Ahogy a pornóipar a mélytorkozást, úgy normalizálhatják az erőszakot a szexrobotok


Lehet az ember valódi társa egy szexrobot, ahogy azt a gyártók állítják? Kielégíthetik a mesterséges intelligenciával ellátott felnőttjátékok az ilyen vagy olyan okból magányos (és nem is feltétlenül egyedülálló) emberek szükségleteit?  Betölthetik-e a robotok a hús-vér társak hagyta űrt? Fontos szerepük lehet a szexuális devianciák orvoslásában, vagy épp ellenkezőleg: tovább rontanak a helyezeten? Valóban megsemmisítő csapást mérhetnek a női egyenjogúsági törekvésekre? Egyáltalán: mennyire fejlettek, léteznek-e egyáltalán már ma is a szexrobotok?

Elméletileg ötmillió angol szót ismer és a Wikipedia teljes tartalmán eligazodik, Harmony, a szexrobot kommunikációs kísérletei mégis rendre olyan mondatokban csúcsosodnak ki, miszerint élete célja, hogy „jó partner” legyen és ilyen minőségében a kívánatos mennyiségű „élvezetet nyújtsa”. Egy tesztbeszélgetésen nem átallott a vele szemben álló férfitól megkérdezni, hogy nagy-e a hímtagja. Máskor pedig azzal hozott zavarba egy újságírót, hogy annak egyértelmű visszautasításait figyelmen kívül hagyva, folyton leszbikus kapcsolatra ajánlkozott.

Harmony ellentmondást nem tűrő szolgálatkészségét a gyártói szerint a ma elérhető legfejlettebb csúcstechnológia szavatolja. Hangképző szoftvere az ajkait mozgató programmal szinkronban működik és van arcfelismerő algoritmusa is. Társa, vagy inkább gazdája fontos évfordulóira emlékszik, fel tudja idézni a szabadidőtöltéssel kapcsolatos preferenciáit. Arcizmai, pontosabban arca szilikonborítása, valamint a feje tucatnyi finom mozdulatra képes. Pislog, mozog a szemgolyója, le-föl mozog és oldalirányban is forog a nyaka, látszólag szavakat is formál az ajkaival. Számtalan érzékelőt építettek a testébe is, így képes reagálni az érintésekre. Alkotói állítólag még arra is hangsúlyt fektettek, hogy Harmony hihetően imitálja a szexuális izgalmat. Aktus közben a teste kritikus pontjai például felmelegszenek, a legújabb prototípus pedig még váladékozásra is képes.

A változatosság gyönyörködtet?

Teremtményét a RealBotix alapító igazgatója, a több mint két évtizede szexbabákat gyártó Abyss Creations vállalatot is alapító Matt McMullen a világ első mesterséges intelligenciájával felszerelt szexrobotjaként reklámozza. A modellek ára egy vadonatúj városi kisautó árával vetekszik, az extráktól függően 8 és 15 ezer dollár, vagyis 2,2 illetve 4,6 millió forint között változhat. A legújabb típusok arcát 30, testfelépítését 16-20 verzióból lehet kiválasztani. A sablonokból egyedi igények alapján készülő végleges arc elkészítése nagyjából 6 munkaórát igényel.

A robotok mellméretének A és H kosár között csak a képzelet szabhat határt, sőt, még a mellbimbóra is létezik 19 variáció. A mosogatógépben mosható nemi szervet tucatnyi formavilágból lehet választani. Hasonló változatosságot mutatnak más gyártók is. A spanyol Sergi Santos szexrobotja, Samantha nem kapott ugyan mimikai izomzatot, viszont family üzemmódban még a családi vacsorákkal is kompatibilis. Megfelelő programozás mellett a leckéről is diszkréten eltársalog a gyerekekkel.

A spanyol gyártó Samanthája tavaly mégsem bébiszitteri minőségében, hanem azzal vált világhírűvé, hogy a linzi Ars Electronica standjánál felsorakozó férfi vendégek „erősen beszennyezték”. Ráadásul olyan vehemenciával markolászták, hogy súlyos sérüléseket szenvedett, több ujja el is tört. Pedig robotjába Santos előrelátóan beleprogramozta a tiltakozás képességét is. Ha nincs hangulatban, a csúcsmodell szavakkal és testbeszéddel utasítja el tulajdonosa közeledését. A jelek szerint azonban mindez nem sokat ér, hiszen a kanos tulaj kénye-kedve szerint hagyhatja figyelmen kívül kérését.

