Az iszlám nem illeszthető az európai jogrendbe, és Európa nem készült fel e konfliktus feloldására 

Az iszlám jogfelfogása alapjaiban tér el az európaitól, minden emberi jogot a saríához köt. Európa pedig nem készült fel e konfliktus feloldására. – írja a Mandiner egy francia alkotmányjogász budapesti előadását idézve. 

Az iszlám nem illeszthető az európai jogrendbe. (…) Az iszlám jogfelfogása alapjaiban tér el az európaitól, minden emberi jogot a saríához köt. (…) Grégor Puppinck előadását azzal az elgondolkodtató jelenséggel zárta, hogy míg a muszlimok elutasítják az emberi jogok európai értelmezését, addig viszont igényt tartanak a vallásszabadságra, vallásuk totális gyakorlásának lehetőségére. Európa pedig nem készült fel e konfliktus feloldására.”

– írja a Mandiner.

“Az iszlám minden emberi jogot a saríához köt”

– Igen, és a saría része pedig a nem-muszlimok elleni háború, amelynek célja a “hitetlenek” totális elnyomása.

Az iszlám szövegek alkotmányellenesek, és az iszlám egy fasisztoid ideológia.

De szererencsére mindezt már elég sok magyar tudja, ideértve a liberálisokat is. Vagy nem?R

Részleta Mandiner cikkéből:

Az iszlám nem illeszthető az európai jogrendbe – Grégor Puppinck Budapesten

Hogyan változtak meg az emberi jogok? Milyen nehézségeket jelentenek a jogállam szempontjából a muszlim közösségek? Hogy lett vallás rossz, az állam pedig jó a hatvanas évek mozgalmai nyomán? Grégor Puppinck francia alkotmányjogász, a European Centre for Law and Justice (ECLJ) igazgatója Budapesten tartott előadást a Mathias Corvinus Collegium és az Alapjogokért Központ szervezésében.

Az iszlám mint idegen test az európai jogrendben

Puppinck itt tért rá előadása legizgalmasabb részére: kifejtette, hogy

az iszlám jogfelfogása alapjaiban tér el az európaitól, minden emberi jogot a saríához köt.

Emellett a migránsokat nagy számban kibocsátó Afrika jogfelfogása is teljesen eltérő a mienktől: sokkal kevésbé individuális, inkább közösségi szemléletmódot tükröz. Ez az ellentét annak tükrében különösen érdekes, hogy kontinensünkön megváltozott a vallásszabadság értelmezése is. Míg korábban, akár 1948-ban a vallás az egyén állammal szembeni ellenállásának jelképe volt, hiszen önálló közösséget és hitet jelentett a „rossz” állammal szemben, addig ez mára megváltozott. A vallás lett a „rossz”, az állam pedig „jó”. Franciaországban a laïcité felfogása kizárja a vallást a társadalom életből, az uralkodó racionalista felfogás negatív jelenségnek értékeli a vallásosságot.

Ilyen körülmények közé érkezik több millió, vallását gyakorolni kívánó migráns. Ráadásul mi évszázadokon keresztül keresztények között éltünk, szórványos zsidó közösségekkel, így az erre a történelmi hagyományra épülő vallásszabadságunkat igencsak nehéz a muszlim közösségekre alkalmazni.

Az iszlám ugyanis nem hit, hanem társadalmat szervező erő, ezért sem foghatjuk fel úgy, mint a kereszténységet.

Példaként említette, hogy a jelenlegi törvények szerint ugyanúgy kellene tolerálni a déli harangszót, mint a müezzin énekét, hiszen idejét múlt törvényeink szerint semlegesnek kell tekinteni a vallásokat, nem ítélhetjük meg azokat hittételei alapján.

Előadását azzal az elgondolkodtató jelenséggel zárta, hogy míg a muszlimok elutasítják az emberi jogok európai értelmezését, addig viszont igényt tartanak a vallásszabadságra, vallásuk totális gyakorlásának lehetőségére. Európa pedig nem készült fel e konfliktus feloldására – összegezte előadása végén Puppinck.