Volt egyszer egy sumér konferencia többek közt egy angol tudós tartott elõadást arról,hogy megfejtett egy töredékes sumér agyagtáblát amin szerepelt egy sumér ima. Elkezdte mondani

Anta Dunguz, szur-raga Dunguz, …

Ekkor felállt a három magyar tudós aki részt vett a konferencián és elkezdték énekelni,hogy:

Antanténusz, szórakaténusz, Szóraka-tiki-taka-alabala-bambusz

Az angól tudósnak kiestek a jegyzetek a kezébõl és csak annyit tudott kinyögni,hogy önök ezt honnét tudják? Azt válaszolták,hogy nem tudjuk,hogy honnét,valószínüleg még gyerek korunkban tanultuk a szüleinktõl vagy a nagyszüleinktõl.

„Anta Dunguz, szur-raga Dunguz, szur-raga digi-daga ala-hala Bambúz” A nyersfordítás: „Kelj föl Dunguz, szülj reggelt Dunguz, Szülj reggelt, áradj, terjedj, vágjad, ûzzed Bambuszt!”

A suméroknál ugyanis a Dunguz a Nap (istenség), a Bambuz az éj (sötétség istene) volt.” Ennek a mondókának a kissé már eltorzult változata amit mi tudunk. Van egy másik változata is a:Süss fel nap, fényes nap, kertek alatt a ludaink megfagynak!”