A szexrobotok a szüfrazsettek előtti időkbe repíthetik a női egyenjogúságot

A linzi malőr egy csapásra azok félelmét igazolta vissza, akik szerint a nőket imitáló, szexuális játékszerként használható tárgyak „nemcsak az erőszakfantáziák megélését sürgetik, hanem tovább torzíthatják a férfiak hozzájárulásra vonatkozó észleléseit és értelmezését” – aggodalmaskodott már jóval a szexbabák kiokosítása előtt, egy 2012-es robotikakonferencián Sinziana Gutiu kiberjogra szakosodott kanadai jogász.

A szexrobotok betiltását követelő nőjogi aktivisták szerint a túlságosan is szolgálatkész nőimitátor babák arra a mítoszra erősítenek rá, hogy a nők szájából a nem a legrosszabb esetben is talánt, a talán pedig tulajdonképpen igent jelent. A témát még ma is általánosító cikkekben dolgozzák fel sokan, miközben mások, jellemzően tőlünk nyugatabbra, egészen szemléletes párhuzamokkal érzékeltetik, a nem, a talán és az igen közötti, amúgy meglehetősen egyértelmű különbséget.

Tárgyiasításban sem egyenlők a feltételek

A szexrobotgyártók rendre azzal bagatellizálják el a gyártmányaikkal szemben megfogalmazott efféle kifogásokat, hogy a robotok korántsem csak szexuális tárgyak. Társként és partnerként is megállják a helyüket a bármilyen okból elmagányosodott kuncsaftok életében. Hogy nyomatékosítsa érveit, a Halloween-maszkok készítőjéből szexrobotgyárossá avanzsált McMullen idén a potenciális női megrendelőkre vette célba. Elkezdte gyártani a szexrobotok férfi verzióját, Henryt.

A kereskedelmi forgalomba elvileg a jövő évtől kerülő, 180 centi magas, kigyúrt hasú szilikonférfi nemcsak sosem lankadó férfiasságával hivatott meggyőzni a leendő vásárlókat. Henry vicces lesz, verseket szaval, és órákon át odaadó figyelemmel hallgatja majd a nőket, nemcsak szexpartner lesz, hanem valódi társ – soroljaMcMullen a programozható férfi előnyeit. Az önmagát szexoktatóként definiáló amerikai internetcelebet, Zoë Ligont mindenesetre meggyőzte, szerinte még „néhány apró változtatás”, és a megtévesztésig valóságos lesz az élmény:

A kritikusokat azonban Henry képességei távolról sem nyűgözték le, például mert – érvelnek – a női orgazmusról nem kérdezték meg az érintetteket. Márpedig szerintük csak a férfiak hajlamosak azt gondolni, hogy a női gyönyör kulcsa a férfiak állóképessége.

A prostitúció társadalmi vonatkozásait kutató Dés Fanni szociológus szerint Henry piacra dobása már csak azért sem jelenthet megoldást, mert a férfiak tárgyiasítása éppoly problémás, mint a nőké. Más kérdés, tette hozzá Dés, hogy még ha egyébként akad is példa az utóbbira, általános társadalmi jelenségként nem a férfiak, hanem a nők tárgyiasítása jelent már ma is gondot. A szexrobotok esetleges elterjedése emiatt elsősorban ezt a trendet erősítené.

A nőknek rossz, a gyerekeknek még rosszabb

Mint azt McMullen is bizonyította, a magasságban, testalkatban, arcfelépítésben, a bőr tapintásában is egyre valósághűbb, kifejezetten a szexuális szükségletek kielégítésére gyártott szexbabák korántsem csak nőket imitálhatnak. A baj csak az, hogy nem is a férfiak jelentik az egyetlen alternatív lehetőséget. Kanadában 2013-ban letartóztattak egy férfit, aki a reptéri ellenőrzésen gyerekméretű, anatómiailag is a serdülőkor előtt álló gyerekek paramétereit idéző, ugyanakkor egyértelműen szexuális célokat szolgáló babát próbált az országba csempészni.

A pedofil igényeket kielégítő felnőtt játékot a japán Shin Takagi cége, a Trottla szállította. A magát művésznek tekintő, bevallottan pedofil férfi már több mint egy évtizede gyártja és terjeszti babáit világszerte. A kanadaihoz hasonló csempészakció miatt egy brit kuncsaftját tavaly két év nyolc hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélték. Pedig nemcsak Takagi, mások is meg vannak arról győződve, hogy a pedofilok igényeit kielégítő babák nemhogy nem ártanak, de még segítenek is a gyerekeken. Ron Arkin robotikaprofesszor sem tartja elképzelhetetlennek, hogy aki Takagitól rendel, nem vetemedik hús-vér gyerekekre.

