Ballib őrjöngés, szemben a valósággal

A balliberális oldal nem először megy szembe a valósággal. Nem vesz tudomást a tényekről, a számokról, a döntések mögött álló okokról és az érzelmekről. Ad acta tette a 2018. április 8-ai országgyűlési választások eredményét, semmisnek vette a Fidesz-KDNP pártszövetség, azaz a jobboldali, keresztény, konzervatív, nemzeti erők kétharmados győzelmét és önkényesen kinevezte magát többségének. Így vonultak tüntetni néhány ezren-tízezren- a magyar nép döntése ellen, amely a parlament alakuló ülésével egy időben  a Kossuth téren fajult őrjöngéssé.

A fizetett szervezők, Gulyás Balázs szocialista anarchistával az élen elvesztették a tüntetés irányítását (lehet, hogy ezt akarták?), és a felheccelt, magukból kivetkőzött emberek az Országházból távozó református egyházi vezetőket, köztük Szenn Péter horvátországi püspököt leköpdösték, gyilkosnak, hazaárulónak titulálták. De Schmidt Mária, a Terrorháza Múzeum főigazgatója is hasonló atrocitásban részesült. A felkészült s nyugodt rendőrök védősorfala mentette meg a közéleti személyiségeket a súlyosabb következményektől, akár a lincseléstől.

Mit gondoljunk ezekről a tüntetésekről, amelyeket ellenzéki politikusok támogatnak, míg soraikban hajléktalanok, bedrogozott, részeg fiatalok randalíroznak?

Azt már tudjuk, hogy az egymással összefogni nem képes és nem is akaró baloldali, liberális erők – szocialisták, DK-sok, LMP-sek, jobbikosok, Liberálisok – és különböző pártocskák nem tudják elfogadni, nem tudják megemészteni a súlyos vereséget, és ez azt jelenti, hogy kis legitimációval rendelkeznek.

Céljuk a káoszteremtés, állandó zűrzavar keltése.

Ehhez ott vannak a tüntetők között a kommunista rendszerek valamikori kedvezményezettei, annak leszármazottai  – volt rendőrök, belügyi dolgozók, katonatisztek, munkásőrök, az MSZMP és MSZP pártalkalmazottai, nyugdíjasai stb. – , akik kivonulnak, rázzák az öklüket, tolvajoznak, ceausescuznak, orbánoznak. Bár ők az Orbán-kormány elmúlt nyolc évének ugyanúgy kedvezményezettei, mint bárki más, ők akkor is elégedetlenkednek, ordítoznak. Ez a lumpen, csőcselék réteg mindig is adva volt, legalábbis 1918 óta, az MKP ( Magyar Kommunista Párt) megalakulásával.

Addig nincs is baj, amíg nincsenek hatással másokra, amíg nem találnak egymásra tömegével a talajtalan, magát neoliberálisnak, kozmopolitának, külföldről fizetett, akár Soros által meghatározó elittel.

Ilyen káosz, ilyesfajta patkánylázadás már volt egyszer a magyar történelemben.

A Tanácsköztársaság 1919-ben volt ilyen, más néven a Kommün, amely magához ragadta önkényesen a hatalmat egy hazáját eláruló arisztokrata, bizonyos Károlyi Mihály segítségével. Minden előzmény nélküli újdonság volt tehát a magyar történelemben, hogy egy kétes legitimációjú, nem a hagyományos országvezető elitből származó – mondhatni gyökértelen – politikai erő teljhatalomhoz jutott. Alexa Károly írta A vörös számum, Lázár István regényének előszavában, hogy döbbenetesen meglepő volt az a – mérlegelést szinte teljesen mellőző – radikalizmus, és a közöny, amivel felszámolták a történelmi alkotmányt, ellenőrzés alá vonták a mindennapi élet intim szféráit és kérdésessé tették a nemzeti meg a társadalmi morál alapelemeit.

Ennek előszobájában vagyunk most, bizonyos alakok megint ezt akarják megvalósítani.

