Jeles vendége volt a napokban Harkányban az országos meghívásos shotokanversenynek. Igaz, a helyiek már jól ismerik a japán Suzuki Kimiyoshit, hiszen a 84 éves „pécsi szamuráj” negyedszázada Magyarországon él.

Suzuki Kimiyoshi húsz éve telepedett le Pécsett a Mecsekoldal egy eldugott dűlőjében. Ma is nagyapja hagyományát követi, Makita Shigekatsu volt az a szamuráj, akinek történetét az Utolsó szamuráj című film dolgozta fel. A 82 éves mester ma karatét és kendzsucut oktat. Tucatnyi tanítványa van Pécsett, de kurzusaira az ország más részeiből is jönnek, még külföldről is.

– A magyarok először keménynek és erőszakosnak tűntek, de hamar rájöttem, hogy ez nem igaz – mondja –, szeretnivaló nép az önöké. Ráadásul nagyon nyitottak a japán hagyományok iránt.

A szamurájok kora ugyan a XIX. században véget ért, ám hagyományuk ma is erős, óriási tisztelet övezi azokat, akik – mint Suzuki Kimiyoshi – még a régi harcművészeten edződtek. A hatdanos mester nagyapja igazi szamuráj volt, Japánban még obeliszket is állítottak a tiszteletére.

– Ötéves kisgyermek voltam, amikor elkezdtem a harcművészeti tanulmányomat. Elsőként dzsúdót, majd kendót tanultam – mondta Suzuki Kimiyoshi, aki a hosszú évek alatt mesteri tudássá és tapasztalattá fejlesztette a harcművészetet, amellyel csak egy igazi szamuráj rendelkezik.

Ő az egyetlen, aki továbbvitte nagyapja szamurájörökségét. Még ma is tanulja a legújabb technikákat, amikor évente egyszer hazautazik. Mára olyannyira beilleszkedett a magyar viszonyokba, hogy odahaza érzi magát furcsán.

– A második világháború után az amerikai megszállók betiltották a harcművészeteket, ezért csak titokban gyakorolhattam. Apám híres fotós volt, ezért elvégeztem a tokiói fotóművészeti egyetemet, először fotóriporterként, majd a családi fotóstúdióban dolgoztam, amely ma japán egyik legismertebb hálózata.

Suzuki Kimiyoshi fotóművészként került Pécsre a nyolcvanas évek végén, megismerkedett jelenlegi feleségével, és örökre letelepedett a Mecsekoldal egy eldugott házában. Itt tanítja ma is azt a harcművészetet, ami a régi szamurájok öröksége.

Három szamurájkardja – katanája – közül az egyik háromszáz éves. (Az éles katanával még gyakorolni sem szabad, arra külön, tompa élű kardot használnak.)

Suzuki Kimiyosi azt mondja, a kardforgatás elsajátítása együtt jár a lélek építésével. Sőt, igazából ez a lényege.

Republished by Blog Post Promoter