíteni akartok rajta?

Tudjátok ti egyáltalán, hogy milyen problémákkal küzdünk naphosszat?

Mondjatok már hármat, léccilécci. Nem tudtok, mert fogalmatok nincs, sosem gondoltatok bele. A férfinak nincs problémája, a férfi az csak úgy “van”. Akkor gondoltok rá, ha a férjetek vagy a fiatok az illető, akkor persze mindent megérdemel, mert család, és a család szent, mert a család a nő fellegvára, és a családtól lesz a nő úgynevezett anya, aki mindennél fontosabb. Oké.

Na és a többiek? Milyen problémája van ma a férfiak legnagyobb részének? Azon kívül, amit állandóan nyomtok a médiában, hogy “nem áll fel a farka”, meg hogy “megcsalja a barátnője”, meg hogy “nem tudja megdugni a titkárnőt” – van esetleg valami tényleges probléma, amiről tudomásotok van? Miért csak olyanokat soroltok fel mindig, amiben ti vagytok az igazi főszereplő?

Tessék, nézd, megmutatom:

“Férfi problémák”

Mi jut erről bárkinek az eszébe? Ugye már megint az, hogy “háhá, nem áll fel neki”?

Itt tartunk, lányok. Szerintetek nekünk ennyi az élet, bemegyünk a munkahelyre, ami nem a munkáról szól, hanem hogy már megint nem rátok figyelünk, aztán hazajövünk holtfáradtan, és megint nem rátok figyelünk, aztán még az ágyban is megpróbálunk aludni. Szerintetek a férfi egy mogorva, szőrös zsák, ami néha eszik, meg néha mosni kell rá. Aztán megkérdezitek, hogy hová tűntünk, miközben már integetni is fáradtak vagyunk, hogy “helló, itt az orrod előtt bújtam el” – inkább sóhajtotok, és beraktok egy emléket a brazil helikopterpilótáról, akivel mégiscsak meg kellett volna szökni. Mert mi olyan uncsik vagyunk.

Várj, kitalálom, jó?

Úgy érzed, hogy leugrottam a sínről. Hogy összevissza beszélek. Hogy az egész teljesen abszurd, és fúj, miért akarna valaki a férfiakon segíteni, hát segítsenek azok magukon, b*sszákmeg, azért férfiak. Talán még azt is hozzáteszed, hogy “kinek kell egy olyan nyámnyila vakarék, aki még ezt sem tudja megoldani?”, ez külön azért csodás gondolat, mert szépen körberajzoltad az egész problémát, és a belőle induló nyíl már megint a lábad közé mutat belőle. Hogy tessék, itt a jutalom, de csak az kap ilyet estére, aki egyszerre lép.

És ha azt hinném, hogy legalább most odafigyeltél, idővel kénytelen leszek rádöbbenni, hogy

Cuki kiskutyák elvihetők

csak azért ugrott előre erre a szövegre a szemed, mert az egész témát halálosan untad, és ösztönösen kerestél valami érdekesebb szót. És a cuki kiskutyák mindig sokkal fontosabbak, mint azok a hülye, bunkó pasik.

Érted már, hogy hol rontod el?

Érted már, hogy miért nem kellesz senkinek, amikor már csak az emberi tulajdonságaiddal próbálsz hódítani? Érted, hogy mit hiányolunk a hozzáállásodból? Teleposztolod a fészbúkodat azzal, hogy “szeretet”, de nem tudod, mit jelent ez a kifejezés. Aki a legtöbbet teszi érted, aki az életét adná érted, azt úgy sikerül szeretned, hogy pont leszarod.

Valószínűleg sosem fogod megtudni, hogy mi mennyire szeretünk téged. Nem is nagyon szoktunk vele büszkélkedni, mert ez adott: nem érdemünk, nem direkt csináljuk, ez vagy jön, vagy nem. De mi mindig azon vagyunk, hogy neked jobb legyen, és ha te szenvedsz, mi úgy érezzük, hogy nincs rendben a világ.

Nem tudod elképzelni, milyen fájdalom nekünk 15-20 éves korunk körül, amikor meglátjuk, hogy nektek ez nincs – hogy ti rezzenéstelen arccal tudjátok végignézni, ha egy férfi szenved, és nem érzitek úgy, hogy tennetek kéne valamit.

Csak a nőkkel, gyerekekkel és kisállatokkal vagytok elfoglalva. Nekünk ez óriási pofon, és minden nőtől egyszerre érkezik – ugye emlékszel, mennyire rossz, ha csak egyetlen ember is látványosan ignorálja, hogy te valamitől szenvedsz? Szorozd meg annyival, ahány nő él a bolygón. Írd fel valahová, és néha pillants rá. Csak hogy érezd.

Ott rontjátok el, lányok, hogy nem veszitek észre, mennyire bunkók vagytok velünk, és hogy eközben mi milyen csodálatos emberek vagyunk. – Abszurd vagy talán vicces ez az öndicséret? Pedig a ti mémjeitekből vettem ezt a kifejezést. Magatokra szoktátok használni, és olyankor véresen komolyan gondoljátok. Csak akkor vicces, ha rólunk van szó. De amúgy equality meg minden, hát értem én. Köszcsi puszcsi!

Ha nő vagy, és ezt olvasod – kérlek, mondd, hogy nincs igazam! Mutasd meg, hogy félreismertelek.

Kelj fel, és tegyél valamit Értünk. A Férfiakért.
Minden férfiért.

Szeretetből.

Forrás: Férfihang

NÉZZ SZÉT A KATEGORIZÁL TÉMAKÖREINK CIKKEI KÖZÖTT:

ELTITKOLT VILÁG | AKTUÁLIS HÍREKKözéletJárványNagyvilágNemzetiNeoLiberálisVeszélyZónaDiktatúraBevándorlásRasszizmusÉrdekességekEltitkolvaVideókTeljes adások

Republished by Blog Post Promoter

Oszd meg a cikket ismerőseiddel