A vírus a természet büntetése a Föld pusztítása miatt? Gaia, visszabillenti az egyensúlyt a Földön?

A vírus Gaia büntetése a Föld pusztítása miatt? Valójában mi vagyunk a bolygó legpusztítóbb vírusa? A természet benyújtja a számlát: a koronavírus csak a kezdet?

Valójában az emberi faj a legnagyobb ragály a bolygón… Elgondolkodtatok már azon, hogy miért pont most, és miért egy ennyire apró, kvázi láthatatlan entitás az, mely elkezdte tizedelni az emberiséget? És hogy ez az egész mennyire, de mennyire sorsszerű…

Mintha működne az a bizonyos karmapisztoly. Vagyis amit teszünk a Földünkkel és a természettel, idővel azt fogjuk “kamatostul” visszakapni. A tudomány ráadásul igazolja azt, hogy a természet tényleg bebnyújthatta az emberi fajnak a számlát. A tudósok ugyanis összefüggésbe hozzák a természetes élőhelyek pusztulásával.

Egyre több tudós gondolja úgy, hogy nem véletlen az ebolához hasonló vírusok felbukkanása.

„Megszálljuk a trópusi esőerdőket és más vad területeket, amelyek számos állatfajnak adnak otthont, és ezekben az állatokban sok-sok ismeretlen vírus lakozik. Kivágjuk a fákat, megöljük az állatokat, vagy ketrecbe zárjuk és eladjuk őket a piacon. Beavatkozunk az ökoszisztémákba, és ezzel lehetővé tesszük, hogy a vírusok új befogadókat találjanak. És ezek gyakran mi vagyunk”

– magyarázza David Quammen, aki már 2012-ben megírta a Spillover: Animal Infections and the Next Human Pandemic (Begyűrűzés: állati fertőzések és a következő emberi világjárvány) című könyvét.

Emelkedőben van az állatokról emberekre terjedő fertőző betegségek száma. Ilyen volt évszázadokkal ezelőtt a veszettség és a pestis, de az elmúlt 50 évben is több ilyen járvány ütötte fel a fejét. Ezen érdemes alapvetően elgondolkodnunk. Ez ugyanis azt is jelenti, hogy valóban létezhet egy rejtett erő.

A Föld, vagy a természet “szelleme”, Gaia a Földanya talán most tanít meg arra minket, hogy vonuljunk el és gondolkodjunk azon, hogyan tettük tönkre az elmúlt 50 évben a bolygónkat.

Kérdés, hogy képesek vagyunk-e tanulni az eseményekből, ki tudunk-e majd lépni a saját árnyékunkból…?

A természet, a karma visszabillenti az egyensúlyt a Földön? Ez áll a járvány mögött

A helyzet mindazt kéri tőlünk – azért, hogy az egyensúly visszabillenhessen az “arany középút” sávjába -, aminek idáig az ellenpólusát hangsúlyoztuk mindennapjainkban… Ahogyan az emberiség drámaigénye megteremtette a vírushelyzetet – ugyanúgy, a gyógyítás is a mi kezünkben van. Itt és most.

Éppen ezért ma a legfontosabb teendőnk az otthon maradáson túl a belső stabilitás megteremtése, illetve az aktuális körülményekhez tudatosan alkalmazkodó, derűs jelenlét megvalósítása. Az örömállapot beengedése lényünkbe, és annak folyamatos táplálása. Nem könnyű ez, persze, mert a figyelmünk még mindig hajlamos rutinszerűen kifelé fordulni, régi mintáinknak automatikusan alárendelődünk.

Amíg önsajnálatunkban dagonyázunk, illetve a dühünket éljük mások döntései, viselkedése miatt – az elcsendesedés nem lehetséges, holott ez a leghősiesebb hozzáállás ezekben a különleges napokban, hetekben.

Bonyolult kihívás ez, vitathatatlanul, hiszen a sötét erők töretlen lendülettel dolgoznak azon, hogy fókuszunkat lebilincseljék, és kimerítsenek bennünket, érzelmi konfliktusokat generálva bennünk – és pánikot.

Mégis, a jelenkor beavatása erre hív: Felnőtté válni, függetlenedni a külvilág hatásaitól – és bölcs, felelős, tudatos, nyugalomból táplálkozó döntéseket hozni, tetteket végrehajtani – a közös jóért. A harmónia visszaállításáért. A kollektív gyógyulásért.

A helyzet mindazt kéri tőlünk – azért, hogy az egyensúly visszabillenhessen az “arany középút” sávjába -, aminek idáig az ellenpólusát hangsúlyoztuk mindennapjainkban…

Az elcsendesedést, a befelé fordulást, az egyre mélyülő kapcsolódást a másikkal, önmagunkkal, a Természettel, a Teremtővel, az intimitást, a fogyasztói társadalom illúzióinak imádata helyett a valódi értékek megbecsülését, az önzetlen segítőkészséget, egészségünk, fizikai testünk tiszteletét – és így tovább.

Van tanulni-és gyakorolni valónk bőven, amihez most teret is kapunk. Új világot építünk – erről szól az önkéntes karantén. Ehhez kell az idő, a koncentráció, és a belső béke. Mert azt visszük tovább, ami bennünk van, ez nem is lehet másképp – és ez nagy, szép, nemes felelősség.