Filmajánló: Musashi 2003 – 49 részes japán filmsorozat


Musashi nevét mindenki ismeri Japánban. Mert ő Japán nemzeti hőse, a tökéletes harcos jelképe, a felülmúlhatatlan példakép. Harcos, stratéga, filozófus, festő, kert és várostervező, mindenben a Utat kereste, a Kard Útját.

Mijamoto Musash egyszerre megtestesítője a legyőzhetetlen szamuráj harcosnak, az önképzéssel előre haladó embernek, a függetlenségét anyagi jólétért fel nem adó roninnak, az ecsetet vagy faragókést a karddal egy szinten használó biztos kezű művésznek, vagy a katona filozófusnak. Teljesen természetes, hogy életéről számtalan könyv, film, sorozat készült már.

Rögtön felmerül a kérdés, több száz film, sorozat, TV játék után mi értelme van még egyszer nekirugaszkodni az élete elmesélésének és hogy van-e még valakinek elég mersze, hogy ilyen vállalkozásba fogjon. Ehhez végül,  2003-ban az NHK társaság vette a bátorságot, mégpedig nem is akárhogyan, mert 49 részben mesélte el a maga verzióját a szamurájok gyöngyéről. Mégpedig igen jól.  A sorozatot Eiji Yoshikawa regénye alapján rendezték, de időben és bonyolultságban túllépi azt, mivel a sorozat Musashit kiforrt harcosként is követi.

Ezt a filmsorozatot, a kardvívásért nem annyira rajongó nézőknek is érdemes elkezdeni, mivel nem egy egyszerű “szamurájos filmről” van szó. Szól ez a film, a szerelemről, barátságról, becsületről, hűségről, a szülői szeretetről és a szülők iránti tiszteletről is. Szól az emberi gyarlóságokról és arról, hogyan lehet ezeken túllépni. Arról is szól, hogy egy ember életét, hogyan határozza meg a környezete amiben felnőtt és az események amik vele történtek. Nagyon részletesen bemutatja a szereplők jellemfejlődését is.

A történet kezdetén egy 17 éves vad és heves vérű ifjút látunk, aki fogcsikorgatva próbál túlélni. Hogy lesz belőle az a páratlan harcos mely minden szamuráj példaképe volt? Milyen próbákon megy át?, Milyen leckéket kap az élettől? Egy harcos története ez, de a harcjelenetek nem látványosságukban tűnnek ki, hanem lényrege törő mivoltukban. Minden csapás valamit mond azokról, akik a fegyvert forgatják, és előre viszi a történetet. Éppen ezért csak egy olyan színészt látott a rendező Musashi szerepében, akinek a kard egy mindennapi tartozék, nemcsak egy filmforgatási kellék. És aki mégis egy abszolút színész, hogy az arca, mozgása és hangja, teljes lénye képes legyen követni azt az óriási változást, mely Musashit jellemzi.

ITT MEGTEKINTHETŐ angol feliratosan az egész film:

EZ PEDIG a weboldal, ahonnan a magyar feliratokat is lelehet hozzá tölteni:  Musashi 2003 sorozat összes magyar felirat.  Igaz, néhány helyen kell igazítani, szinkronba hozni a képpel, ezért olyan lejátszót javaslok hozzá, amivel a felirat eltolás könnyedén állítgatható. Pl az SMPlayer. (Az Y és Z billentyűkkel filmnézés közben is igazítható a felirat vele.)

Természetesen, hogy ezekkel is meglehessen nézni a filmet, a részeket le kell tölteni a youtube-ról. Én ehhez online letöltéshez, EZT AZ OLDALT javaslom, mert konvertálás nélkül, gyorsan tölti le a videót. De egyébként a legjobb desktop videó letöltőnek a jDownloader-t tartom, a youtube playlistákban lévő videókat is egyszerre le tudja tölteni (akár mp3-ban is, de még a youtube feliratokat is).

Mi tetszett ebben a sorozatban, miért más, mint a többi, amiket előtte láttam?

Az első szembetűnő dolog a részletgazdagság volt. Nem csak Musashi életútjára értve, hanem a megelevenített országra, a benne élő emberek hétköznapi gondjainak bemutatása. Nem viszik félre a sztorit, de annyi sok apró, érdekes epizódot és jól kitalált karaktert vetnek be, hogy az tényleg unikumnak mondható. A legfontosabbakat be is mutatom, akiket nem lehet kihagyni a történeten belüli fontosságuk miatt, de higgye el a kedves olvasó, sokkal, de sokkal többen vannak és szórakoztatóak.

