Az “életek” közötti köztes térbe kerülhet vissza a tudatunk a halálunkkor

Minden új testet öltésnek komoly oka és célja van… Az inkarnációs összefüggések a lélekvándorlás hierarchiájában.

Avagy amikor kísért a múlt, az mit jelenthet az előző életünkre, vagy a következőre vonatkozóan.

Szakemberek szerint nem kizárt, hogy a tudat a köztes térben bolyong két leszületés között.

Akik hisznek a reinkarnációban, azok azt is tudják, hogy a lélek örök, nem hal meg, és két élet között is “kerül valahová”.

De vajon mi is van mögötte pontosan? Hogyan hatnak ki a megélt életek és az elkövetkezők egymásra?

Egyáltalán: milyen rendszer és hierarchia, összefüggések döntenek arról, hogy lesz-e folytatás, mit kell megélnünk egy másik életben, mi lesz a sors célja és feladata vele…?

Nem véletlen, hogy néha úgy érezzük, hogy egyese emberekkel mintha már találkozunk volna… talán épp egy előző életben.

A sors ugyanis gyakran úgy hozza, hogy akiknek lerendezetlen viszonyuk van egymással, azok más-más életekben újra összeterelődnek.

Rendszerint olyanokkal kell megújítanunk kapcsolatunkat, akikkel a múltban kellemes vagy kellemetlen viszonyban éltünk.

Az interéletbe visszavezetett páciensek egyike így számolt be döntéséről:

„Azért kellett most visszajönnöm a földre, hogy leróhassam adósságomat azok felé, akikre nehezteltem előző életemben. Ez alkalommal, ha bántani fognak, viszonzásképpen meg fogok nekik bocsátani.”

Sokszor okoztunk nagy csalódást, vagy épp lerendezetlen konfliktust azoknak a személyeknek, akikkel újra és újra találkozunk.

De hogy jön ide az életek közötti “rés”, vagy tér?

Nos, a tudat nem hal meg, tulajdonképpen egy a lélekkel. Amikor meghalunk, ebben az életek közötti térben bolyongunk ,meghatározatlan ideig.

Lehet, hogy csak egy pillanatig, de lehet, hogy egy örökkévalóságig: mindezt nem is érzékeljük, mivel megszűnik az idő fogalma abban a létezésben.

Van, hogy egy-egy lélek ezekben az életek közötti térben vár be egy másik lelket. Máskor azonnal leszületik a Földre, hogy újra kapcsolatba kerüljön egy kiszemelt személlyel.

Például ha korán meghalt valakinek az apukája, néha a saját unokájába születik le újra, hogy lerendezhesse az életben a lezáratlan dolgokat.

 

A kevéssé fejlett lelkek, akik sóvárognak egy bármilyen új test után, nem töltenek hosszú időt az interéletben. Azok sem, akik korán alkalmat találnak földi cselekedeteik karmikus jóvátételére. Hosszabb ideig azok a lelkek maradnak, akik nagyon alaposan fel akarnak készülni a következő földi életre.

Vagy azok, akik túlságosan mélyen „alszanak” ahhoz, hogy újra megszülessenek.

Elfelejti előző inkarnációit és az interéletet Erre azért van szükség, mert régi cselekedetei és vétkei összezavarnák.

A felejtés fátyla borul a következő életre vonatkozó terveire is. Ez éppolyan fontos, mint az, hogy egy diák ne ismerje előre a vizsgakérdésekre adandó válaszokat.

Ezt pedig nem szabad elfelejteni, amikor a karmikus és lélekbéli összefüggésekről gondolkodunk.