Dani Zoltán húsz éve lőtte le a lelőhetetlennek hitt F-117-es lopakodót

danizoltanf117_190322_01cl2.jpg

Dani Zoltán magyar alezredes szerb egyenruhában lőtt ki egy repülőgépet 1999. március 27-én: a NATO F-117-es lopakodó gépét. Végül a pilótával barátok lettek.

A NATO 1999. március 24-én bombázni kezdte Szerbiát, hogy elősegítse a koszovói műállam kikiáltását. A harcok harmadik napján lőtte ki Dani a lopakodót. Előléptették, de magyarként nem volt sokáig maradása a seregben.

A gép, amely számos libanoni, panamai, iraki bevetést követően nyerte el a láthatatlan jelzőt, a délvidéki síkságon, Budanovcinál kapott találatot. A repülőt a székelykevei Dani Zoltán ezredes lőtte le, saját újítását alkalmazva.

E szigorúan rendeltetésszerű gép ára, amelyet 1982 és 1990 között az amerikai Lockheed cég gyártott, 45 millió dollár volt. A repülő 20,3 méter hosszú volt, 3,8 méter magas, szárnyainak fesztávolsága pedig 13,3 méter.

Ezek a gépek az 1991-es iraki Öbölháború idején szereztek elismerést, amikor a közzétett adatok szerint 1270 repülést hajtottak végre 39 küldetés során, miközben láthatatlanok voltak az iraki radarok képernyőin.

Egy kuruc olvasó további igen érdekes adalékokkal szolgált az ügy kapcsán:

Pár évvel ezelőtt volt szerencsém végighallgatni Dani Zoltán előadását a „lopakodó” leszedéséről Székelykevén.

Néhány adalékkal szolgálhatok. A szerb parancsnokság nem engedélyezte az eljárását, tehát nem tudta előre, hogy kitüntetést kap, vagy hadbírósági eljárást! A technika összeszerelésének a kiváló minősítésű szintideje 40 perc, ők a kilövés után 22 perc alatt megcsinálták, ezért élték túl az ellencsapást.

Nem csak ezt a gépet szedték le, de a többi amerikai ellenőrzésű területre esett, ezért nem hozták nyilvánosságra! (Az egyik kémrepülőgép volt, a másikra nem emlékszem, elnézést.) Az amerikai hadvezetés a „győzelem” után először Dani Zoltán jelentését kérte, gyakorlatilag semmi más nem érdekelte őket.

Mielőtt bárkinek ellenérzése támadna, hogy a szerb hadseregben szolgált, erről úgy nyilatkozott, hogy a szülőföldjét védte az agresszorral szemben.

Végezetül csak annyit: kirándulásunk során még szétlőtt városokon át vezetett az út, de az ipar már működött. Messziről csillogott egy gyár, hanyatt esett a napfény a vadonatúj csöveken, kéményeken. Közelebb érve ezt olvashattuk a gyárkapun: US STEEL! A fenti képen épp egy kérdésre figyel előadás közben.

Korábban arról is szóltak a hírek, hogy elkészült a kínaiak Fekete sas névre keresztelt lopakodója. A jól informált sajtó szerint a kínaiak felhasználták a Szerémségben lelőtt lopakodó darabjait a saját láthatatlan vadászgépük megalkotásához.
Miután a lopakodó földet ért, a 2000 lelket számláló szerémségi kis falu határában azonnal ott termettek az emberek. A cigányok alig várták, hogy a tűz kihunyjon, a fémdarabok pedig kihűljenek.

Kis kordékra pakolták a lopakodó darabjait, és elcipelték a falu széli házakba, mert jó üzletet sejtettek. Ócskavasként szerették volna értékesíteni, de az üzletből nem lett semmi, mert rövidesen megjelentek náluk a hadsereg képviselői, és elvették tőlük az „ócskavasat”.

A lelőtt lopakodó darabjait ma a repüléstörténeti múzeumban őrzik. Azt, amit sikerült összeszedniük, mert még mindig vannak apróbb darabkák a falubelieknél. Úgymond emléknek.

Dani Zoltán ezredes azóta már nyugállományba vonult. Szülőfalujában, Székelykevén él, és egy pékséget üzemeltet. Az egykori katonatiszt azt állítja, ő a lopakodó lezuhanását követően nem tartózkodott a faluban, mert más feladata volt.

Persze hallotta, hogy a lakosság igyekezett minél több darabot hazavinni és emlékbe eltenni, de hogy a kínaiak vásároltak-e ezekből vagy sem, arra nem tudott válaszolni.

A vadászgép lelövéséről film is készült, Second meeting (Második találkozás) címmel.
Zseljko Mirkovics alkotása a Jugoszláv Hadsereg ezredesének, a székelykevei Dani Zoltánnak és a US Army pilótájának, a szlovén származású Dale Zelkónak a „második találkozásáról” szól.

A következő képsorozat alatt a lopakodó amerikai pilótája mondja el, mi történt vele és a gépével.