Afrikai menekült lánymozdony irtja ki a gyerekekből a fehér patriarchátust, ENSZ nyomásra

thomas-%C3%A9s-nia-deviantart.com_.jpg

Történelmi mulasztásukat pótolják az ENSZ közbenjárására a Thomas, a gőzmozdony című rajzfilm alkotói. Eddig valószínűleg senki sem gondolt bele, de évtizedek óta egy elnyomó patriarcha férfi kalandjain kényszerültek felnőni szegény gyerekek, de most már szerencsére vége ennek a sötét, fasiszta korszaknak.

Megérkezett Thomas társa, egy fekete, menekült, hajléktalan lánymozdony. Az azért nagyon csalódáskeltő, hogy nem transznemű leszbikus is egyúttal, úgyhogy van még mozgástere a haladó propagandának a gyerekek agymosása terén.

A rajzfilm új évadában jelenik meg Nia, a fekete, hajléktalan, menekült női karakter. Ezzel az az alkotók célja, hogy finoman, észrevétlenül neveljék rá a gyerekeket a multikulturális, bárkit és bármit befogadó társadalomra, ahol úgy élnek egymással a teljesen különböző kultúrák tagjai, mint az oroszlán és a bárány a jehovisták képes Bibliáinak utolsó oldalain.

A 20. század első felét uraló, totalitárius diktatúrák ideológiai agymosását idéző hírt persze úgy ünneplik a haladó propagandisták, hogy a 21. század érkezett meg a rajzfilmbe.

Mentségükre szóljon, hogy nemcsak ők, hanem az ENSZ se vette még észre, hogy a 21. század minden erőfeszítésük ellenére sem akar úgy kinézni, mint az előző.

Az ENSZ ugyanis az ötletgazdája ennek az egész agymenésnek, habár nem kizárható, hogy a világszervezet széles látókörű, szuperokos bürökratáit megihlető végső ötletgazdát a Nyílt Társadalom Alapítványok vagy egyéb hasonló kígyófészkek környékén kell keresni.

Az ENSZ-nél Tolulope Lewis-Tamoka, a migrációpárti világszervezet Nők Afrikája programjának tanácsadója látta el hasznos ötletekkel a sorozat alkotóit a nemileg kiegyensúlyozott történetszálak megírásánál.

A hontalan néger lánymozdony kénytelen Sodor szigetén maradni, így Thomassal együtt oldják meg ezentúl a feladatokat. Azt viszont feltehetően nem fogja kibontani a sorozat cselekménye, hogy Niát vajon fehérek építették, vagy az afrikai őslakosság önálló műszaki alkotásaként jött létre azután, hogy a fehéreket megölték, illetve elűzték az országukból.

A rajzfilmsorozat új évada 110 országban, 33 nyelven hirdeti majd, hogy a nemzeteknek, kultúráknak és persze bőrszíneknek minél inkább össze kellene keveredniük.

Ezt, valamint a tűzön-vízen megvalósítandó női egyenjogúságot – jelentsen bármit a gyakorlatban ez a sokat hallott elméleti kifejezés – a legkisebb gyerekeknek hirdeti. Azoknak, akiket erőnek erejével óvnak a politikától, amikor például nemzeti szellemű nevelésről van szó, és akiket mégsem kell annyira megvédeni a politikától, amikor migráns- és feminista propagandával célozzák meg őket.

Az eredeti mesét jegyző Wilbert Awdry tiszteletes örökösei is támogatják a változtatást, habár más választásuk feltehetően nem is nagyon van ebben a végtelenül szabad világban. Clare Chambers, az író lánya megérti, hogy szükségessé vált némi változtatás, hiszen mindkét nem szerette édesapja könyvét,

de ha egy nemileg kiegyenlítettebb történetszál segíti felkelteni több lány érdeklődését, az csak jó.