Mivel? Szellemi utódaik azt szeretnék most bizonyítani, hogy ma komoly politikai válság van Magyarországon. Ezt nem régiben az ATV műsorában fejtette Iván Júlia ki, a Transparency International igazgatója, aki ezzel a tüntetések elégedetlenkedőire utalt. Ezen a véleményen volt Zamecsnik Péter ügyvéd és Horváth Zoltán publicista is. A választási eredmények tudatában, legjobban a Civil a pályán műsorvezetője, Fiala János volt meglepődve. Valóban, politikai válság van? Szeretnék odamenni! – felelte Iván Júliának. De ő kötötte az ebet a karóhoz: politikai válság van.

Nos, itt tartunk most. Mindenféle népi támogatás nélkül szeretnének káoszt, zűrzavart és hatalmat mindenáron. Az látható, hogy a valóságot nem akarják tudomásul venni. Belátható időn belül ezek az 1919-hez vagy az 1948 utáni kommunista diktatúrához hasonló hatalmat, migránsközpontú, bevándorláspárti Magyarországot nem fognak tudni megvalósítani.

Soros ide, Soros oda, a hazai Niedermüllerek, Újhelyiek a levegőben lógnak. Csak a csürhe, a kereszténygyűlőlők és az országárulók vannak mögöttük.

Szemben velük egy erős Magyarország van, erős kormánnyal.

De mi a valóság? A valóság Orbán Viktor miniszterelnöki, beiktatási beszéde. Az elmúlt százötven évben kevés ilyen miniszterelnöki beszéd hangzott el, amely a hazai valóság pontos látleletének értelmezek.

Érdemes ezt tanulmányozni! A városi, azóta sokszor cáfolt legenda szerint Antall József miniszterelnök halálos ágyánál ennyit mondott a többi között a mai miniszterelnöknek: keresztény Magyarországot akartam. Most úgy tűnik, Orbán Viktor ezt hajtja végre. Ez fáj nekik, ez verte ki a biztosítékot a magyar balliberálisoknál és a nyugati ultraliberálisoknál, az iszlám nyalóknál.

Mit is mondott a negyedszer újraválasztott miniszterelnök? „Mi kereszténydemokraták vagyunk, és kereszténydemokráciát akarunk.” S ettől a Verhofstad, Sargentini vagy a Jávor Benedek félék menekülnek, mint ördög a tömjénfüsttől.

Abba az orbáni kijelentésbe még bele lehetett kötni, hogy mi az illiberális demokráciában képzeljük el az életünket, de abba már nehezen, hogy kereszténydemokráciában szeretnénk élni.

S erre meg is adja az újjáválasztott miniszterelnök a választ: „a magyarok válasza a megváltozott világra az, hogy a zátonyra futott liberális demokrácia helyett inkább felépítettük a XXI. századi kereszténydemokráciát, amely garantálja az ember méltóságát, szabadságát és biztonságát, megvédi a férfi és a nő egyenjogúságát, a hagyományos családmodellt, féken tartja az antiszemitizmust, megvédi a keresztény kultúránkat és esélyt ad nemzetünk fennmaradására és gyarapodására”.

Hát nem szép gondolat? A kormányfő nihil helyett egy építhető jövőt kínál és nem a migrációt, amely a nemzetek és az államok felbomlásához vezet. Fontos gondolat, hogy a kereszténység megvéd az antiszemitizmustól. Milyen különös? A több ezres Élet menetét nem kísérték rendőrök, nem védte rendőrsorfal. Hol van Magyarországon az antiszemitizmus, amivel a belföldi labancok feltüzelve az Európai Uniós rosszakaróinkat megvádolnak minket?

Huncut gonoszok ezek, más miatt akarnak legyűrni bennünket. Minden vád csak ürügy egy újabb lejáratási hadjárathoz.

Babits Mihály írja: „Ami a nemzetet nemzetté teszi: az a lelkekben van”. S ez így volt a patkánylázadás (a Kommün) idején, a nyilas időkben, majd az azt követő vörös terror évtizedeiben, amikor az apokaliptikus erők tobzódtak s a lélek maradt a menedék. Éppen ezért lélekben erősnek kell maradnunk.

Lelkünket nem rabolhatják el!

Nem véletlen, hogy Orbán Viktor miniszterelnöki beiktatási beszédében, a többi között a lélekre hivatkozik: „saját lelkiismeretemre hivatkozva megerősítem, hogy minden cselekvésemben nemzetünknek és országunknak, a magyar embereknek, a magyar érdekeknek és a keresztény értékeknek a szolgálata fog vezérelni”.

Kell ennél több egy államférfitől?