Musashi. A legfeltűnőbb, hogy korántsem legyőzhetetlen és rettenthetetlen, pláne nem mindent azonnal tudó, precízen döntő szamuráj. Sőt, abszolút nem szamuráj, hanem ronin. Hatalmas különbség abban a korban. Kapunk hát egy erős, de iskolázatlan, viszont pokolian elszánt kamaszt, aki elszegényedett családból származik. Szomjazik az apai elismerésre, de helyette csupán gúnyolódásban részesül. A megfelelési és bizonyítási kényszer emiatt olyan erőssé válik benne, hogy szinte tönkreteszi az életét. Az apjához fűződő gyűlöllek-szeretlek kapcsolat hosszú időre határozza meg az életét. Ezért lesz belőle kardforgató, önképzés által, és jókora pofonokkal. Igen, Musashi veszít, legyőzik. Rögtön a Yoshioka iskolában, ahol nevetségessé válik.

Viszont nem adja fel, hogy majd később győzedelmesen átgázoljon rajtuk. Az őt országos hírnévre röpítő párbajsorozat és a következményei kifejezetten érdekesen és szokatlan megvilágításban van számos epizódon át taglalva. Sokkal életszagúbb, mint a gyakorta látott megoldások. Ahogy pedig az évek során eljut a nyers erő eszményétől a gondolkodó harcosig, – jó pár kudarc vagy véres párbaj után, – az nagyon meggyőző volt. A magánember kálváriája, vagyis a szerelem kísértése, majd elfogadása, végképp emberi közelségbe hozza a neves kardforgatót. Ennek a folyamatnak az ábrázolása a sorozat egyik nagy erőssége. Egy mifelénk nem igazán ismert, de egyre népszerűbb színész, Ichikawa Ebizo(felvett név) kapta a meg a kiugrási lehetőséget. Szerintem a kamasz Musashi megformálásában volt igazán erős. A húszas éveit taposó harcos alakja sem rossz, de azért Nakamura mellé nem állítanám. Egy tízes skálán hét pontot begyűjtene nálam, szóval elmarasztalásról szó nincs.

Takuan. A szerzetes, Musashi jó szelleme, tanítója, sokszor az ösztönzője, az egyik legjobb szerep, amit japán színész kaphat. Most sincs másképp. Az új annyi a karakternél, hogy kiderül, korántsem mindig az uraságok nagyrabecsült barátja. Éppúgy megszenvedi a háború kiújulását, mint bárki más. Az új kormányzat szemében fölöttébb gyanús egy hozzá hasonló független gondolkodó. Watase Tsunehiko méltó a szerepre.

Matahachi. Karakterként talán a legjobban megírt szerep. Gyenge, esendő, néha megalkuvó, szereti a földi örömöket. Általában a mihasznaságát szokták kidomborítani a feldolgozásokban. Itt sincs másképp hosszú epizódokon át. Ennyivel viszont nincs lezárva az ügy, így kiderül, jószívű, eszes és elszánt is tud lenni. A gyengeségek és erények sokasága mutatkozik benne a sorozat során, hogy pont attól lesz szerethető. Egy hétköznapi ember, annyi hős között. Egy idő után óhatatlanul szurkol neki a néző. Musashihoz hasonlóan végig fejlődő jellem.

Kapcsolódó kép

Kojiro Sasaki. Egy újabb érdekes személyiség. A testileg felnőtt, ám érzelmi fejlődésében megrekedt harcosként a megszállott kardforgatók egyik gyengeségére mutat rá a karaktere. A főhős vetélytársa, legnagyobb ellenfele. A történelmi valóságtól eltérően megfiatalították, de cserében sokkal izgalmasabb jellem lett. Musashihoz hasonlóan küszködik a belső démonaival, harcosként sem rosszabb, mint ő. Daliás és jóképű, a hölgyek kedvence amerre jár, elsőrangú kardforgató, mégis valahogy szerencsétlen. Méltó vetélytárs, aki barát is lehetne, ha nem a “kard útját” járná maga is. Tudjuk, hogy eléri majd a végzet, de egy pillanatig sem ellenszenves. Hiszen ember marad végig, hibáival egyetemben. Matsuoka Masahiro olyan szereplő, aki a külsejével rögtön magára vonzza a tekintetet. Szerencsére a színészi játéka sem marad el tőle.

