Egy taxis szerint minden magyar bűnös a Hableány miatt 

Tegnap egy kedves barátom a következő print screen fotót küldte el nekem. A rövid, szöveges bejegyzést az Egyesült Államokban tartózkodó Tolvai Renáta popénekesnő töltötte fel Instagramjára én pedig megdöbbenve olvastam:

“Tegnap… Hívtam egy ubert és mondtam neki, hogy Santa Monicára vigyen, elindultunk. Pár perc után megkérdezte, honnan jöttem és mit csinálok itt. Mondtam, hogy Magyarországról és stúdiózni jöttem. Hátrafordult és közölte, hogy nem szívesen visz el engem a hajós katasztrófa után. Koreai volt. Nagyon hosszúnak tűnt az út és valahogy bűnösnek is éreztem magam látva a reakcióját és fájdalmát.”

Szóval így állnak a dolgok. Egy Amerikában élő koreai sofőr szemében mi magyarok mind bűnösök vagyunk, mind felelősek vagyunk a Hableány tragédiája során elhunyt koreaiak haláláért. Minimum megdöbbentő.

A hajóroncs kiemelésében, a holttestek azonosításában és a hajóroncsból való kiszabadításában összesen 498 ember vett részt – javarészt magyar emberek, szakemberek. Voltak közöttük jó páran, akik szó szerint az életüket tették kockára azért, hogy az áldozatoknak ne kelljen az idők végezetéig hullámsírban nyugodniuk.Felvették a harcot a kiszámíthatatlan, zord természettel, fogcsikorgatva küzdöttek a Duna vad sodrásával, a gyakori záporokkal és zivatarokkal és minden erejükkel azon dolgoztak, hogy a hajóroncs a lehető leghamarabb a felszínre kerüljön. Ők mind bűnösök.

Fotó: MTI/Mohai Balázs

Mi – te, Ön, vagy én – bűnösök vagyunk azért, mert egy svájci tulajdonban lévő szállodahajó ukrán kapitánya megszegte a hajózási szabályzat előzésre vonatkozó szabályát, a baleset pedig szerencsétlen módon éppen Budapesten, éppen a Margit-híd lábánál történt és a tragikus sorsú Hableányt éppen egy magyar kapitány vezette. Ő is az életével fizetett azért, mert az ukrán kapitány és személyzete kapitális és sok emberéletet követelő hibát vétett, de a sofőr szemében ő is bűnös.

Megértem a koreai fickó fájdalmát, azt viszont már nem értem meg, hogy miért kellene ezért a tragédiáért minden egyes magyarnak bűnösnek éreznie magát. Tisztelet azoknak a hétköznapi hősöknek, akik mindent megtettek a mentési munkálatok során, tisztelet azoknak a hétköznapi hősöknek, akik lerótták tiszteletüket a tragédia helyszínén, virágokat vittek, mécseseket gyújtottak, koreai dalokkal emlékeztek meg az áldozatokról. Ők is magyarok voltak, de az uber-sofőr szemében ők is bűnösök.

Távol álljon tőlem, hogy bármi rosszat kívánjak neki, de ha egyszer, valamilyen véletlen folytán majd komoly bajba kerül, azt kívánom, hogy egy magyar mentse meg az életét, vagy segítse ki a kulimázból. És kívánom neki, hogy sikerüljön megbocsájtania nekünk.