Tóth-Ádám Kinga szexuálpszichológus szerint viszont a gyerekek ellen elkövetett szexuális visszaélés természetrajza korántsem ennyire egyszerű . Az ugyanis  elsősorban nem az intimitásról vagy a nemi vágyról, hanem a hatalomról szól. Márpedig egy dedikáltan a kielégülésre gyártott tárgy nemigen nyújthatja az arra vágyóknak a hatalom érzését. Egy gyerekformájú szexbabától egyetlen szexragadozó sem kaphatja meg azokat az érzelmi reakciókat, például a rettegést, a zavarodottságot, a tehetetlenséget, a kétségbeesést vagy éppen a szégyenérzetet, amit tettétől remél, mondta a Qubitnek a szakember.

A szexuális deviációkra specializálódott Peter Fagan amerikai szexuálpszichológus szerint a Trottla-féle termékek éppen ezért nemhogy nem segítenek, de kifejezetten veszélyesek is lehetnek. Használatuk azt eredményezheti, hogy „az elkövetők megerősítést nyernek tetteik ártalmatlanságát illetően. Az efféle tárgyak miatt a hús-vér gyerekeket célzó vágyaik még sürgetőbbé és kezelhetetlenebbé válhatnak”.

Az egészséges nemi vágyat is torzíthatják

A linzi Ars Technica kiállításon, mondjuk, Samanthának elméletileg teljesen átlagos, hétköznapi férfiak okoztak 8 napon túl gyógyuló sérüléseket. Nem lehet tehát véletlen, hogy a szexrobotok ellen sokan eleve azzal érvelnek, hogy a szexualitás és az erőszak közt húzódó, a pornóipar által már amúgy is kikezdett határ elmosódását gyorsítják föl.

Az egyre magasabban lévő ingerküszöböt a már idézett Dés szerint jól példázza, hogy „olyan erőszakfajták, mint a legalább néhány másodpercre a légutak teljes elzáródásával fenyegető, úgynevezett mélytorok-technika, vagy a végbélnyílás környékének ismételt sérülésével, rosszabb esetben elfertőződésével veszélyeztető anális közösülés a pornóipar miatt mára teljesen elfogadottá, sőt, a legtöbb esetben elvárttá váltak. A pornóipar társadalmi penetrációja oda vezetett, hogy még a teljesen egyértelmű fizikai erőszak néhány fajtája, például a fojtogatás is egyre gyakrabban válik az elméletileg hétköznapi aktusok részévé.”

A pornó szemléletformáló hatása Csonka Balázs szexuálpszichológus szerint ugyanakkor annak a számlájára írható, hogy a szóban forgó felnőtt filmek mindenki számára ingyen elérhetők. Több millió szexvideó bármelyikét lehet néhány kattintással elindítani, nem kell hozzá más, csak egy mobiltelefon és internethozzáférés. Ilyen hatással – legalábbis egyelőre – a szexrobotok esetében Csonka szerint nem kell számolni.

Mekkora az igény a szexrobotokra?

Mondjuk Nagy-Britanniában és Párizsban az idei év elejétől, még ha nem is ingyen, bárki besétálhat egy szexrobot-bordélyba. Hasonló intézmény Dortmundban és Budapesten is működik. A hazai műintézményben igény esetén, felszereltségtől függően 400-700 ezer forint közötti áron vásárolni is lehet a babákból. Az árból persze világosan látszik, hogy a szexrobot-bordélyokban (és nemcsak Budapesten) hozzáférhető modellek egyelőre inkább csak többé-kevésbé élethű babák, nem pedig mesterséges intelligenciával ellátott robotok. Az itt óránként 10-15 ezer forintért bérbe vehető szilikonpartnerek egyetlen aprócska mozdulatot sem képesek önerőből még imitálni sem.

Ian Pearson brit futurológus mégis azt jósolja, hogy az évszázad közepére az emberiség többre értékeli majd a robotromantikát az emberi kapcsolatoknál. Becslései alapján a tehetősebbek már 2025-től magától értetődő természetességgel fognak szexrobotokba beruházni. Öt évvel később pedig olyan természetes lesz a VR-szex, mint a 20. század végén a pornó, ami a szexipar további terjeszkedését eredményezi majd. Pearson szerint az iparág forgalma a mai háromszorosát is elérheti.

A brit Felelősségteljes Robotikáért Alapítvány témában kiadott tavalyi összefoglalójából az derül ki, hogy a 20 és 60 közötti férfiaknak egyes felmérések szerint akár a kétharmada is boldogan üdvözölné a szexrobotok térhódítását. A nők viszont ugyanilyen arányban elleneznék azt. A szexrobotok elfogadottsága egyébként annak arányában látszik nőni, amilyen mértékben nő a gépek valódi emberekkel való hasonlósága.