Otsu. Musashi szerelme. Szegény lány! A fél sorozaton át loholhat a saját érzelmeit elnyomó Musashi nyomában, fél Japánon át, ezernyi szenvedést vállalva magára. A mozikban szinte állandóan ejtik egy idő után, mintha ott sem lett volna. Negyvenkilenc részben azért neki is jut elég játékidő és – ennyi poéngyilkosság belefér, – végre egy kis nyugalom, meg szerelem. Részemről az első eset, amikor olyan Otsut láttam, akit végül megjutalmaz a kitartása. Yonekura Ryoko olyan szép hölgy, aki után Musashinak kéne nyelvlógatva szaladni., de mint tudjuk, korántsem így van. Sajnos, az ő karakterében igazán újat nem hozott a forgatókönyv író fantáziája, így a szereplése kielégítő, de nem kiemelkedő, minden bája dacára.

Yagyu Munenori. Ő az, aki más filmekben örülhet, ha 2-3 percet kap, vagy éppen teljesen elfeledkeznek róla. Itt viszont ikonikus alak lett belőle. Mint az elég közismert, Musashi megpróbálta kihívni a már akkor is igen neves Yagyu iskolát, de végül belátta, nincs értelme zavarni az idős senseit. Viszont ő az apát, a nagymestert, Sekishusait szerette volna küzdésre bírni! Munenori a változó Japán, az eljövendő Tokugawa kor szemléletét testesíti meg. Kiváló kardforgató, de lemond róla és a politikai pályát választja. A béke érdekében könyörtelen gyakorlatiassággal áll neki felszámolni a független harcosok büszke világát, hogy ne legyenek példák azok előtt, akik elég erősek lennének újra vérbe borítani az országot. Az egyik negatív figura, de emlékezetes marad Nakai Kiichi megformálásában.

Fájó szívvel lezárom a főhősök sorát, mert ugyan számos jobbnál jobb példát sorolhatnék a korszak jellemző alakjainak bemutatására, de akkor tényleg a végtelenségig nyújtózna ez az amúgy sem rövid iromány. Pedig Akemi, aki Matahachi szerelme, a Yoshioka iskola vezetői, Aya, a nindzsa lány, a nemes és tragikus sorsú Sanada Yokimura, mind-mind külön elemzésre méltóak. Nem győzök gondolatban elnézést kérni az őket alakító színészektől a méltatásuk elmaradása miatt, mert ritka jó epizód szereplőknek bizonyultak.

A sorozat főcselekménye a közismert Eiji Yoshikawa köteteket követi az epizódok mintegy 70 százalékáig. Részletekkel alaposan kibővítették, kevésbé romantikus, de jól felismerhetően az. Az utolsó harmadban már erősebb a fikció. Bár kevéssé hiteles a Toyotomik végzetét elhozó 1614-es esztendő eseményeinek taglalása, viszont kifejezetten érdekes! Valahogy így kell ügyesen vegyíteni a történelmet a képzelettel.

Ez egyben rávilágít a sorozat legfőbb erényére: Végig közönségbarát. Fordulatos, kellően mozgalmas, hitelesnek hat akkor is, amikor a történelmet és Musashi életét jobban ismerő tudja, hogy már nem az. A vívójelenetek, amik hitelessége egy több mint 60 párbajt győztesen megvívó harcos esetében nem elhanyagolható fontosságúak, tökéletesen mutatnak a képernyőn. Semmi fölösleges ugrálás, pörgés, hanem igazi katana forgatás.

A zeneszerző Ennio Morricone volt, ami elég egyértelmű jelzés arra, hogy a sorozatot nem csak belföldi forgalmazásra szánták. Érzelmes dallamokkal teli, de szenvelgős. Bő teret kapnak a hagyományos japán hangszerek, a furulya különösen. A szigetországi változata, amely azért nagyban eltér attól méretben és hangzásban attól, ami mifelénk erre a szóra asszociálódik. Ennio mester igényességében nem csalódunk. Egyáltalán, a sorozatban sem. Remélem, előbb-utóbb valamelyik televíziós műsorszerkesztőnek feltűnnek a kedvező nézettségi mutatói és megvásároltatja hazai forgalmazásra.


Like it? Share with your friends!