Feltalálták a „robotvért” – Hasonlóan működik mint az emberi vér

Meghökkentő: a kutatók olyan, keringő rendszert hoztak létre, amely akár a robotvér nevet is viselhetné – robot struktúrákon belül működik ugyanis, energia és erőtárolás céljából.

Keringő folyadékrendszert alkottak a Cornell Egyetem kutatói – a „robotvér” robotstruktúrákon belül működik, energiát és erőt tárol a kifinomult, hosszú távú feladatokhoz.
A kutatók szintetikus vaszkuláris rendszert hoztak létre: képes az energiában gazdag hidraulikus folyadék szivattyúzására, mely energiát tárol, erőt közvetít, működteti a felületeket és struktúrát biztosít, mindezt egy integrált tervezésben.
„A természetben láthatjuk, hogy a bonyolult feladatok elvégzése közben milyen hosszú ideig képesek működni a mikroorganizmusok. A robotok ugyanígy képesek funkcionálni, hosszú időn keresztül
– mondta el Rob Sheperd, a Cornell egyetem gépészeti és repüléstechnikai mérnök docense. – A bioinspirált megközelítés drasztikusan növelheti a rendszer energiasűrűségét, de eközben lehetővé teszi a lágy robotok számára azt is, hogy sokkal hosszabb ideig mobilak maradjanak.”
Emberi vér - ám a kutatók már a robotvért is megalkották
Emberi vér – ám a kutatók már a robotvért is megalkották
Az Organic Robotics Lab vezetője az „Elektrolitikus érrendszer az energiadús robotok számára” című tanulmány alkotója, mely a Nature szaklapban jelent meg. A vezető szerző Cameron Aubin doktorandusz.
A kutatók a koncepciót tesztelve létrehoztak egy lágy vízi robotot, melyet a tűzhal inspirált – ez James Pikul társ-szerző alkotása, aki korábbi posztdoktor kutató, most pedig a Pennsylvaniai Egyetem professzor-asszisztense.
A robot hajlítását, rugalmasságát a külső szilikon bőr rugalmas elektródákkal és egy ion elválasztó membránnal teszi lehetővé.
Összekapcsolt, cink-jodid áramlási cellaelemek működtetik a fedélzeti szivattyúkat és az elektronikát az elektromechanikai reakciókon keresztül. A kutatók olyan energiagazdagságot értek el, mely nagyjából a fele egy Tesla S modell lítium-ionos akkumulátorának.
A robot úszik, mégpedig az áramlási cella akkumulátor szivattyúzásnak köszönhetően. Már a kezdeti tervezés elegendő energiát biztosított ahhoz, hogy több mint 36 órán át képes legyen a vízen maradni.
A víz alatti lágy robotok lehetőségek tárházát vetik fel. A szerkezet fenntartásához ráadásul nincs szükségük exo- vagy endocsontvázra, azaz mesterséges külső vázra.
Az energiaforrások helyes megtervezésével a robotok hosszú ideig működnek, s mint önálló, mesterségesen intelligens gépek, kulcsfontosságú tudományos missziókban és kifinomult környezetvédelmi feladatokban vehetnek részt, így például mintát szerezhetnek a korallzátonyokról.
Az eszközöket víz alatt és akár a Földön kívül is lehet majd használni, felderítési missziókban.
László Adrienn