A szexrobotok térnyerésétől való félelmet több hazai szakember mégis kissé elhamarkodottnak véli. Tóth-Ádám szerint például Magyarországon még a szexualitás kevésbé extrém formáira is olyan minimális a nyitottság, hogy a szexrobotok jó ideig legfeljebb a legelkötelezettebb fétiskedvelők körében válhatnak népszerűvé. Már ha lesz rá pénzük. Csonka Balázs szerint a robotok terjedésének viszont nemcsak az áruk, hanem az is határt fog szabni, hogy „a szexualitásban megélt látvány, a hangok, a másik ember illata, íze és érintése nem pótolható a legfejlettebb technológiával sem. Egy robottal való együttlét sokkal inkább tekinthető önkielégítésnek, mint szexuális kapcsolatnak.”

A házasság intézményét viszont meg is menthetik

Bármilyen ütemű lesz is, Ian Pearson szerint a szexrobotok terjedése a szerelem és a szex egymástól való fokozatos távolodását eredményezi majd. Az emberek közti intimitásnak nem feltétlenül, vagy a mainál lényegesen kevésbé lesz része a szexualitás. Az optimistábbak ennek a pozitívumait is igyekeznek láttatni. Van, aki szerint a házasság válságban lévő intézményét meg is menthetik a gépszeretők. A hús-vér emberek közt köttetett társadalmi szerződések ugyanis tartósabbá és jobbá válhatnak, ha kikerül a szempontok közül a szexuális vonzalom. A feladatok ilyetén átrendeződése esetén elvileg az emberek jobban tudnak az együttműködésre, az összhangra, az anyagiak előteremtésére és a harmonikus utódnevelésre koncentrálni.

A párkapcsolatok gazdasági vonatkozásait kutató Marina Adshade szerint a házasság intézménye a korábbi évszázadokban is a technológiai forradalmak mentén fejlődött. Nő és férfi társadalmi szövetségének legfőbb értelme az elmúlt évezred utolsó negyedében az volt, hogy a férfiak zavartalanul termelhessenek a piacra, miközben a nők gondoskodnak a ház körüli termelésről és szolgáltatásokról. Az elektromosság és az azon alapuló gépesítés viszont egyszerre csökkentette a háztartási feladatok időigényességét és a termelési munka nehézségi fokát. A Vancouveri Közgazdasági Egyetem előadója szerint így vált a házasság az új évezred hajnalára elsősorban gazdasági szerződésből a partnerség, a szerelem és a szexualitás legfontosabb terepévé.

A házasság tehermentesítését a spanyol Sergi Santos, illetve a robotjai gyártásában oroszlánrészt vállaló felesége, Maritsa is emlegeti a BBC idei tényfeltáró riportjában. A szigorúan korhatáros, 18 év felettieknek ajánlott videóból az is kiderül, hogy néhány szexrobotbordélyban komoly letéti összegekkel szavatolják, hogy a kuncsaftok kárt ne tegyenek a meglehetősen drágán szervizelhető babákban. A 21. századi robotika biztosította technológiát amúgy a mindennapi életében is hasznosító James Young riportfilmje azzal kapcsolatban sem nagyon hagy kétségeket, mennyire védi a szexrobotbiznisz a nők, vagy akár a gyerekek biztonságát:

Jöhetnek a humán-android házasságok

„A modern feleség társának és segítőjének tekintem a kiberneroszt, amely rövidesen éppúgy nélkülözhetetlen lesz egy jól felszerelt háztartásban, mint a porszívó vagy a mosógép” – írta az akkor még tényleg csak képzeletben létező szexrobotokról A kiberneroszok tündöklése és bukása című ifjúsági regényében Gyertyán Ervin magyar író-újságíró. Az 1960-as években közepes érdeklődésre számot tartó történet végére Franciaországban „a szerelem illegális cselekedetté vált, maguk a szerelmesek pedig csak barlangokban, katakombákban mertek találkozni, bujkálni kényszerültek, mint egykor az őskeresztények. Akiket feljelentettek emberi szerelemért, azokat kibernerotikus közmunkára vitték el”.

A jövőkutató Pearson viszont úgy látja, hogy az emberek közti szerelem, ha meg is kopik, ennek oka nem a központi szabályozás, hanem az lesz, hogy lesznek emberek, akik robotokba szeretnek majd bele. Sőt, az ember-robot intimitás mellett a robotok közt szövődő romantikával is számolni kell majd.


Like it? Share with your friends!

Kérjük oszd meg a cikket

Mivel a Facebook korlátozza a hírek automatikus megjelenítését, ezért arra kérünk, hogy oszd meg személyesen a cikket, ezzel jelentős mértékben segítve az oldalt hatékonyságát. Köszönjük