Így értékelt évet a magyargyűlölő nemzetrontó

Azt, hogy Gyurcsány Ferenc klinikai eset, régóta tudjuk. Az egyre vadabb eszmefuttatásai viszont mostanra elértek egy olyan plafont, amit nem kellene áttörni. Esettanulmánynak mondjuk remek.

Elindultak egy úton, ahol már nem lehet beismerni önnön elmebajukat, mert azt a meghasonlást muszáj ösztönösen elkerülni. Ettől persze csak egyre mélyebbre mennek benne, mígnem teljesen elérik az alját. Ferinél már jól láthatók ennek a jelei.

Apám ezt úgy mondaná: az Isten nélkül élő ember egy idő után biztos, hogy valamilyen formában megbolondul, rosszabb esetben szörnyeteggé válik, még rosszabb esetben mindkettő. 

Sosem felejtem el… Vagyis de, remélem, hogy előbb-utóbb azért elfelejtem 2015 februárjának DK-s tisztújítóját, amit Gyurcsány Ferenc azzal nyitott, hogy a Clash Should I stay or should I go című számára, gitárral a vállán vonult be. Bár a jelenet egyébként a maga módján szórakoztatott, emlékszem, mennyire haragudtam, hogy ezt az általam kedvelt dalt többé nem tudom már ugyanúgy meghallgatni.

Úgy tűnik, DJ Szemlőhegy azóta sem tud elszakadni a zenei metaforáktól. Csak ne mindig olyanokat választana, amiket szeretünk, hogy aztán el kelljen tartanunk magunktól mindent, mint Őze Lajos a saját kezét Az ötödik pecsét végén.

Így esett, hogy idén Quimby-t idézett a mi Ferink.

“Fel a kezekkel, aki nem akar félni, segget nyalni, kussban remélni.”

– citálta a zenekart Gyurcsány Ferenc szupersztár. Január végén Brüsszelben, a Sargentini vendégszereplésével megtartott ellenzéki tüntetésen is Quimby szólt. Hát akkor ereszkedjünk bele mi is és idézzünk ide nekik a zenekartól egy másik részletet.

“Szoríts magadhoz mindent, ami fontos és üvölts az ég felé
Mert amit nem becsülsz meg ma, az holnapra már mind az ördögé lesz.” 

Gyurcsány Ferenc évértékelőjét hallgatva, azt hiszem, most kéne üvölteni az ég felé.

Szorítsuk magunkhoz mindent, de legfőképp a hazánkat.

Mert amíg ez az áruló felírja a pulpitusra, hogy “Merjünk hazafiak lenni”; amíg azt fröcsögi, hogy ő az egyetlen ilyen; amíg szerinte a hazafiság az Európa-preferencia és nem pedig a magyar érdekekkel képviselete; amíg képes azt mondani, hogy

“a hazafiság, nem a magyarság különlegességéről szól. Hazafinak lenni nem a székely himnuszt énekelni kettő kisfröccs után. Nem búbánatosan lengetni a magyar zászló. Nem megkönnyezni a magyar csapat győzelmét” ,

addig szorítsuk a hazánkat, mert nincs biztonságban.

És szorítsuk magunkhoz a gyerekeinket is.  

“Levente lehet, hogy autista, de neki is jár az élet.”

– aggódott tovább a DK elnöke, szavai viszont akkor is jussanak eszünkbe, amikor az abortusz mellett kardoskodik majd.

“Ne tévessze önöket meg, hogy politikai értelemben lehet, hogy sikeresek, hiszen nyertek. De történelmi értelemben gyalázatosak. Történelmi értelemben a magyar kormányfő kormánya bukásra van ítélve. […] Mi fogunk győzni. Csak ki kell bírni mindezt.”

– szőtte tovább lényegében a Fideszről meg a miniszterelnökről szóló beszédét Ferenc. Így, mert tudom, hogy biztosan örülne neki, hadd mondjam csak azért is futballhasonlattal: a meccset gólra játsszák.

Ez van. Történelmi értelemben végül is persze, mindannyian bukásra vagyunk ítélve, ez az élet rendje. Csakhogy a történelmet addig nem kibírni kell, ahogy Ferenc nagyon okosan vázolta. “Az élet csak egy siralomvölgy” középkori víziója helyett én inkább azt javaslom:

Szorítsuk magunkhoz a jelenünket, a jövőnket és a múltunkat is.

Utóbbi kettőt el akarják törölni, előbbiben meg nem tudnak élni a Gyurcsányhoz hasonló haladók. 9 év telt már el úgy, hogy a teljes ellenzék semmi másban nem képes meghatározni magát, csak az orbánellenességben.

Einstein szerint az őrület biztos ismérve, ha valaki újra és újra ugyanazt csinálja, de más eredményt vár. És édes Istenem hányszor, de hányszor dobta már vissza ezt a mentalitást az istenadta magyar nép, de úgy testületileg, kétharmaddal?

“Hogy a teremtő világosítsa meg az elméjét, de leginkább az erkölcseit.”

– üzenhetnénk Ferencnek, de a szomorú igazság az, hogy ezeket a szavakat valójában ő címezte a magyar miniszterelnöknek. Sőt, azt is találta mondani, hogy Orbán és Salvini a bevándorlók halálát akarják, amiért nem engedik be őket vég nélkül az országba, Európába. Mert ugye, ilyen keresztények ezek.

Szorítsuk magunkhoz a hitünket. 

Én itt szeretném megkérni Gyurcsány Ferencet, hogy amíg egy szektapártot vezet, amelynek tagjai és szimpatizánsai Isten helyett benne reménykednek, amíg nincs baja a melegházassággal, nem jár templomba, nem ismeri a Bibliát, addig ne kereszténykedjen vagy kereszténydemokráciázzon.

Csak a miheztartás végett, mindeközben Magyarország miniszterelnöke saját évértékelőjét mindjárt így kezdte:

“Ezért ma délután először is adjunk hálát és mondjunk köszönetet. Adjunk hálát a Jóistennek, amiért engedte, hogy éljünk és megsegített bennünket a nehéz pillanatokban.”

És így fejezte be:

“Mindennap érezhetjük, ha érdemtelenül is, de rajtunk van a Gondviselés áldása. Magyarország mindenekelőtt, a Jóisten mindannyiunk fölött.”

Úgyhogy ahhoz, hogy Gyurcsány meg a hozzá hasonlóknak vajmi esélyük legyen arra, hogy ellenünk fordítsák a hitünket, először ismerniük kéne azt. Csakhogy ők sem ettől, sem semmilyen más valóságelemtől nem zavartatják már magukat.

Remélem, sokan nem néztek bele az ellenzéki roncsderbi vasárnapi parádéjába! De aki velem együtt elkövette ezt a hibát, láthatta, semennyi energiájukba nem telik, hogy pillanatok alatt saját hatásuk alá kerüljenek. Miközben a kormányfő minden idők leggrandiózusabb magyar családtámogatási rendszerét jelenti be, Bangóné Borbély Ildikó Lenin-t idéz…

Olyan magasan felette vannak a valóságnak, hogy az már csak egy apró pötty nekik a távolból. Mindenesetre én azért azt javaslom, bocsássunk meg nekik. A sztratoszférában viszonylag kevés az oxigén.

Forrás